Aki felfedezte Krúdyt - Nagycsalomja szülötte, Gáspár Imre
Nagycsalomja szülötte, Gáspár Imre a Debreczeni Ellenőr munkatársaként figyelt fel egy fiatal nyíregyházi gimnazistára, aki egy hipnotizált lány történetét küldte el a lapnak. „Gyerekek, azt hiszem, felfedeztem a magyar irodalomnak egy kiváló novellistát!” – idézte fel megállapítását Sziklay László irodalomtörténész.
Így került be Krúdy Gyula az irodalom forgatagába. A későbbi nagy író A vörös postakocsi és a Hét bagoly című műveiben név szerint is említi Gáspárt, aki Gáspár György, Hont megye főszolgabírája és Karassiay Mária fiaként – Nagycsalomján született 1854. február 24-én; másnap a szomszédos Kiscsalomján keresztelték meg.
Ahogy az Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái című kötetéből kiderül, kétéves korától Kalauz Pál, volt országgyűlési képviselőnek és alispánnak az egykori Zólyom megyében fekvő Szliács melletti hajniki házában nevelkedett. Iskoláit Zólyomban, Besztercebányán, Pesten és Selmecbányán végezte. Csáky Károly helytörténész – Sziklay László irodalomtörténészt is idézve – mutat rá arra, hogy Gáspár, ez a nyugtalan természetű fiatalember már Selmecbányán ellenzéki magatartást tanúsított.
Összeütközésbe került a konzervatív tanári karral, különösen a Petőfit semmibe vevő Suhajda professzor ellen lépett fel erélyesen. Kívánalmak című röpirata miatt el is kellett hagynia az iskolát, „1868-tól Rimaszombatban folytatta tanulmányait. A Gömöri Lapoknál jelentkezik első cikkecskéivel, melyekben a gyermekkori tájat mutatja be: a zólyomi hegyekről, a szliácsi fürdőről ír nagy szeretettel és büszkeséggel.”
Első irodalmi kísérletei a balassagyarmati Ipoly és a Nógrádi Lapok hasábjain jelentek meg.
Sok íróval levelezett; érintkezett Andrej Sládkovičcsal is, akinek javaslatára kezdett bele a szlovák irodalom ismertetésébe. Így lett Gáspár Imre a szlovák költészet egyik első hazai ismertetője és fordítója. A Hazánk tót népe című antológiát 1879-ben jelentette meg, de Miczkiewicz és Schiller műveit is magyarra ültette át.
1891-ben megalapította a Debreczeni Hirlapot, de előtte a Pesti Napló munkatársa, majd 1893 februárjától a Debreczeni Ellenőr című napilapot szerkesztette.
Sziklay szerint Gáspár Imre csinált a debreceni újságokból színes sajtót, megteremtve a sajátos helyi hírlapírást. Ezzel is hozzájárult a vidék kulturális felemelkedéséhez, ezáltal az egyetemes magyar kultúra fejlődéséhez.
Csáky Károlytól tudjuk, hogy az egykori Gáspár-kúria Nagycsalomja Ipoly felé eső részén, a régi iskola közelében állt. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy az épületet a 2. világháború után lebontották, a régi portára csupán egy-egy falmaradvány s a hajdani pince alapján következtethetünk. Gáspárék itteni birtokait, szántóföldjeit, rétjeit, szőlőit a helybeliek vásárolták fel.
A hírlapíró, költő és műfordító Budapesten hunyt el. 1910 májusában egy villamos ütötte el, sérüléseibe augusztus 19-én halt bele. Rákoskeresztúron temették el. Emléktáblája a nagycsalomjai községháza előtt kapott helyet, születésének 150. évfordulója alkalmából.
Megjelent a Magyar7 12. számában.
