Akiket Kassa megérintett
Nagy érdeklődés mellett mutatták be Szaszák György újságíró Akiket Kassa megérintett című könyvét, amely a szerző öt évtizedes publicisztikai pályája során született írásaiból kínál száz érdekes történetet az olvasóknak.
A rendezvénynek a kassai Erzsébet utcán található Löffler Béla Múzeum adott otthont. A szerzővel újságírókollégái, Szászi Zoltán és Köteles Szabolcs beszélgettek, Varga Anikó színművész pedig részleteket olvasott fel a könyvből. Szaszák György elmondta, kellemes meglepetés volt számára, hogy a kassai Csemadok és a Löffler Múzeum megkereste a könyvbemutató ötletével, mert ő csak késő tavaszra tervezte. Egyúttal örömét fejezete ki, hogy sokan eljöttek, ez ugyanis szerinte azt jelzi, nem reménytelen a kassai magyarság sorsa, ha ennyien érdeklődnek az őket is érintő téma iránt.
A kötet Szaszák György öt évtizedes publicisztikai pályája során született, szeretett városához kapcsolódó írásaiból kínál száz történetet az olvasóknak. Fontos vallomások ezek az utóbbi évtizedek kassai magyar valóságáról. A könyv, amelynek borítóját Duncsák Attila festőművész Az én Kassám című műve illusztrálja, riporttal indul és azzal is zárul, keretbe foglalva így a kötet nagy részét kitevő interjúkat. Kassai polgárokkal, képzőművészekkel, írókkal, költőkkel, színházi és filmrendezőkkel, színművészekkel, zenészekkel készült interjúk mellett találunk benne írásokat a magyar–szlovák viszonyról, emberi sorsokról vagy a titokzatos kassai aranykincsről. Egy olyan könyvről van szó, amelyet érdemes elolvasni, nem csak a kassaiaknak.
A szerző lapunknak elmondta, ötven év újságírói munkájának a látlelete a könyv.
– Módomban állt megismerkedni számos kassai, és a városhoz kötődő személyiséggel, rengeteg ismeretanyag gyűlt össze. Úgy gondoltam, jó lenne ezeket egybegyűjteni, közreadni, itt hagyni magam után – mondta Szaszák György. Kérdésünkre, hogy mit jelent számára Kassa, azt válaszolta, hogy mindent.
– Annyira otthon érzem itt magam, hogy soha nem is kívánkoztam el, külföldre se. Nagyon szeretem Kassát, jól érzem magam itt. Az Óváros a mindenem, jóllehet, nem ott lakom, hanem a Furcsán, egy lakótelepen. (…) Ha emlékeket akarok idézni, bemegyek az Óvárosba, sétálok. Mesélnek az épületek, ahogy a szobrok is, amelyeknek készítőiről sokat tudok, mert beavattak az éle-tükbe.
Megjelent a Magyar7 2022/5.számában.
