Az utolsó zselízi grófnő emléke
Az 1720-ban klasszikus vidéki kúriaként épült, a 19. században klasszicista stílusban átépített zselízi kastély utolsó nemesi tulajdonosa Esterházy János Károly (1775–1834) dédunokája, Ernestine Coudenhove Breunner (1861–1945) volt.
Amint azt a Sacher Polgári Társulás vezetői, Csonka Ákos és Kepka Márk helytörténészek megfogalmazták, a grófnő hosszas vívódás után, 1944 novemberének végén, legtöbb értéktárgyát hátrahagyva, a közelgő szovjet csapatok fenyegetése miatt távozott Zselízről, amikor Tante Nestit – ahogy a rokonai hívták – már szinte mindenki elhagyta. Örököse és unokaöccse, Karl Auersperg herceg, akit a zselíziek csak Princ Karcsinak hívtak, már hónapok óta Svájcban volt családjával, a rokonság többi része pedig Ausztriában. Néhány uradalmi alkalmazott és komornája maradt csak a grófnővel.
Végül az oroszvári Lónyay-kastély érintésével, kalandos menekülést követően a Salzburg melletti Niederalm falucskában élte meg a háború végét. A faluban álló, Wallner-család tulajdonában lévő Lasseregg-kastély szolgált a betegeskedő, szemműtéten átesett 84 éves asszony végső menedékéül. Sajnos a legyengült szervezetet erősen megviselték a korábbi hetek történései, így a grófnő állapota folyamatosan romlott.
Ernestine Coudenhove Breunner 1945. október 22-én hunyt el. A háborús körülmények közepette, a közvetlen rokonok hiányában testét egy gyalulatlan deszkakoporsóban, jelöletlen sírban földelték el Niederalm település kis temetőjében.
Utolsó kívánsága, miszerint férje, Coudenhove Kunó császári és királyi kamarás, magyar királyi honvédezredes mellett nyugodhasson a zselízi családi kriptában, beteljesületlen maradt; az 1814 körül épült, nyolcszög alaprajzú, neogótikus-eklektikus stílusú mauzóleum egyik sírja azóta is üres.
Az emléktáblát Tóth Gyula és Endre kőfaragó mesterek ajánlották fel, míg felhelyezéséről a mauzóleum restaurátora, Mézes Árpád gondoskodott.
Megjelent a Magyar7 2025/46. számában.
