Bacskai Béla sírja - Perse
A nógrádi és a gömöri táj festője, Bacskai Béla hamvai szülőfaluja, a Losonci-katlan délkeleti részén, a Szuha-patak jobb oldali folyóteraszán fekvő Perse temetőjében nyugszanaka . Fájdalmasan fiatalon, negyvenöt évesen távozott szerettei, barátai köréből.
A füleki zománcgyárban kezdett dolgozni, a munka mellett képezte magát, Szabó Gyula festőművésznél tanult. Mestere biztatására elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol tanára volt Csemiczky László és Vincent Hložník. Festészetét a művészettörténész és barát, Farkas Veronika így jellemezte lapunk hasábjain: „Érzékeli és láttatja a táj líráját, drámai feszültségét. A festőművész piktúrájában a forma stilizálása párosul a vonal konkrétságával.
Síkok és görbék együttesével absztrahálja a természet valóságát. A nagy és nyugodt felületeket helyenként a fák és lombok kalligrafikus, finom ábrázolásával töri meg. Bacskai Béla festészete nem elszigetelt festészet, része az egyetemes művészetnek”.
A szakma kiemelkedő akvarellistának tartotta. Bár olajfestményei, rajzai és grafikái is figyelemre méltók, akvarelljei kivételes mesterségbeli tudásról tanúskodnak. Kitűnnek eredetiségükkel, állítják a szakma szlovák képviselői és kritikusai.
A Bacskai Béla Emlékházat szülőházában rendezték be sírjára Kubička Jaroslav szobrászművész készített fejszobrot.
Kubička tisztelője és barátja volt Szabó Gyulának, s valószínűleg a festő műtermében találkozott Bacskai Bélával.
Megjelent a Magyar7 2026/39.számában.
