Bősi búcsú díjazottakkal
Vasárnap Bős város védőszentje, Antiochiai Szent Margit tiszteletére búcsúi szentmisét mutatott be Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora.
Tamás atya üzenetében elmondta, hogy boldog az, aki családban, közösségben tud ünnepelni. Boldog az a nép, nemzet, amely történelmét, nemzeti kincseit tisztelve tud emlékezni. A keresztény ember legnagyobb ünnepe a szentmise, ahol megünnepeljük Istent, aki minden tiszta boldogság forrása.
A szentmise után a város vendégei ünnepi fogadáson vettek részt a kultúrház nagytermében. Bős város polgármestere, Fenes Iván köszöntötte a díjátadásra érkezőket, családtagjaikat, valamint a székelyföldi barátokat, akik Csíkszentmihályról és környékéről érkeztek. A műsorban Vida Gergely szavalt, majd őt követte a Kék Duna vegyes kar fellépése. Nótacsokorral tisztelgett Dóka Zsuzsa és Bősi Szabó László. Ezután a polgármester, valamint Mészáros Árpád alpolgármester átadta a díjakat az ünnepelteknek.
Fenes Iván kiemelte, több órán keresztül lehetne méltatni a kitüntetetteket, olyan sokat tettek a közösségért, a város hírnevének öregbítéséért.
A város díszpolgára lett a csíkszentmihályi André Mihály. Izsák-Székely Lóránt, Csíkszentmihály polgármestere méltatta a tevékenységét. Az ünnepelt 1950-ben született Csíkszentmihályon, majd Székelyudvarhelyen, a mezőgazdasági szakiskola állategészségügyi szakán végez. A helyi mezőgazdasági szövetkezetben mint technikus, 1985-től mint a termelőszövetkezet elnöke dolgozik egészen a rendszerváltás utánig. 2000-ben, látva a falu helyzetét, elvállalja a polgármesteri tisztséget. Két mandátumi időszakon keresztül tevékenykedik a falu közösségért, majd nyugdíjba megy. 1990-ben többek között az ő közreműködésével Csíkszentmihály Bős testvértelepülése lett.
A polgármestersége alatt kibontakozott barátság szorossá fűződött, a bősi küldöttség általa jutott el a moldvai csángókhoz, és bejárhatta az országot Brassótól a Duna-deltáig.
Ez az egyik legszorosabb testvérkapcsolat, amely azért lehet ilyen erős, mert a hasonló sorsban élünk. A csíksomlyói pünkösdi búcsúba évről évre elzarándokol Bősről egy zarándokcsoport a Szűzanyához.
Bodó Juditot Pro Urbe díjjal tüntették ki. Bodó Judit, a tokaji Bott-pincészet társtulajdonosa nemcsak a Csallóközben híresség. 2021-ben Magyarországon elnyerte a „Borászok Borásza” címet. Judit és férje, József szűkebb pátriánkból, Bősről, valamint Somorjáról származik, Életéről ezt mondja: „Olyan alapokat kaptam itt, melyek nélkül mindezt nem értem volna el. Itthon tanultam meg a szorgalmas munkát, a közösségépítéshez való hajlamot, a pozitív, derűlátó szellemiséget. A borászatban fontos, hogy az ember jól fogja meg a dolgok végét.
A szőlő munkabírást, alázatot igényel. Nekünk a bor az életünk, és szívesen beszélünk róla – még nagyobb örömmel látjuk vendégeinket!
Nagy szeretettel várjuk a bősieket, akiknek hűségéről és ragaszkodásáról egy pillanatig sem volt kétségünk!”
Dóka Zsuzsa a város díszpolgára díj kitüntetettje. Karakteres hang, elragadó mosoly, meghatározó színpadi jelenlét – legtöbben így ismerjük a színpadról vagy a televízió képernyőjéről. Egy különös hangulatú világot: a magyar nóta világát idézi meg számunkra. Dóka Zsuzsa 1990-ben jött férjhez Bősre, szülővárosa Nagymegyer. Akik személyesen ismerik, tudják, hogy a tűz és szenvedély mögött a mindennapok és komoly szakmai felelősség húzódik meg, hiszen két szakvizsgával rendelkező hatósági állatorvos.
Számos díj tulajdonosa a nóta és operett műfajában, a Szlovákiai Magyarnóta Kedvelők Klubjának elnöke.
Bősi Szabó Lászlóval 25 éve énekel együtt. Ma már a Dankó Pista-életműdíjat is magukénak tudhatják. Nótáik hanghordozón, legalább öt televízió, illetve rádiócsatornán is elérhetők.
Varga István a Polgármester Díját vehette át. 1941-ben született Bősön. Az akkori falu bizony nem volt éppen a bőség világa. Az emberek földművelésből éltek, jószágok neveléséből, ami éppen arra volt elegendő, hogy a mindennapi betevőjük meglegyen. Ipar nem volt a közelben. Az elemi elvégzése után Komáromban tanult, az asztalosszakmát sajátította el. Gyermekkorától focizott, az első bajnokságát a járási kupában az iskola csapatával nyerte. A felnőttcsapattal 1976-ban a kerületi ligába került. Az aktív labdarúgást harminchét esztendős korában hagyta el, de tovább játszott az öregfiúk csapatában – egészen hetvenéves koráig. A második dolog, amiről idehaza mindenki ismeri, az önkéntes tűzoltótestületben való tevékenysége. Ünnepek idején a mai napig látjuk díszegyenruhájában, díszőrségben.
Tűzoltónak lenni testileg és szellemileg igényes feladat, hiszen a bevetésekre gyakorolni kell – és időnként a versenyeken is helyt kell állni.
Területi szinten Oroszvárra és Somorjára járt megmérettetésekre. A Csemadokban is sikeresen működött. A díjat érdemei elismeréseként kapta.
Dr. Varga Sándor szülész-nőgyógyász sokéves érdemdús munkája elismeréseképpen szintén a Polgármester Díjában részesült. Somorján, a magyar gimnáziumban érettségizett. Tanárnak készült, mivel a földrajz érdekelte, egy különös véletlen folytán mégis az orvosi pálya felé fordult. Diplomáját 1966-ban szerezte meg, és a szerdahelyi kórház orvosa lett.
Bősre 1980-ban került, ahol közel negyven évig, 2016-ig szolgált mindenki nagy megelégedésére.
De ez alatt az idő alatt sem maradt hűtlen a dunaszerdahelyi kórház szülészetéhez: rendszeresen vállalt ügyeletet, végezte a kórházi orvosok munkáját. Ezzel egy időben aneszteziológusi képzettséget is szerzett. Bősre mindig nagy szeretettel gondol, mint második szülőfalujára. Nem csupán a páciensekre, a világra segített gyermekekre, hanem arra, hogy itt nagyon jó barátokra lelt.
Zsidó János esperesplébános elnyerte a város díszpolgára címet. „Jókor jöttem mindenhová, szeretettel mentem, és szeretettel fogadtak. Ez volt az én sikerem Bősön is” – mondta a díj átvételekor. Bár a Mátyusföld szülötte, lelkipásztori tevékenysége a Csallóközhöz köti. Tallóson született, Galántán járt gimnáziumba, Pozsonyban végezte a teológiát. 1977-ben szentelték pappá. 1979-ben érkezett Bősre, 25 évesen lett a nagyközség plébánosa. Kommunizmus volt, az egyházat üldözték, de ő mindig megtalálta a módját, hogy az embereket Istenhez vezesse. Megalapította a templomi ifjúsági énekkart. A plébánia mindig nyitva állt a fiatalok előtt, volt foci, diavetítés, beszélgetés, játék. A titokban működő földalatti egyház segítségével sikerült nagyon sok vallásos könyvet becsempésznie a bősi plébániára.
Járási esperesként igyekezett a Dunaszerdahelyi járás 28 plébániáját összefogni. Belevágott a bősi templom teljes külső és belső renoválásába.
Számtalan társulás, ifjúsági táborok, értelmiségi fórum megálmodója és megvalósítója. Ahová szólította az Úr, ott minden lehetőséget kihasznált, hogy közelebb vigye Hozzá a híveit. Sokrétű tevékenységét a jelenlegin kívül számtalan díjjal jutalmazták.
