2023. május 23., 09:27

Akik Dunaszerdahelyre is hazajárnak

A múlt hét közepén a dunaszerdahelyi Grand Coffee Club kávézóban tartott közönségtalálkozót a Hazajáró csapatának két oszlopos tagja, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor. A beszélgető est műsorvezetője kollégánk, Pomichal Krisztián volt, aki már több ízben csatlakozott a csapathoz, és maga is lelkes természetjáró.

pomichal-krisztian-jakab-sandor-es-kenyeres-oszkar_
Galéria
+6 kép a galériában
Pomichal Krisztián, Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár
Fotó: Lacza Gergely

A köztévé példátlan népszerűségnek örvendő turisztikai-honismereti-történelmi sorozata 2011. október 9-én indult a Duna TV csatornáján, heti 26 percben, majd 2016-ban az M5 csatornán kéthetenként folytatódott. Sikere több okra vezethető vissza.

Egyrészt a maga idejében hiánypótlónak számított, a mai szófordulattal élve egy „piaci rést” töltött meg, hiszen Rockenbauer Pálék „másfélmillió lépése” óta nemigen volt hasonló kezdeményezés, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a sorozat a történelmi Magyarország teljes területét bejárja, és olyan térségeket mutat be, ahol olykor nem hogy a helyi, illetve nemzetközi médiumok stábjai nem jártak, de az égvilágon egyetlenegy forgatócsoport sem, tudtuk meg Kenyeres Oszkáréktól.
pomichal-krisztian-jakab-sandor-es-kenyeres-oszkar__0
Pomichal Krisztián, Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár
Fotó:  Lacza Gergely
A forgatócsoport eddig 349 epizódot készített el, ami azt jelenti, hogy ha csak a stáb tiszta forgatási idejét nézzük, az is több évet ölel magába, s akkor még nem beszéltünk az utómunkáról.

Nyilván a baráti társaság tagjai már a forgatás előtt is hosszú esztendőket töltöttek el közös szenvedélyükkel, a túrázással. A 90-es évek elején jutottak először el a Magas-Tátrába, megcélozva ezzel mintegy a történelmi Magyarország legmagasabban fekvő pontjait. Kenyeres Oszkár azt is elmesélte, hogy Moys Zoltánnal, a sorozat rendezőjével és szövegírójával (aki később a keresztapja is lett) annak idején még kerékpártúrára gondoltak, de aztán „átnyergeltek” a természetjárásra.

1998-ban még Dunaszerdahelyre is ellátogattak, épp a szemben található Fontana étteremben ebédeltek, ami egy évvel később sajnos más okok miatt lett hírhedt,

pedig utódaink sokkal jobban járnának, ha mondjuk, 75 év múlva az étterem falán egy emléktábla hirdetné, hogy száz esztendeje oda tértek be a későbbi nagy sikerű Hazajáró megálmodói egy ebédre, és az étteremhez kapcsolódó egyéb történések csak a krónikák virtuális lapjain bújnának meg.

pomichal-krisztian-jakab-sandor-es-kenyeres-oszkar
Pomichal Krisztián, Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár
Fotó:  Lacza Gergely

Három év alatt kerékpárral bejárták az egész Felvidéket, aztán megmászták a Kriváňt, a Tengerszem-csúcsot és a többit is. Utána végigtúrázták Erdélyt, érintették a tíz alapított püspökséget. Moys Zoltán a 2000-es évek elején egy médiacéget alapított, ahol a határon túli tematikára fókuszáltak. Böjte Csabával is ők készítették az első filmet, a Duna TV-nek is tudósítottak, s ez is egy szál, mondta Kenyeres Oszkár, ami a Hazajáró felé vezetett, s amelynek alapgondolata az lett volna, hogy végigmennek a Kárpátok hegygerincén.

Ez a koncepció azonban nagyon egyszínű lett volna, hiszen a különböző hágókban rajtunk kívül maximum határőrök, pásztorok, cigarettacsempészek, medvék lettek volna, nem kultúra… Így aztán amikor lehetőségünk adódott, úgy gondoltunk, hogy inkább mozaikszerűen jelenünk meg a Kárpát-medence különböző pontjain. Amikor még csak 12 részre volt szerződésünk, egyfajta best of koncepciót dolgoztunk ki”,

elevenítette fel a kezdeteket Kenyeres Oszkár. A későbbi években aztán természetesen lehetőség adódott az ötletek alaposabb kifejtésére is, persze így is ki kellett hagyniuk sok, a magyarság létével, történelmével és kultúrájával összefüggésben álló tárgyi, természeti, világi vagy szakrális emléket.

Álmukban sem gondolták volna, hogy utána például Mátyusföldön lehetőségük lesz leforgatni három részt, vagy a Nyitra mentén is gondolkozhatnak két epizódban,

mesélték a meghívottak. Ezt az eddigi 12 évet hatalmas ajándéknak tartják, még akkor is, ha fel kellett adniuk addigi munkájukat, és egy új életforma adaptálásával, lényegében erre kellett berendezkedniük. Végül is kompenzálta őket, hogy vesszőparipájuknak szentelhetik ezt az időszakot, ami már jócskán a második évtizedbe nyúlik. A váci illetőségű Kenyeres Oszkár a katedrát hagyta ott emiatt, hiszen földrajz–történelem szakos tanárként iskolában oktatott. Elmondása szerint éppen akkor érkezett a filmsorozat elkészítésére az ajánlat, amikor már a kiégés első jelei mutatkoztak nála, így habozás nélkül elfogadta az ajánlatot. A közmédia első koncepciója azonban valami olyasmi volt, hogy Szabó Győző és Oroszlán Szonja motorral végigmennek az útvonalakon, azaz a fiúk koncepciója alapján a sorozat szereplői sztárszínészek lettek volna. Moys Zoltán azonban így nem vállalta volna el a munkát.

Végül is az eredeti koncepció győzött, amelyben két „zöldfülű” túravezető mutatja be a nézőknek a táj szépségeit és a történelmi vonatkozású emlékeket.

Talán épp emiatt lett ekkora sikere a sorozatnak, hiszen igazi turistavezetők hitelesen adják át benne az információt a közönségnek, bár igaz, egyikük sem végzett a SZFE-en, mondta mosolyogva Kenyeres Oszkár. Az első évadban Oszkár mellett még Pintér János volt a másik „arc”, akit aztán a Felvidék szülöttje, Jakab Sándor váltott. Ő először barátaival vett részt az Oszkárék által meghirdetett túrákon, s így ismerkedtek össze. Mielőtt a Kis-Fátráról szóló rész készült, Oszinak eszébe jutott Sándor és csapata, mármint hogy milyen jó lenne, ha a felvidéki témájú részben a forgatáson a helyiek kalauzolnák el őket és így a nézőket is.

jakab-sandor
Jakab Sándor
Fotó:  Lacza Gergely
Az első évad koncepciója az volt, hogy az utolsó részben a csíksomlyói búcsúba zarándokolnak közösen azok a szereplők, akik az évad részeiben kalauzolták a fiúkat. Nyilván mindenki nem lehetett jelen, de azért össze lehetett szedni jó pár embert, és mi is közöttük voltunk. A búcsú után pár nappal kaptam a meghívást, hogy nem lenne-e kedvem Jani helyett folytatni a sorozatot”,

mesélte el Sanyi a „beugrását”, ami olyan jól sikerült, hogy 11 éve a csapat tagja.

Ez az egész hihetetlen volt számomra, de csatlakoztam, mert ez egy óriási dolog volt, és szerintem a csoport többi tagja sem hitte volna, hogy eltelik 12 év, és még mindig itt vagyunk. Ez a sorozat azért is lehetett sikeres, mert mi »mikrofonállványként« szerepelünk egy-egy műsorban, soha nem mi helyezzük magunkat előtérbe, hanem azok az emberek kerülnek a középpontba, akik szerepelnek ezekben az epizódokban. Úgy gondolom, hogy ez átjön a képernyőn keresztül is”,

mondta csillogó szemmel Sándor, aki kifejtette, hogy a kezdeti években még nem volt biztosítva a műsor folytonossága, Damoklész kardja mindig ott lógott a fejük fölött, tehát az is benne volt a „pakliban”, hogy mondjuk két hónap múlva megköszönik a munkájukat, és mehetnek isten hírével. Viszont annyi dicséret és pozitív visszajelzés érkezett, hogy sikerült megszilárdítani a sorozat pozícióját, s így tervezni is könnyebben lehetett, ecsetelte Sándor, aki megjegyezte:

Most már nem azt számoljuk, hogy mennyi rész készült el eddig, hanem mennyi rész van hátra.”
jakab-sandor-es-kenyeres-oszkar
Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár
Fotó:  Lacza Gergely

Nyilván már többször azt gondolták, hogy nagyjából lefedték a Kárpát-medencét, de aztán az olvasói reakciókból kiderült, hogy ez cseppet sincs így. Sok új tippet ugyanis tőlük kaptak, azonban maguknak is meg kellett húzni egy határt, hogy mennyire nagyítsanak rá egy-egy mikrorégióra, mert akkor tényleg végtelen történet lenne az egészből, tette hozzá Oszkár, aki így folytatta:

Jelenleg ott tartunk, hogy nagyjából még 80 epizód kell ahhoz, hogy feldolgozzuk a teljes Kárpát-medencét, azonban ha közben esetleg leállítanának bennünket, megfogadtuk, hogy akkor is leforgatjuk a hiányzó részeket, és a legrosszabb esetben felkerülnek a YouTube-ra.”

A Hazajáró stábjának még rengeteg terve lenne, kaptak felkéréseket Amerikából exkluzív részek leforgatására, régi tervük a Mária-zarándokút bejárása, és a jelenlegi Magyarország természeti szépségeit bemutató túrára is igény mutatkozik, ráadásul a kéktúra útvonalának az 50. évfordulója is közeleg, így ennek bemutatása sem elvetendő ötlet, nyilatkozták a fiúk. Az esten sok emlékezetes történet elhangzott, hiszen olyan helyekre is eljutottak, ahová érdekes volt a megérkezés. Előfordult, hogy a helyi barátok szóltak egy emlékhely kapcsán, de olykor a Google térképe is lehet forrás. A régi turistakönyvek azonban sok olyan értékes információt is tartalmaznak, ami nincs rajta az interneten, mesélték Sanyiék.

pomichal-krisztian-es-kenyeres-oszkar
Pomichal Krisztián és Kenyeres Oszkár
Fotó:  Lacza Gergely
Oszkár elmondta, hogy egyszer a Petrozsény melletti magaslatokban eljutottak egy menedékházhoz, amit szinte ki kellett ásni a hó alól, pedig azt mondták, aznap jó idő lesz. Másnap még rosszabb idő lett, így alig tudtak leforgatni valamit. Hogy lesz ebből film, töprengtek. A szegény embert az ág is húzza, a felvételeket őrző SD-kártya ugyanis a nagy sietségben elveszett. Kiderült, az azt őrző tasak lyukas volt... Az utolsó szalmaszálba kapaszkodva aztán odatelefonáltak a szállásadóhoz, hogy nézze már meg az utcán, nincs-e ott egy SD-kártya. Körülbelül annyi esélyt adtak a megtalálására, mint a tű meglelésére abban a bizonyos szénakazalban. A tulaj kiment és ott volt a földön az SD-kártya...

A másik történetben Úzvölgye mellett forgattak, és Csinódon szálltak meg. Azt érdemes tudni, hogy a települést csak huszonhatan lakják, és csupán földút vezet oda. A boltban gyanúsan néztek a stáb tagjaira, mivel azt hitték, szekusok... Végül összebarátkoztak a helybéliekkel, akik meghívták őket az esti bálra.

Mind a 26 lakos ott volt, és a bál apropója az volt, hogy egy srác Olaszországba készült narancsot szedni. Aztán kérdeztem a srácot (mert ő volt a disc jockey és a büfés is), hogy nincs-e véletlenül Beatrice, Bikini vagy Edda vagy valami ilyesmi? Elkezdte pakolni a sörös rekeszeket és mondta, hogy csak Csíki sör van. Annyira csodálatos, hogy fogalmuk sem volt ott az isten háta mögött arról, hogy mi az a Beatrice vagy Bikini. Hihetetlen, hogy vannak még ennyire »érintetlen« helyek. Persze a hely most már biztosan nem olyan, mint tíz évvel ezelőtt volt...”,

mesélte a szokatlan történetet Oszi, és azzal folytatta, hogy egy másik településen meg öt magyar él, abból néggyel találkoztak, mind 60 év feletti. Közülük az egyik őrzi a harangot, hogy a románok el ne lopják a református templomból...

Sanyi megemlítette, hogy a sorozat első éveiben kőkorszaki technikával és drónok nélkül kezdtek el forgatni, de megvolt annak is a szépsége. Amikor az első drónokkal próbálkoztak, azok nagyjából olyan színvonalon működtek, mint amilyeneket most lehet kapni pár euróért a szupermarketek játékrészlegein, a kamera és a drón közé mosogatószivacsot tettek stabilizátorként, a végeredmény pedig borzasztó minőségű volt, de akkor nagyon örültek ennek is.

Megtörtént olyasmi is, egy forráshoz csak úgy tudtak eljutni, hogy bekopogtak egy kertes ház ajtaján, a tulajdonos átengedte őket a kertjén, ugyanis csak így lehetett a célt elérni. Azt is megtudhattuk, Erdélyben nem biztos, hogy jó házi pálinkát kapunk, főleg, ha több mint 100 liter van belőle otthon, és állítólag cseresznyéből készült, ami nem igazán a Székelyföldre jellemző gyümölcsfa. A borral is hasonló a helyzet, hiszen a vidék a borászatáról sem híres. Ennek ellenére a stáb tagjait mégis csodaszép élmények és emlékek fűzik Erdélyországhoz, de természetesen a történelmi Magyarország más tájegységeihez, így a Felvidékhez is.

jakab-sandor
Galéria
+6 kép a galériában

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.