Csemadok Közművelődési Díjban részesült Póczos József

Póczos József, a Csemadok Ragyolci Alapszervezet elnöke, még a kassai diák évei alatt lépett be a Csemadokba 1982-ben. A helyi alapszervezet munkájába tanulmányai végeztével, 1984-ben kapcsolódott be. Vezetőségi tagságával párhuzamosan a Cemadok Nógrád Területi Választmányának a tagja a mai napig.

Fotó: Póczos József archívuma

Dodit, ahogy a helyiek ismerik, még gyermekként „fertőzte” meg a népi kultúra, amikor nagybátyjával eljutott Zselízre, az országos seregszemlére. A színpadon látott kavalkád azonnal beszippantotta őt. Hasonlóan nagy hatással volt rá a gombaszögi fesztivál is. Rögtön azonban nem kapcsolódott be a kultúrába, mert mint mondja, szégyenlős gyerek volt. De később, ahogy szülőfalujában is sorra szervezték a kulturális eseményeket, és ő maga is megérett a szereplésre, húszévesen belépett a helyi néptánccsoportba.

Már korábban is működött a faluban néptáncegyüttes, de az idővel megszűnt, és 1986-ban, Koronczi Valika néni segítségével újítottuk fel. Eljártam a néptánctáborokba, táncháztalálkozókra, ahol már jobban beleláttam, mit érdemes színpadra vinni. Salgótarjánból Braun Miklóst kértük fel koreográfusnak. Majd, amikor Molnár Zsuzsa után én lettem a helyi Csemadok elnöke, már tudatosan kerestük a fellépési lehetőségeket. A tánccsoporttal bejártuk a vidéket itthon és a határon túl is, Gombaszögön háromszor is bemutatkoztunk. De eljutottunk Erdélybe, Németországba és Lengyelországba is. Akkoriban kilenc pár alkotta a csapatot, ami később lecsökkent 4-5 párra. Úgyhogy egészen a Covid- időszakig, amíg be nem szűkültek a fellépési lehetőségek, aktívak voltunk. Most pedig várjuk, hogy jöjjön egy új generáció, aki feléleszti a csoportot. És nem csak velünk van ez így. Sajnos a környéken hiány mutatkozik néptánccsoportokból”

– magyarázta Dodi, aki számára az egyik legnagyobb siker, hogy a mai napig éltetik a faluban a farsangolás és az asszonybál hagyományát.

„Vettem egy könyvet, amiben szó volt a régi farsangokról, az alakoskodásról. A tánccsoportból néhányan elővettük a régi ruháinkat, volt egy harmonikásunk, és végigjártuk a falut. Énekeltünk, szavaltunk, regöltünk azokkal a versekkel, amiket összegyűjtöttünk Bénáról és más falvakból. Büszkén mondhatom, hogy a kezdetektől minden évben részt vettem a farsangoláson, és még rajtam kívül vannak így egy páran. És az is öröm számunkra, hogy az alapiskolás gyerekek is szívesen csatlakoznak hozzánk, így van utánpótlás” – mondta.

Fotó: Póczos József archívuma

Az asszonybál is nagy népszerűségnek örvend. Minden évben farsangfarkán, hétfőn rendezik, és csak lányok, nők és asszonyok vehetnek részt rajta.

„Hétfőn tartották régen is, mert az asszonyok összefogtak, és szerveztek egy batyusbált. Úgyhogy mi is hétfőn tartjuk, a miénk is batyusbál, ezért költséghatékonyabb, és szórakoztató műsor is jár a résztvevőknek”- avatott be.

Hozzátette azt is, hogy egyedül nem tudna ilyen nívós rendezvényeket szervezni. A jó csapat elengedhetetlen. Nagyon jó a kapcsolat a Csemadok vezetőséggel, a polgármesterrel, a kultúrház vezetőjével és a Jázmin Nőikarral is. Együtt viszik sikerre a rendezvényeket. Legutóbb például a nőikar 30-ik évfordulóját ünnepelték nagyszabású kórustalálkozóval.

„Nagypénteken elénekeljük a Passiót, utána közösen túrázunk egyet a csemadokosokkal, bejárjuk a környékünket. Ezt követi májusban a májfaállítás. Természetesen megemlékezünk a nemzeti ünnepeinkről is, március 15-ről, júniusban meggyújtjuk az összetartozás tüzét, advent idején elkészítjük az adventi koszorút, és szervezzük a Gulyásfőző versenyt és az Ipolymenti Művészeti Fesztivált. Utóbbi minden második évben Ragyolcon kerül megrendezésre, a gulyásfőző versenynek pedig már több mint húsz éves hagyománya van”- részletezte.

Azt is kiemelte, jó közösségben dolgozni, ahol ismerik, elismerik, szeretik az embert, és számíthatnak egymásra. Ez a siker titka!