Aki hisz a turizmus erejében
A kistárkányi Aranka vendégház idilli környezete füves, tágas, kemencés udvarával lassan, de biztosan téli álmára készülődik. Az óriási gyümölcsfák levelei maholnap mind lehullanak. Ebben a fakóbb színekben úszó szezonban is vannak viszont jócskán turisták, akik kifejezetten a régió különlegességeit keresik.

Ahhoz, hogy teljes képet tudjak festeni Kondás Aranka terebélyes portájáról, nagy segítségemre lenne egy drónfelvétel. Ennek híján képzeljenek el a kedves olvasók egy L alakú telket. A hosszabb szár végében van a száz évvel ezelőtti, paraszti hangulatot árasztó Aranka vendégház, 6 állandó fekhellyel.
Kicsit beljebb találjuk a filagóriás kemencerészt, szomszédságában a tágas kertes udvar közepén 2 mobil faház. Ezek a Baros Gábor Alap eszközbeszerzési pályázatain elnyert támogatásoknak köszönhetők.
A portán lejjebb haladva, az L rövidebb szárának sarokrészében található családi házban lakik Aranka és férje, János. A szomszédos, szintén egyszintes, sátortetős családi házban pedig további 8-10 személynek tudnak szállást nyújtani.
A ’60-as években épült utcasarokra néző, eladásra került családi házat 7 évvel ezelőtt vásárolták meg, gondolván, hogy idővel átalakítják és bővíthetik a meglévő szálláshelyek számát. Pár éve János nyugdíjba vonult, így már mindenben Aranka segítségére tud lenni. A ház megvásárlását követően, nagyjából egy évbe telt, amíg a közegészségügyi hivataltól megérkezett az engedély, hogy üzemelhet szálláshelyként, mert minden tekintetben megfelel az előírásoknak.
Ekkoriban látogatott el a kistárkányi vendégházba Lampl Zsuzsanna szociológus az Ajándék című könyvének bemutatójára. Aranka végigvezette a portán, a végében a szebb sorsát váró házzal, ahol ő és férje voltak az első vendégek.
Zsuzsanna azt mondta, kifejezetten abban a miliőben szeretné tölteni az éjszakát, mely a megállt falusi idő lenyomata volt, hamisítatlan retró érzéssel. Akkoriban még a ház eredeti állapotában élte tovább mindennapjait, és kezdetekben egy környező településen végzett pár hetes munkára érkezett cég alkalmazottai szálltak meg benne. Azt követően pedig kétéves időtartamra, szintén teljes létszámmal a falu csatornázási munkálatait végző cég bérelte ki a házat. Ezt a bevételt félre téve tudott Aranka szert tenni egy kis tőkére, amit kipótolva betervezhette a javarészt beltéri felújítási munkálatokat.
Aranka vallja, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ezért Márai tanácsát szem előtt tartva angyali türelemmel mindig kivárja azt. Hiába szerette volna már évekkel ezelőtt is szebb, takarosabb formában látni a sarki házat, az idén jött el a felújítás ideje. Kölcsönt nem akart igénybe venni, szeret nyugodtan aludni. Elhatározta, hogy addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér. A turizmussal kapcsolatban kiírt pályázatok közül két interregeset is benyújtott az elmúlt években magyarországi partnerekkel, de sajnos egyik sem jutott tovább, ezért maradt az önköltség, ha szebbé szerette volna varázsolni a rendelkezésre álló plusz férőhelyeket.
Az idén tavasszal megkezdett felújítási munkálatok a közelmúltban fejeződtek be. Aranka a ház arculatát és korhű hangulatát tudatosan megőrizte. Az eltelt évek alatt kis léptekkel, fokozatosan sikerült bővítenie kapacitását és a vendégeitől kapott visszajelzésekből tudja, hogy éppen a hely sokszínűségét, jó esetben a választás lehetőségét értékelik
. A porta 3 helyszínén más-más hangulatú szállás kínálkozik. Nagyon megörült, amikor az átalakítási tervben éppen csak egy-két apró módosításra volt szükség. Ám mindezt szem előtt tartva, a helyiségek kialakításának természetesen a hatályos előírásokkal összhangban kellett lenniük. Így a három szobában 8 állandó fekhely van, amelyekhez szükség esetén pótágyak is kérhetők.
A szobákban semmi felesleges tárgyat nem láttam, épp csak a funkcióját ellátó új berendezést. A helyiségek gyöngyszemei a ’60-as évek vonalvezetését követő, kárpitozott új székek. Az eredeti tágas konyha a nagyobb apartmanban maradt, a kisebbikbe pedig egy új konyhasarok került. A két lakrész között talált helyet a két fürdőszoba. Amikor ezekben megláttam a ma divatos 30x60 cm-es falburkolókat, Aranka elárulta, hogy szíve szerint a régi idők 15x15cm-es csempéit szerette volna, de egyrészt nem is nagyon tudott már ilyeneket beszerezni és ha lett is volna, a kőművesek nem akarták vállalni a felrakását. Ezt hallva nem akartam hinni a fülemnek!
A helyiségekben sétálgatva feltűnt, hogy milyen sok fény árad be kintről.
– meséli Aranka, mutatva az egyedüli kivételnek számító bejárati ajtót.
Becsukva magunk mögött, kiérve a tágas udvarra hozzáteszi, hogy ha lett volna pályázati forrása, már most, ennél a felújításnál meg tudta volna oldani a lépcső mellett az akadálymentes feljárót, ami mindenképpen pluszt jelentene a vendégeknek.
Annak is örül, hogy a parasztházra évek óta tervezett új háztető is összejött végre. Az udvar zöldes sárgás őszi árnyalatai között kitűnik a tető téglaszíne.
– Nem akadt egy napom, amikor a felújított helyiségek szabadak lettek volna, hogy fotókat készíthessek róluk, amikkel a szállásfoglaló honlapra ezt a házat is fel tudnám tenni – mondja nevetve és érzem, hogy nem a panasz, hanem a megelégedettség és az öröm szól a hangjából, hiszen melyik szállásadó ne örülne a teltháznak.
A parasztházban éppen olyan cseh turisták voltak, akik a kőhajításra lévő hármashatárt jöttek felkeresni. A látogatásom másnapján pedig komáromi fiatalemberek érkeztek hozzá, akik karácsonyig bérlik a retró házat, a szomszédos falu egyik beruházásán szorgoskodnak majd.
Megjelent a Magyar7 2024/47.számában.