Autonómiakísértet
Március elején mutatták be a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézetben azt a vaskos kötetet, amely az intézet alapítójának és egykori igazgatójának, Tóth Károlynak az összegyűjtött írásait tartalmazza.
A közel 700 oldalas könyv tanulmányokat, esszéket, cikkeket fog egybe a 2016-ban elhunyt kultúra- és tudományszervező, irodalom-kritikus-szerkesztő, politikus életének 1982 és 2013 közötti időszakából, illetve vele készült beszélgetéseket, Balla Kálmán és Filep Tamás Gusztáv összeállításában és szerkesztésében, akik a kötetet jegyzetekkel is ellátták. Simon Attila, a Fórum Intézet igazgatója szerint ezzel a kötettel az intézet egy nagy adósságát törleszti.
– Aki ismerte Karcsit, az feltehetően úgy ismerte, mint egy nagy szervezőt, aki elindította és megszervezte az első szlovákiai magyar politikai mozgalmat és pártot '89- ben, a Független Magyar Kezdeményezést. Aki létrehozta a Fórum Intézetet, és aki nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy a szlovákiai magyar civil szervezetek szerveződése, szervezése elindult. Karcsinak azonban volt egy másik énje is, hogy így mondjam, az írástudó énje, amire ugyan kevesebb ideje jutott, de amikor tudott rá időt szakítani, akkor leírta a gondolatait, és abból kirajzolódik, hogy ő nemcsak szervező volt, hanem egy nagy stratéga is. A politikusokkal ellentétben, akik általában választási ciklusokban gondolkodnak, Karcsinak stratégiája volt a közösség építésére, mely gondolatok ebben a könyvben megtalálhatók, így a szervező Tóth Károly mellett megismerhetjük a közösségünkért felelősséget vállaló, írástudó Tóth Károlyt is.
A kötet apropóján Csanda Gábor, az intézet kiadói igazgatója és szerkesztője kérdezte annak elnökét, Öllös László történész-politológust. Csanda felvezetőjében elmondta, hogy a kötet szerkesztői Tóth Károly életében megjelent írásaiból megpróbáltak mindent összegyűjteni, de vélhetően lappanganak még valahol írások. A bemutató végén az is kiderült, hogy valószínűleg még egy kiadványt meg lehetne tölteni a gondolataival, hiszen a lappangó írások mellett rengeteg Előszót is írt, s mint Rákos Pétert idézve Csanda Gábor megjegyezte, az előszó gyakran fontosabb, mint maga a mű.
Maga a könyv kronologikusan három részre tagolja Tóth Károly írásait. Az első rész az Elbeszélt történelem alcímet kapta, s a közéleti személyiség korai, rendszerváltozás előtti írásait tartalmazza, a második rész az 1990 és 1997 közi időszakot foglalja össze, a harmadik fejezetben pedig az 1998 és 2023 közötti írások kaptak helyet. Öllös László szerint azonban Tóth Károly esetében inkább hat egységről vagy témakörről beszélhetünk, amelyek szerinte az irodalom, közvetlenül '89 előtt, alatt és után a politika, majd a szlovákiai magyar tudományosság és társadalom, a Fórum Intézet maga (annak előzményei, megszületése, s hogy mivé kellene válnia), s végül a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala.
– Karcsi amikor megszólalt, amikor írt, akkor nemcsak leszögez és kinyilatkoztat, hanem elmagyarázott, megértetett dolgokat. Ez az, ami az egész életútját végigkísérte, ugyanis társadalmilag elkötelezett volt. Mi legyen a világgal magam körül, hogyan tudom ezt mássá, esetleg jobbá tenni? Ha az első írásait összehasonlítjuk az utolsókkal, ez süt az elsőből és az utolsóból is. Most ahhoz az íráshoz térnék vissza, ami a könyv címét adta. Nagyon szerencsés választás volt, címe Autonómiakísértet. Az írásban azonban nem elsőrendűen politikai autonómiáról van szó, ahogy az ember manapság gondolná, hanem az Iródia mozgalmáról és Karcsi irodalmárságáról. Ebben az írásban úgy értelmezi Karcsi az autonómiát, ahogy kell. Az autonómia lényege ugyanis bennünk van. Ha mi magunk uralni tudjuk önmagunkat, célokat tudunk kitűzni magunk elé, azok megfelelnek a közjónak, közérdeknek, mintaként szolgálhatnak, és azokat megvalósítjuk, akkor vagyunk autonóm emberek. Ez az autonómia lényege. Idegen szó, azt jelenti, hogy törvényt szabok önmagamnak. És utána azt betartom, és az abból fakadó célokat végrehajtom, elérem – hangsúlyozta Öllös. Később azt is hozzátette, hogy Tóth Károly elsősorban mindig az adott helyzet adta lehetőségekből próbálta a legtöbbet kihozni, de azt sose saját maga, vagy egyes csoportok, hanem mindig a közösség érdekében tette.
Öllös László Tóth Károlynak azt a fontos szociológiai tanulmányát is megemlítette, amelyben a cikk szerzője a szülőfalujában végzett terepmunka során felmérte, hogy hány lakatlan ház van, illetve hány olyan ház van, ahol csak egy idős személy él gyerek nélkül, és hamar kiderítette például azt, hogy a legtöbb ilyen – magyar nemzetiségű. Tehát a falu így szegényedik el a magyarok vonatkozásában, fogalmazott Öllös. Elhangzott az is, hogy Tóth Károlyt olyan, nem igazán besorolható gondolkodók, filozófusok, politikusok, írók is inspirálták, mint Hamvas Béla vagy Bibó István, akiknek könyveit nem is igazán lehetett beszerezni annak idején, és akikről tanulmányokat is írt.
Csanda Gábor kifejtette, hogy ugyan a vaskos könyv sok fontos írást tartalmaz, ő azonban Tóth Károlyt sokkal komplexebbnek érezte, és jóval több írására emlékezik, így akad hiányérzete a kötet kapcsán.
– Én mindig úgy gondolkoztam róla, mint olyan történészről, irodalmárról, politikusról, mozgalmárról, aki kifogyhatatlan, és valószínűleg így is van – mondta Csanda Gábor, s hozzátette még, hogy ez a könyv Tóth Károly énjének csupán egy részét mutatja be.
Öllös Lászlót az írás mennyisége nem lepte meg, és végül a jelenlévők is megegyeztek abban, hogy ez azért lehet, mert Tóth Károly elsősorban szervező volt és egyszerűen nem maradt ideje az írásra.
– Karcsi a szíve mélyén irodalmár volt, és ha valaki elkezdi olvasni az írásait, akkor láthatja, hogy a késői írásai is esszéisztikusak. Igyekszik szépen írni, igyekszik gyakran áttételes fogalmakkal operálni és így mindez könnyen olvasható. Az egy másik kérdés, hogy kihámozni az egyes írásokból azt, amit ő abban tényleg mondani akar, az nem könnyű. Már a Fórum Intézet létezése alatt az ország déli részén, a magyarlakta vidéken az intézet javarészben Karcsi ösztönzésére és irányítása alatt végigfuttat egy civil képzési programot, amelyet követően, mint gombák az eső után születnek a szlovákiai magyar civil szervezetek, több száz, hiszen addig alig volt. Ezután születhet meg a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, amelynek csúcsidőszakában mintegy 130 tagszervezete volt, de ahhoz ezeknek először meg kellett születniük. Például éppen erre építve átszerveződik a Csemadok is. És ezek ma is vannak, és újak születnek. Itt a Fórum Intézetben is például nagyon-nagyon sok minden megy tovább abból, amit ő csinált – szögezte le Öllös László, aki Tóth Károly Leányvári ébredés című esszéjére is utalt, amelynek kapcsán elmondta, hogy egyetemista korában, egy brigádmunka során ókori romok ásása közben ismerkedett meg a szerzővel. Tóth Károlyban az ott megismert emberekkel való beszélgetések során tudatosult minden, ami későbbi életét meghatározta. Maga ez a tény szépirodalmi köntösbe bújtatva szerepel magában a nyúlfarknyi esszében is.
A könyvbemutatón Tóth Károly özvegye, Sándor Eleonóra is érdekes adalékokkal gazdagította az elmondottakat.
