Bihari János szobra - Dunaszerdahely
Bihari János a 19. század legjelentősebb cigány származású zeneszerzője és hegedűművésze. A verbunkos klasszikusa a Dunaszerdahely melletti Nagyabonyban született 1764-ben.
Amikor Donáth János, a 19. század ismert portréfestője 1820-ban elkészítette Bihari János portréját, sok tekintetben különös mű született. A kép ugyanis egy nyílt tekintetű, kellemes arcú, fiatal férfit ábrázol. Zsinóros mentéjében akár nemes is lehetne. A címer helyett azonban, amely az ilyen portrék bal sarkát szokta díszíteni, egy hegedű látható – Bihari munkaeszköze. Kottatekercs nincs mellette (más zenészportrékon ez is van), mert Bihari nem ismerte a kottát. Ellenben a hegedű alatt egy írás olvasható: „Bihari a Magyar Czigányok Közt Orpheus.”
Bihari János művészetének legfőbb érdeme, hogy a verbunkos az ő keze alatt vált igazán reprezentáns magyar muzsikává. Egy korabeli értékelés szerint a fennkölt érzelmesség és hősies hangvétel a verbunkos és Bihari zenéjének legfőbb vonása, amely tartalmat táncos karakterű, lassú és gyors tételek váltakozásából felépülő formába öntött.
Művészetének legfőbb jellemzője pedig, hogy nála az improvizatív előadás, a komponálás és az átdolgozás nem váltak el élesen egymástól, alkotva adott elő. Kortársa, Kazinczy Ferenc így jellemezte Bihari művészetét: „Ameddig csak magyar zene lesz, Bihari úgy fog élni a hálás emlékezetben, mint a magyar verbunkos tánczene vitathatatlanul legnagyobb költője.”
Kazinczy jóslata bevált, mert Bihari emlékezete ma is él, elsősorban szülőfalujában és első működési helyén, Dunaszerdahelyen.
Megjelent a Magyar7 2024/8.számában.
