Az igazság kimondása a mi dolgunk – a kitelepítésre emlékeztek Diószegen
A diószegi vasútállomásról indultak el 1947-ben a csehszlovák-magyar lakosságcsere első mátyusföldi transzportjai. A kitelepítésre ítélt 144 család Nyíregyházára és Bács-Kiskun megyébe került Diószegről.
A történelem szégyenteljes időszakára Diószegen máig megemlékeznek.
A helyi temetőben emléktáblák figyelmeztetnek – a múltról soha nem szabad elfeledkezni. A diószegiek október végén gyűltek össze a temetőben, hogy elhelyezzék koszorúikat és az emlékezés mécseseit a meghurcolt magyar és német lakosság emlékére felállított haranglábnál és emléktábláknál. A 78. évforduló alkalmából megszervezett emlékrendezvény főszervezője a Csemadok helyi alapszervezete volt.
Az egybegyűlteket Srejner Attila, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte. Elmondta, emberi sorsok hívták össze a megemlékezőket – az idősek nem értették miért kell elhagyniuk otthonaikat, a gyermekeknek játékvonat helyett marhavagon jutott a vészterhes időkben.
Ezek az emberek semmit nem kaptak vissza soha – sem anyagi javakat, sem emberi dolgokat, sem az igazsság kimondását, de még csak egy bocsánatkérést sem.
– hangzott Srejner Attila bevezetőjében.
Az emlékezés szónoka Szabó Antal, Diószeg egykori polgármestere volt – az ő regnálása idején állították fel a haranglábat és az emnléktáblákat a városban. Évek óta október végén találkoznak a megemlékezők az emlékfalnál a kitelepített diószegi magyarok és németek előtti tisztelgésként.
– hangzott el Szabó Antal megemlékező beszédében.
A megemlékezés során a Petőfi Sándor Alapiskola diákjai és a helyi kórus közreműködtek. Az emlékezés koszorúit a szervezők, a Csemadok, Diószeg önkormányzata, a helyi iskolák, szervezetek és a Magyar Szövetség párt is elhelyezte. Az emlékezők mécsesekkel üzentek az égieknek – nem feledik azokat akik hitet és magyarságot nem, csak hazát cseréltek.
