„Az ima böjt nélkül csak fecsegés, a böjt ima nélkül csupán fogyókúra”
A Csemadok somorjai alapszervezete, a Via Nova – Új Út Somorja és a Corvin Mátyás Alapiskola közös rendezésében tegnap megemlékezés zajlott Somorján, a trianoni békediktátum 103. évfordulóján, melynek fő szónoka Eperjes Károly, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész volt, akivel a megemlékezés után Méry János beszélgetett a római katolikus plébániatemplomban. Este fél nyolckor pedig negyedik alkalommal lobbant fel az összetartozás tüze a helyi Corvin Mátyás Alapiskola udvarán.
Június negyedike az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának napja 2010. május 31. óta a Nemzeti Összetartozás Napja is egyben, melyet a magyar országgyűlés 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett iktatott törvénybe. A törvény elfogadásával kinyilvánította, a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.
A szózat közös eléneklése után a Nemzeti Összetartozás Napja fontosságáról hallhattunk egy rövid ismertetőt Brunczlík Viktor tolmácsolásában, majd katonadalokat hallhattunk Mezei Attila somorjai énekestől. Ezt követően Hecht Annabelle József Attila Nem! Nem! Soha! című versét mondta el.
Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész személyes hangvételű beszédében kifejtette, hogy Trianon óta mi vagyunk az egyetlen nemzet, amelyet saját maga vesz körül. A színművész felhívta a jelenlévők figyelmét Babits Mihály Eucharistia című költeményére, amelyet személy szerint ő a legszebb Trianon-versnek tart, mert a megtisztulás fontosságát hangsúlyozza. Annak is utolsó strófáját említette példamutatásként és egyfajta iránytűként a magyarság számára:
„hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.”
hangsúlyozta Eperjes Károly.
Véleménye szerint az sem véletlen, hogy az 52. Eucharisztikus világkongresszus épp száz évvel Trianon után került volna megrendezésre Budapesten (amelyet végül a Covid miatt egy évvel elhalasztottak).
A katolikus templomban a beszélgetés során is utalt az előbb leírtakra Eperjes Károly, aki elmesélte, hogy az 1956-os forradalom idején édesapja, aki a forradalmi bizottmány elnöke volt, és később csupán azért nem végezték ki, mert a keresztényi elvek alapján nem tett eleget a forradalmárok kérésének és nem végezte ki az AVH embereit. Majd törvényes bíróság előtt, ha tudják, megvédhetik magukat, de agyonlövés nincs, idézte „Szamóca” apja szavait.
Méry János kérdésére, hogy egyetért-e Illyés Gyula szavaival, mi szerint az a magyar, akinek fáj Trianon, a színművész nemmel válaszolt mondván, az a magyar, aki Trianon előtt élt, az nem volt magyar? „Az a magyar, akinek az identitása Szent Istvánon keresztül él”, válaszolta meg a kérdést Eperjes, aki kitért az Isten–család–haza „szentháromságára” és fontosságára.
Arra a kérdésre, hogy melyik filmet tartja a kedvencének, nem adott egyértelmű választ, mivel sok film és sok szerep áll közel hozzá. A Hídember például valószínűleg kereskedelmi szempontból a legismertebb alkotás, amelyben főszerepet vállalt, s azzal maximálisan azonosulni is tudott, az Eldorádó szakmailag volt nagyon sikeres és igazából e film révén lett ismert, a Csapd le csacsi! című szatirikus vígjátékot pedig az omladozó magyar szocializmus talán legjobb filmes ábrázolásának tartja, ami a cseh új hullám híres alkotásai (pl. Tűz van babám!) mentén magyar életérzéssel is fűszerezi a történetet. Igazából azonban legutóbbi filmjével, a Magyar Passióval tud azonosulni, hiszen ott nemcsak a főszerepet játssza, hanem saját maga rendezte a filmet.
Az esti órákban a helyi Corvin Mátyás Alapiskolában Mészáros Péter igazgató beszéde és a kultúrműsor után meggyújtották az összetartozás tüzét.
