Csak az tud adni, akinek van miből
Több évtizedes közművelődés-szervezői tevékenységéért a magyar kultúra napján Csemadok Életmű Díjat kapott Csobádi Magdaléna nyugalmazott pedagógus, a Csemadok jabloncai alapszervezetének volt elnöke.
Csobádi Magdaléna a rozsnyói pedagógiai gimnázium elvégzése után 1960-ban került Jabloncára. Itt, illetve később Szádalmáson és Rozsnyón közel öt évtizeden keresztül tanította a magyar ajkú gyerekeket. Pedagógusként szívügyének tartotta a kulturális élet fellendítését, a hagyományok őrzését és ápolását. 1969-ben a Csemadok Jabloncai Alapszervezetének elnöke lett, színjátszó csoportot alapított, három évvel később, vezetésével létrejött a Búzakalász éneklőcsoport. Az évek során Gömörtől Nagykaposig bejárták a vidéket, alig van olyan község, ahol ne léptek volna fel. A helyi alapszervezet elnöki tisztségét 30 éven át látta el, ezután átadta ezt a feladatot a lányának, de a mai napig aktív tagja a szervezetnek. Nem csak ezen a téren aktív, rengeteget kézimunkázik, saját elmondása szerint egy percig sem tud tétlenül ülni, rajzol, fest, babákat készít, meséket, verset, színpadi jeleneteket ír.
Nagy örömmel fogadta, amikor megtudta, hogy munkásságát Csemadok Életmű Díjjal ismerik el. Még nagyobb lett volna az öröm, ha személyesen is el tud menni a díjátadóra, de mint mondja, illetékes személy vette át az elismerést, a lánya, aki folytatja munkáját a helyi Csemadok élén. Hangsúlyozta, egy ilyen díj nem azt jelenti, hogy az ember pihenhet a babérjain, hanem továbbra is dolgozni kell, munkálkodni a kultúránk, magyarságunk megőrzésén.
– mondja Csobádi Magdaléna.
Véleménye szerint a Csemadoknak egykor óriási szerepe volt az identitásunk megőrzésében, s ezt a szerepet visszaszerezhetné, ha a falvakban sikerülne újjáéleszteni a sokszor alvó alapszervezeteket, amelyeknek több támogatásra lenne szükségük. Az elmúlt három év sokat rontott a helyzeten, a járvány után még nehezebb újrakezdeni a munkát. Addig azonban, amíg vannak olyan önzetlen emberek, idősek vagy fiatalok, aki időt áldoznak erre, semmi sincs veszve. Mint mondja, a Csemadok egyik feladata lehetőséget teremteni arra, hogy az emberek kapcsolatba kerüljenek egymással és ezeket a kapcsolatokat ápolják. Hozzáteszi, egy orvos ismerőse szerint egy-egy Csemadok-összejövetel többet ér, mint egy hónapra való orvosság.
Az elmúlt évtizedekre visszatekintve három dolgot említ, amire kiemelten büszke. Az egyik az ötvenéves jubileumát ünneplő Búzakalász éneklőcsoport, a másik, hogy rendezvényeikkel sikerült új hagyományokat teremteni a faluban, a harmadik pedig az, hogy a színdarabokkal bejárták a környéket, mindenhol szívesen fogadták őket, a színjátszók pedig örömmel mentek, soha nem mondtak nemet, nem mondták azt, hogy fáradtak, munka után teherautóra pakolták a díszleteket és mentek szerepelni.
– Ha ezt ma elmondom, olyan, mintha mese volna, a mostaniak el sem hiszik. A világ megváltozott. De nem jó irányba, ez a baj – jegyzi meg hozzátéve, megváltozott az emberek kapcsolata a kultúrával. Ezt a kapcsolatot pedig nagymértékben befolyásolja az iskola.
– mondja Csobádi Magdaléna, aki szerint a pedagógusok feladata, hogy ez ma is megmaradjon.
– Szeretni kell ezt a munkát és az embereket. Aki nem ilyen, az ne is menjen tanítónak, mert az nem tud adni a gyerekeknek semmit. Hiszen ki adhat, ha nem a tanító? A gyerek élete legnagyobb részét az otthon után az iskolában tölti. A gyökereket otthonról hozzák a gyerekek, de a pedagógus teszi fel az i-re a pontot. Mindig azt mondom, csak az tud adni, akinek van miből. Nekünk pedig volt miből.
Elmondása szerint a Csemadok kötelékében végzett munka nagyon sokat jelent számára, de elsősorban emberi kapcsolatokat, hisz az évek során rengeteg barátja lett.
– Én mindig visszakanyarodok a gyökereimhez. Anyám így tanított: tisztelni kell mindenkit! Ha te tisztelsz másokat, téged is tisztelni fognak. A másik dolog, amit nagyon sokra tartok, hogy minden nap érzem a Jóisten segítségét. Ő engem sok tehetséggel áldott meg, neki köszönhetem azt, hogy ide eljutottam, ahogy azt is, hogy nyolcvanévesen még így tudok mozogni, az eszem is fog. Összegezve, anyám adta meg a kezdő lökést, a Jóisten pedig minden nap megőriz, egészséget és erőt ad nekem.
Megjelent a Magyar7 2023/6.számában.
