Bajban ismerszik meg a jó barát
Krízishelyzet van, háborúznak a hatalmasok, menekültek jönnek. Az emberek pedig szeretnének segíteni rajtuk, hiszen sosem tudhatjuk, mikor szorulunk mi mások segítségére.
A Csallóközben rengetegen megmozdultak, civilek fogtak össze, s gyűjtenek az Ukrajnából érkező menekülteknek. Legyenek azok anyák gyermekeikkel, kárpátaljai magyar testvérek, külföldi diákok, vagy csupán reményvesztett emberek, akik hátrahagytak otthont, családot, házat és hazát.
A csallóközi települések közösségi oldalain hömpölyög a temérdek információ, már alig lehet követni a sok adakozó személyt, csoportot, számlaszámot. Újabb és újabb önkéntesek próbálnak „összedolgozni” valamilyen nagyobb szervezettel, ezért igyekszünk áttekinthetőbbé tenni a jószándékú kezdeményezéseket.
Dunaszerdahely Város Önkormányzata rögtön reagált a helyzetre és meghirdette a gyűjtést testvérvárosának, Beregszásznak, illetve az ottani kistérségnek. Előtte Hájos Zoltán polgármester felvette a kapcsolatot Babják Zoltán beregszászi városvezetővel és egyeztettek, hogy mire lenne szükségük. A tartós élelmiszer és a tisztálkodási, illetve tisztítószerek mellett egyéb technikai felszereléseket is felsoroltak. Ezek beszerzésében segítenek a vállalkozók is a városnak.
– Az önkormányzat a gyűjtésen kívül saját forrásból is vásárol bizonyos technikai eszközöket, szivattyúkat, áramfejlesztőket, valamint ivóvíz tárolására alkalmas tartályokat és utánfutót is küld majd. Az adakozók már a múlt hét folyamán nagyon sok mindennel érkeztek hozzánk. Pénzadományokat is fogadunk az erre a célra kialakított városi segélyalap számlájára – tájékoztatott Karaffa Attila alpolgármester. A sikabonyi közösségi házban gyűjtik az adományokat reggel 8 és este 6 óra között.
Fontos kiemelni azt is, hogy aki adakozni szeretne, kísérje figyelemmel a felhívásokat, hogy pontosan mit gyűjtenek az egyes szervezetek, egyesületek. Mivel elképzelhető, hogy hosszabb ideig is raktárakban helyezik el az adományokat, ezért csak olyan tartós élelmiszert adjanak a rászorulóknak, ami sokáig megőrzi a szavatosságát. A dunaszerdahelyi Pázmaneum Társulás megegyezett két kiskereskedelmi élelmiszerüzlettel, hogy az üzletben bevásárlókosárba gyűjthetik az emberek az adományokat, amelyeket aztán a központi raktárba juttat el a társulás.
– Amit csak lehet, mindent meg kell tenni, hogy segítsük a menekülteket, illetve az otthon maradtakat. A humanitárius segélyre kell koncentrálnunk, és imádkoznunk kell a felelős vezetőkért, hogy költözzék béke a szívükbe és mihamarabb hagyják abba az értelmetlen vérontást, hiszen mindkét félnél jelentős áldozatok vannak már
– hangsúlyozta Karaffa.
A dunaszerdahelyi Katolikus Karitász is gyűjt. Bugár György aktivista elmondta, hogy egyenesen Nagyszombat megye kérte fel a szervezetet a gyűjtésre, de a karitász az ukrán menekültek mellett a dunaszerdahelyi és környékbeli rászorulókat is segíti.
Dunaszerdahelyen a Szövetség politikai párt szintén kijelölte gyűjtőpontját. A Csemadok helyi alapszervezének központjába várják az adományokat.
Orosz Csaba polgármester szerint eleinte fejetlenség volt tapasztalható a jó szándékú gyűjtésben.
– Az önkormányzat válságstábot hozott létre, hogy sokkal effektívebben tudjunk a lakosokkal kommunikálni az adományozás mikéntjeiről. Szombattól hozhatták a város tulajdonában lévő Area Kft. egyik irodájába az összegyűjtött adományokat, ahol a helyi Vöröskereszt képviselői koordinálják a munkát.
Somorján két nagy szervezet gyűjt: a somorjai Vöröskereszt és a helyi református egyházközség, amelynek a lelkipásztora, György András, kárpátaljai. Ők a Magyar Református Szeretetszolgálattal karöltve gyűjtenek. A város számlát is nyitott, hogy ne a szélhámosokhoz kerüljön a pénz. Az összegyűlt összeget továbbítjuk a menekültek problémájának megoldására
– sorolta Orosz Csaba polgármester.
Papp László magyarországi önkéntes még 2015-ben hozta létre az alapítványt, amelyhez a szlovákiai magyar közösségek csatlakoztak, majd létrehozták a szlovákiai társszervezetet is. Az Ember az emberért – Človek pre človeka Polgári Társulás vezetője Bordovács Karvai Anett. Külön gyűjtőpontjaik működnek a Csallóközben és más régiók településein, illetve megszervezik az adományok szétválogatását. Elszállítását pedig maga Papp László vállalta, aki Záhony környékére viszi el az összegyűjtött élelmet, ivóvizet, takarót, gyermekruhát, fertőtlenítőt és higiéniai cikkeket.
Nyékvárkonyon, Balázsfán, Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren, Síposkarcsán és szinte az összes csallóközi településen van olyan személy, aki nagyobb munkát fektet bele a gyűjtésbe.
Papp László szerint a felvidéki magyarok között mindig több a tenni akaró, segítő ember, mint akár a magyarországiak között.
– Sokan szenvednek manapság lelki problémával – mi ezekkel a nehézségekkel is foglalkozunk –, de az emberek azzal tesznek a legtöbbet magukért, ha másokon segítenek. Szerencsére mindig lesznek olyanok, akik megpróbálnak tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet. Most ismét megmozdultak az emberek és igyekeznek megváltani a világot – teszi hozzá Papp László.
Ekecs, Alistál és Csilizpatas önkormányzata együttes erővel gyűjtött a menekülteknek, és Alistál testvérközségébe, Záhonyba küldték az adományokat.
– A hétvégén egyeztettem a település polgármesterével, aki elmondta, hogy a határtól pár kilométerre kihelyezett raktárhelyiséget üzemeltetnek, ahová lerakhattuk az adományainkat. Három autóval vittük a ruhákat, tartós élelmiszereket és tisztítószereket, valamint a higiéniai cikkeket. Véleményem szerint a bajban mutatkozik meg, milyenek is vagyunk mi emberek, és kötelességünknek éreztük, hogy segítsünk barátainkon – mondta el Horváth Tamás, Alistál polgármestere.
A Bősön élő Lamos Anikó az egyéni adományokat gyűjtötte be az alapítvány számára. Mint mondta, sok kicsi sokra megy, egyszerű emberek hozták – idejüket és energiájukat nem sajnálva – a tartós élelmiszert, a bébiételeket, a higiéniai árucikkeket, a rengeteg babaruhát és takarót, valamint egyéb szükséges holmit. Valaki még a társállatokra is gondolt.
– Egyesek a nélkülözhető dolgaik mellett az adományozást lomtalanításnak is „betudták”, tehát szakadt, kilyukadt ruhákat is hoztak. De ez nem erről szól, és a többség nem ilyen. Azt gondolom, hogy az emberek újra megmutatták, mindent képesek vagyunk megoldani, ha a helyzet megkívánja. Ahogy a Covid idején is, amikor éjt nappallá téve saját magunk varrtuk a maszkokat. Megadatott a lehetőség, hogy foglalkozzam ezzel az üggyel, ezért is kezdtem el a gyűjtést – mondta Anikó.
Bősön a múlt hét folyamán a menekülttáborban szállásoltak el több száz Ukrajnából elmenekült, különböző nemzetiségű és származású embert. Ezek az emberek buszokkal érkeztek a bősi központba, s voltak köztük anyák és gyermekeik, nyugdíjas korban lévő nők és férfiak egyaránt.
A város polgármestere, Fenes Iván lapunknak elmondta, hogy miután megjöttek az első menekültek, a város biztosította számukra az ételt. Egyelőre nagyon rossz a helyzet a menekültszállókon, mert senki sem vállalta magára a koordinátori szerepet. A civilek hozzák oda az adományokat, mert számos kisgyermeknek még meleg ruhája sincsen. A nagyszarvai gyűjtőtábort is takarították már és előkészítették a menekültek fogadására.
A ranch vezetője, Czajlik Zsuzsa a múlt hét folyamán hirdette meg a hivatalos honlapjukon, hogy véges kapacitással, de be tudnak fogadni kisebb csoportokat.
– Szinte azonnal érkezett a telefonhívás a pozsonyi Vöröskereszttől, a részletekről pedig már személyesen egyeztettünk a ranchon. Mire azonban a busz az ukrán–szlovák határra ért az előre egyeztetett személyekért, azok nem voltak sehol. Egyszerűen káosz volt a határon: az anyukák a gyermekekkel nem tudtak várni a hidegben, mentek, ahova láttak. Ugyan visszajött a busz, de olyan menekülteket hozott, akik gyakorlatilag csupán átmeneti szállást igényeltek
– világosított fel Czajlik Zsuzsa. Szerinte nagyon rossz a kommunikáció, nincsen áttekintés a menekültekről, és az adományok pedig csak özönlenek a határra, holott az embereknek azt is figyelembe kellene venniük, éppen milyenek a menekültek szükségletei.
A Czajlik Ranch egyelőre nem fogadott adományokat, mivel nem tisztázott, hányan érkeznek még hozzájuk, s mire van éppen szükségük.
– Sajnos nem áll módunkban például hat babakocsit elfogadni a felajánlóktól, mert nem tudjuk, egyáltalán kell-e majd akár egy is. A határra kivonult önkéntesek is leterheltek, fáradtak, nem vagyunk könnyű helyzetben – vázolta Czajlik Zsuzsa.
A helyzet azonban folyamatosan változik, és most még nem tudni, milyen segítségre lesz szükség a továbbiakban. Ha nehezen is és zökkenőkkel, de azért működik a menekültek ellátása országszerte. Bele kell ebbe is tanulni. A jó szándék megvan.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/10. számában.