Botos Gyuszi és művésztársai az Almágyi Alapiskolából
A hetekben két regionális tehetségkutatón is remekeltek az Almágyi Alapiskola diákjai. Várgedén Az ember és háziállatai című projektnapon a lovat mutatták be, míg a Gesztetében megrendezett Csillag születik tehetségkutató versenyen egy 15 fős csapattal vettek részt, amelyben a táncosok mellett egy háromtagú zenekar (Srácok) és egy fiatal rapper (Botos Gyula) is megmutatta a tehetségét, akiről kiderült, a számok szövegeit saját maga írja. Tanév vége lévén, ellátogattunk az iskolába, ahol további tehetségeket is találtunk.
Bár előre megegyezünk Agócs Péter igazgató úrral a találkozó időpontjában, egy váratlan haláleset mindent felborít, az iskolában ugyanis egyik, tragikusan fiatalon elhunyt kolléganőjük délutáni temetésére készülnek, így a kilencedikesek búcsúműsorát is előrehozták. Agócs Péter elmondja, az 1979-ben átadott iskola az egykori ajnácskői és egyházasbásti iskola központi szerepét vette át, s több mint tíz faluból látogatják a mai napig az iskolát, ahonnan tehetségek egész sora indult el, s ma is igyekeznek a szigorúan vett oktatás mellett kibontakozási lehetőséget biztosítani tehetséges diákjainak, legyen az művészi vagy természettudományi vonalon. „A napokban jártunk Komáromban, a X. Tehetségnapon, ahol a Kovács Eszter Sonkoly Zsigmond, Tóth Imola, Varga Balázs Bendegúz) a természettudományok kategóriában a második helyen végzett. Gyönyörű természeti környezetben élünk itt a Medvesalján, így több olyan versenyen is rendszeresen részt veszünk, amelynek célja a táj szépségeinek a felmutatása és értékeinek a megmentése.”
Ezek közé tartozott a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Regionális Pedagógiai Központja által immár 18. alkalommal meghirdetett projektnap is, amely idén a háziállatokat tűzte célkeresztbe. „Eredetileg az egész projektnap a ló körül forgott volna, végül, mivel nem akadt elég érdeklődő a ló iránt, kibővítették a témát a háziállatokra” – mesél a projektnap kezdeteiről Foglár Gábor tanár, aki Kosztúr Klaudiával együtt az almágyi csapatot felkészítette, s aki két évvel ezelőtt már felkészítette az almágyi küldöttséget, amikor a 200 éve született Petőfi Sándor és Gömör kapcsolata volt terítéken. Az almágyiak ragaszkodtak a lóhoz, s mint Foglár említi, bár a ló – miután a gépjárművek átvették a szerepét – elveszítette egykori feladatát az ember életében, azért máig a háziállatok császára maradt.
Projektjükkel arra akarták felhívni a hallgatóság figyelmét, hogy a ló nélkülözhetetlen szerepet játszott az ember életében, s így bőven megérdemli, hogy ma is felnézzünk erre a nemes és okos állatra. Foglár Gábor magyar-történelem szakos tanár, de mivel egyre nagyobb a szakos tanárhiány, tanít testnevelést és zenét is. Nevével az olvasó annak idején a Tompa Mihály Országos Versenyen ismerkedhetett meg, ahol rendszeresen indult az V. és a VI. kategóriában (megzenésített versek), ahol gitárján adta elő a saját maga által megzenésített verseket. Sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy kántorként is gyakran találkozhatunk vele temetéseken, miközben nemrég alapított családot, Feleden beköltözés előtt áll az épülő családi ház, s a felesleg két pici gyerekével alig várja, hogy mielőbb végleges családi otthonba költözhessenek.
„Ma már csak Almágyban, az alapiskolában tanítok, ahol a hatodikosok osztályfőnöke vagyok” – mondja, de pár éve még átjárt tanítani a magyarországi Ceredre, sőt az Almágyban (is) működő Heuréka Művészeti Iskolában (Az iskoláról majd bővebben is olvashatnak) is tanította gitározni az érdeklődő gyerekeket. Neve nem ismeretlen az irodalomkedvelők előtt sem, hisz Ítéletidő című regénye kedvező visszhangra talált az olvasók körében is. Vannak egyéb regénytervei is, de ezek megvalósítása nem fér bele jelenlegi élete napi 24 órájába (https://ma7.sk/irodalom/trianoni-iteletido-losoncon) – teszi még hozzá, de közben megérkezik tanítványa, Botos Gyula, aki már lazán veszi a tanév utolsó napjait.
Gyuszi alig egy éve kezdett el rapszövegeket írni, előbb nagy kedvence, Eminem szövegeit magyarította, de most már a mesterséges intelligencia segítségével zenei alapokat is készítenek barátaival az általa kreált szövegekre.
„A szöveget sosem bíznám a mesterséges intelligenciára, ahhoz sokkal több beleérzés kell” – magyarázza, s mint elárulja, igazi „repperosztály” az övék, több osztálytársa, így Tóth Tamás és Horváth Alex is segítségére vannak a dalok létrehozásában, egyedül igazi előadótársat nem talált még maga mellé.
S hogy miről is szólnak ezek a dalok? A kitörés esélyeiről, az érvényesülésről, s természetesen a szerelemről. Gyuszi nem panaszkodik – bár öt testvére van, akik közül ő a legidősebb –, a lehetőségeikhez mérten a szülők mindent megadnak neki, s támogatják a művészi törekvéseit is.
Botos Gyula eltökélt szándéka, hogy kilépjen a fénybe. „Remélem, hogy idehaza sikerül érvényesülnöm, de akár szívesen megkeresek magyarországi és külföldi producereket is, hogy segítsenek” – mesél a terveiről a rokonszenves fiú.
Rajta kívül más fiatal zenészek is jeleskednek az iskolában, Gesztetében a Csillag születik versenyen a zongorista Berki Leila mellett bemutatkozott egy háromtagú zenekar is, akik alaposan felborították a gesztetei rendezvény programját, mivel komoly felszerelésük beállítása jó félórát vesz igénybe.
A Srácok munkanevet viselő zenekar is nemrég kezdett működni, a bandát három ajnácskői fiatalember, Kovács Denisz, Suhajda Csaba és Vas Szabolcs alkotja, akik egy Queen-számmal kápráztatták el a gesztetei közönséget, akik a produkció hallatán megbocsátották a fiataloknak a hosszas várakozást. „Már csak egy énekes hiányzik a bandából” – jegyzi meg Foglár Gábor.
Bár a hőség egyre elviselhetetlenebb, s a helyi kultúrházban sincs klíma, a közönség lelkesen fogadja a kilencedikesek búcsúműsorát. Főleg az a műsorblokk arat hahotázós sikert, amelyben a búcsúzó diákok immár csak volt tanáraikat figurázzák ki. Ilyenkor a tanárnak nem illik megsértődnie – mindegyikük veszi is a lapot. Egyikükkel, Kovács Árpáddal a hátsó sorban ülve két hangos mosoly között beszélgetünk. A matematika szakos tanár lassan harminc éve tanít az almágyi iskolában, s mint meséli, a 2020-ban kitört világjárvány, a COVID sok mindennek tett keresztbe. Hosszú évekig szervezték a Tóth József Matematikai Emlékversenyt, amely a régió legnagyobb ilyen jellegű versenye volt, de hiába ért véget a járvány, a versenyt a mai napig nem sikerült újraindítani, ahogy a citerazenekart sem. Ez ugyanis a tanár úr másik vesszőparipája. Évekig járta csapatával a régió és az ország rendezvényeit, s bár a csapat folyamatosan cserélődött, hisz a kilencedikesek minden tanév végén kiestek a csapatból, mindig jött az utánpótlás. Ők voltak a járás egyetlen működő citeracsapata, de a COVID ennek is véget vetett. Ráadásul Kovács Árpád is súlyos betegségen esett át, így ez sem segített abban, hogy a citerások újra életre kapjanak. De a tanár úr még nem adta fel.
– kiáltja világgá egy másik dalában Botos Gyula. Ahogy tapasztaltam, ezt az Almágyi Alapiskolában nem csak ő gondolja komolyan, hanem sokan mások is.
