Bensőséges bepillantás Grosschmidék életébe
Grosschmid Katalin, Márai Sándor húgának fiatalkori naplója különleges, bensőséges bepillantást enged nemcsak a saját, hanem a család életébe is. Kató születésének 120. évfordulója alkalmából Ötvös Anna történész tartott kutatási beszámolót Kassán.
A Darabanth Aukciósház 2018-ban több, a Grosschmid család hagyatékából származó tételt kínált eladásra. Ezek között voltak fényképek, levelek, iratok, dokumentumok, illetve két értékes személyes tárgy, Grosschmid Géza emlékkönyve és lánya, Kató naplója. Az emlékkönyvet sikerült megvásárolniuk, majd restaurálás után bekerült a Márai Sándor Emlékkiállításba, illetve hasonmás kiadványban is megjelent. Katóka naplója viszont eltűnt a szemük elől, az aukciósház nem adhatott információt arról, kinek a birtokába került. Három évvel később a várpalotai Trianon Múzeum kiadta a naplót, igaz, néhány téves információval. Ötvös Anna dolgozni kezdett a szöveggel, és most, Kató születésének 120. évfordulóján beszámolt a kassai közönségnek kutatása eredményeiről.
A naplót Grosschmid Katalin 1918. március 8-án, 14. születésnapjára kapta édesanyjától. A bordó műbőrbe kötött füzet bejegyzéseiből kiderül, Kató mennyire szerette a szüleit, kapcsolatuk közeli, bensőséges és közvetlen volt. A naplóban arról is beszámol, milyen volt a kapcsolata a testvéreivel, hova járt iskolába és mely jeles kassai családok gyerekeivel barátkozott, merre utazgatott, milyen ajándékokat kapott, de arról is, hogyan szűrődtek át az életébe a világ történései.
Bátyját összesen kilencszer említi, a vele kapcsolatos első bejegyzés 1918-ból való, azt írja: „Sanyi felolvasott az Autonóm Körben, saját verseiből”. Ötvös Anna elmondta, ennek utánajárt, és sikerült megtalálnia a Kassai Katolikus Autonóm Kör közgyűlésének kiadványát, amely megemlíti, hogy Grosschmid Sándor felolvasta az Emlékkönyv című első kötetének három költeményét, és remélik, az ifjú poéta majd sok babért arat még írói munkássága során.
– A kassai évek mindig is fontosak voltak a család életében. Ahogy Géza bácsi (Radványi Géza) mondta, minden, amit csinálunk, az Kassa. A nagymamám részéről ez úgy nyilvánult meg, hogy nagy becsben tartotta azokat a tárgyakat, bútorokat, amelyek innen, Kassáról származtak. De nemcsak nagymamám környezetében volt ott Kassa, hanem a család szellemiségében is. Mindig szeretettel gondolt a városra – mondta lapunknak Jáky Judit.
