Borral, dallal, összetartozással: nyitott pincék Kisújfalun - KÉPEKKEL
Kisújfalu idilli szőlőhegyének pincefalujában tizedik alkalommal tárták ki ajtajukat a pincék, teret adva a jó boroknak, a helyi termékeknek és a népi kultúrának. A gyönyörű májusi verőfényben sokan választották ezt a programot és Kisújfalu valóban mindent megadott, amiért érdemes volt útra kelni.

A látogatókat Geri Valéria polgármester köszöntötte, biztatva mindenkit, hogy járják végig a nyitott pincéket. „
– mondta. És valóban: minden korty, minden pohár történeteket mesélt.
Szívet melengető produkció volt a helyi óvodások és iskolások műsora, valamint a két felnőtt néptáncegyüttes fellépése. A közönséget a testvértelepülések is megörvendeztették: Budaörs és Hollókő dal- és tánccsoportjai elevenítették meg a Kárpát-medence népi kincseit.
Kacsó Lajos, az erdélyi Nyárádmagyarós polgármestere meghatottan nyilatkozott:
Budaörs, a legrégebbi testvértelepülés, már 27 éve ápolja szoros kapcsolatát Kisújfaluval. Bíró Gyula alpolgármester kiemelte: „Ez a kapcsolat élő és bensőséges. Az iskoláktól kezdve a kórusokon át egészen az uniós pályázatokig minden szinten együttműködünk. Olyan barátságok születtek, amelyek már nem is igényelnek rendezvényeket – csak egy telefonhívást.”
A mesebeli pincefalut Hollókő polgármestere, Szabó Csaba egy „elrejtett ékszerdoboznak” nevezte. „Turisztikai tapasztalatainkkal segíthetünk Kisújfalunak, de van bája ennek az elzárkózó közösségi életnek is” – fogalmazott.
Tahitótfalu is erősíti a baráti láncot, hat éve tart a kapcsolatuk Kisújfaluval. „Nemcsak földrajzilag, de lelkileg is közel vagyunk egymáshoz. Amit itt a színpadon láttunk, az csodálatra méltó. Úgy látjuk, a népi kultúra iránti ragaszkodás összefogja ezt a közösséget” – mondta el Vaczó Zoltán önkormányzati képviselő.
Geri Csaba nyitott pincéjében arról faggatom a tulajdonost, van-e még kedv, szorgalom és tudás a fiatalokban a szőlőművelésre és borkészítésre.
Beszélt a vadkárokról, a piac nehézségeiről és a szabályozási problémákról is. „Nálunk a legjobb szőlőt olcsón felvásárolják és feldolgozzák Pozsony környékén. Ott hozzák forgalomba – a mi munkánkat más neve alatt adják el. Nemrég jártam Toscanában, ott helyben kell elkészíteni a bort, miért ne lehetne nálunk is hasonló törvény?”
Bár a szőlők egy része ma már műveletlen, a pinceajtók sem nyílnak olyan könnyen, mint régen, a közösség szíve még mindig nyitva áll. És amíg ez így van, van remény arra, hogy a tradíciók megmaradnak - borral, dallal és összetartozással.
