Az egyetlen esély a megmaradásunkra - A svájci Jura kanton autonómiája és majd kétszázéves harca az önrendelkezéséért
A svájci Jura kanton autonómiája és majd kétszázéves harca az önrendelkezéséért annak a könyvnek a témája, amelynek társszerzői Bácsfainé dr. Hévízi Józsa és B. Szabó Péter.
A Szövetség Pozsonyi Járási Szervezetének és a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének szervezésében Pozsonyban is bemutatták a 2017-ben megjelent francia nyelvű kiadvány magyar nyelvű változatát.
A nemrégiben megjelent magyar nyelvű kiadvány a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően az Erdélyi Szövetség és a Kráter Műhely közös kiadásában és Tolnay István fordításában látott napvilágot.
Sokak szerint az autonómia vagy önrendelkezés az itt élő magyarságnak az egyetlen esélye a megmaradásra és a szülőföldjén való felemelkedésre a nemzetállami célkitűzéséhez nyíltan és görcsösen ragaszkodó Szlovákiában. Ezért a szebb és biztosabb jövőnk megteremtése érdekében nemzetpolitikánkban a jól bevált svájci kisebbségi törvények hazai megalkotását és bevezetését kell szorgalmazni, hangzott el az április 12-ei pozsonyi könyvbemutatón.
A svájci Jura kanton autonómiája, harca az önrendelkezésért című könyvet Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó mutatta be.
– mondta Szili Katalin hozzáfűzve, másrészt egy közös tudás megteremtése is a tekintetben, hogy Európában milyen önigazgatási, önrendelkezési modellek vannak, amelyek segítséget nyújthatnak a mában a magyarság jövőjének a megteremtésében a Felvidéken. Ilyen jól bevált modell például a Jura kanton, amely gyakorlatilag egy autonóm tartomány Svájcban.
– mondta a miniszterelnöki főtanácsadó, aki szerint, ha nincsenek kollektív jogok, akkor mindenféle integráció a többségi nemzet részéről asszimilációhoz vezet.
– tette hozzá Szili Katalin.
– olvasható a könyv fülszövegében.
– fogalmazott Bácsfainé dr. Hévízi Józsa hozzátéve, még a gyengébb identitással rendelkező szórványokban is születettek eredmények. Mint mondta, sok helyen nem szeretik az autonómia vagy az önigazgatás kifejezéseket, mert az önállósodástól tartanak, de világossá kell tenni, hogy tulajdonképpen decentralizálásról, a központi hatalom leépítéséről van szó csupán.
A szerző több európai autonómia-modellen is szemléltette, mik is az autonómia előnyei. A dél-tiroli példával élve elmondta, a hosszas küzdelem eredményeképpen itt is vannak saját ügyek és közös ügyek.
Bizonyos miniszteri tárcákat teljes egészében leadtak az adott kisebbségnek, a helyben beszedett adókat is ők használják fel, amit esetleg a központi alapból kiegészítenek.
– mondta.
B. Szabó Péter, a könyv társszerzője szerint csakis a többségi néppel egyeztetve sikerülhet az autonómia kivívása. Véleménye szerint
ebben nagy felelőssége van azoknak is, akik vegyes házasságot kötöttek, hogy ezeknek a kérdéseknek a támogatására megnyerjék a többségi nemzethez tartozó házastársukat.
– mondta – de kell hozzá természetesen politikai öntudat. Amint azt az előadása során elmondta, szabadság nélkül nincs önrendelkezés, önrendelkezés nélkül nincs bizalom és bizalom nélkül pedig nincs együttműködés.
Ezen alapszik a társadalom, ezek a föderalizmus alappillérei.
Szili Katalin szerint nem biztos, hogy éppen ezt a modellt kell követni a Felvidéken is, a Jura kanton példája egy példa az autonómia megteremtésére Európában. Azt legalább azonban el kellene érni, hogy legyen párbeszéd arról, mit gondolunk az autonómia vagy az önigazgatás alatt, mit értünk az európai szubszidiaritás elve alatt, hogyan lehet megvalósítani a decentralizációt.
– szögezte le Szili Katalin.
