2024. október 6., 14:11

Alma- és kacsafesztivál őseim falujában - KÉPEKKEL

Szalma a sáros talajon, szitáló eső, igazi őszi időjárás, gágogó kacsák, borsóval megtöltött kádban cukorkát kereső gyerekek, illatos alma, szemekbe könnyeket csaló, a régmúlt nagy pillanatait megidéző kiállítás, jó beszélgetések – így telt a jubiláló, tizedik alma – és kacsafesztivál Királyrévben.

Tizedik királyrévi alma- és kacsafesztivál
Galéria
+27 kép a galériában
Wellingtont kacsával töltve tessék!
Fotó: Szomolai Andrea

Az alma- és kacsafesztivál Királyrévben a kedvenc őszi rendezvényem. Apai nagymamám bölcsője ebben a faluban ringott, a családi legendárium szerint a „dédi” az Öreg-Feketevíz felett húzódó hídról szokott gyerekkorában a vízbe fejeseket ugrani, az Oncsa utcán máig ott él Vali ángyom és Pityu bátyám, így engedtessék meg, hogy a jubiláló fesztiválról kicsit szubjektívebb nézőpontból írjak, mint egy átlagos tudósítás során.

A királyrévi alma- és kacsafesztivál számomra nem csak egy a sok-sok rendezvény sorában. Szeretettel készülök rá minden évben, mert tudom, hogy negyedrészt hazamegyek.

Tudom, hogy Évi, Karolina, Andi, a helyi aktív hölgyek és urak köre nagy öleléssel, jó barátként fogad, hogy Agócs Gergely polgármester úrral és a testvértelepülés, Győrsövényház polgármesterével, Hokstok Imre barátommal és kedves feleségével is tudunk pár jó szót váltani. Tudom, hogy felderül az arcom, mikor a rendezvényt nagy erőkkel szervező Agrostaar vállalat igazgatója, Szikura Feri bátyám már messziről integet, és gyors összefoglalót tart az idei termésről, a kacsafarm állapotáról.

A legjobb és legízesebb kacsahús ugyanis Királyrévben kapható, csak úgy, mint az illatos mátyusföldi alma is.

Szerintem gumicsizmát húzunk, ne a legjobb cipődben gyere”

– nevetünk össze Agócs Gergely polgármesterrel a rendezvény előtti telefonos beszélgetésünkkor, miután fényképeken megmutatta, milyen esőben és sárban állítottak színpadot.

A sár végül nem okozott nagy károkat senki cipőjében, a szervezők előrelátóak voltak, és minden felületet szalmával fedtek be.

Tízéves lányom már kissé „durcisan” indul útnak velem, hiszen egy „ekkora” csajnak „már nem való” a gágogó kacsák és népi gyerekjátékok világa, végül mégiscsak kedvet kap a fesztiválon való jelenléthez, mikor tíz eurót ígérek neki azért, ha mobiltelefonos fotókat csinál nekem a látványosságokról. Természetesen kis fotósomat, bármennyire fiatal tininek tartja magát, „elvesztem” a gyerekudvarban, beleveti magát a borsóval színültig töltött kádba, hogy cukorka után kutasson, kacsákat kerget, befut a felfújható kukoricalabirintusba, amely a jubiláló fesztivál egy új elemének számít. Végül az operettelőadás egy darabkáját is sikerül egyhelyben ülve meghallgatnunk, míg elfogyasztja a „spirál-krumplit”, ami nélkül számára nincs fesztivál. Szarka Zsófi látványfőzését már kissé nyugtalanabbul nézi, gyorsan menni kell a kézműves árusokhoz, hiszen le kell vadászni pár jófajta hazai terméket.

Hagyományőrző szülőként becitálom a gyereket a Schnábelt Dóra emlékmúzeumba, lelkesen magyarázom neki: nézd, így éltek valamikor őseink, ilyen volt a bútor, az ágy, a ruha, a konyha, és itt áll már dédmama bölcsője is.

Egy nem túl lelkes „ahával” elintéz, majd továbbrángat almát enni a kultúrházba, ahol már ki vannak állítva a legszebb almaverseny díjnyertes és versenyre kelt gyümölcsei.

A vágsellyei levéltárról és a régi Királyrévről szóló fantasztikus képkiállításban jómagam talán napokat is eltöltenék.

Ízes kacsasültet, almát, friss kacsamájpástétomot, kukoricakeményítőből készült kézműves sárkányfigurákat és baráti öleléseket hoztunk haza magunkkal a jubiláló alma – és kacsafesztiválról.

Tizedik királyrévi alma- és kacsafesztivál
Galéria
+27 kép a galériában

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék