Ahol van akarat, ott van út is
Az Érsekújvári járásban a szennyvízhálózat, a víztisztítók és az ivóvízhálózat hiánya 47,3 százalékos, de a járás déli részén még ettől is rosszabb a helyzet. Farkas Iván Nyitra megyei képviselő, Muzsla polgármestere igyekszik a témát napirenden tartani, hiszen Pozsonyból egészen más képet látnak az illetékesek.
Hogy felhívják a figyelmet a hiányzó vízgazdálkodási beruházásokra és ennek következményeire a déli régióban, több eszmecserét és sajtótájékoztatót szerveztek Muzslán a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának közreműködésével. A régió polgármesterei találkozhattak a Beruházási és Régiófejlesztési Minisztérium államtitkárával, vezérigazgatóival és a Nyugat-szlovákiai Vízművek képviselőivel.
Farkas Iván kifejtette, a népszámlálási felmérés része volt az is, hogy hány ház és lakás van rákötve a csatornahálózatra. Az erről készített térképen a Duna–Garam–Ipoly mentén egy nagy fehér folt látható. 2004-ben, az Európai Unióhoz való csatlakozás évében Szlovákia vállalta, hogy 2020-ra a kétezer lakostól nagyobb települések száz százaléka rendelkezik majd ivóvíz- és szennyvízhálózattal. A kétezer lakos alattiakban lesz ivóvízhálózat és ötven százalékuk rá lesz kapcsolódva a szennyvízhálózatra és a víztisztítóra. Ez messze nem teljesült, melynek okán Szlovákiával szemben kötelezettségszegési eljárás folyik.
– Felháborító, hogy a beruházások helyett inkább kifizetik a büntetéseket – fakadt ki a megyei képviselő. Hozzátette, 2020 szeptemberében az MKP azt a javaslatot tette le a kormány asztalára, hogy az uniós Felújítási Alap 6,3 milliárdos forrásának feléből rendezze ezt a problémát, de az elképzelést lesöpörték az asztalról.
Párkány városa rendelkezik szennyvízhálózattal és kibővített, felújított, korszerű, víztisztítóval, amelyre egyedül Nána települést kötötték rá. Közben a víztisztító 50 százalékos teljesítménnyel üzemel, de egy nyomócső létesítésével a városhoz közeli településeket is a víztisztítóra lehetne kapcsolni. A régió távolabbi településein pedig kisebb víztisztítókat kellene építeni.
Pozsonnyal, vagy más városokkal összehasonlítva, ahol a lakások többségét már rákötötték a szennyvízcsatorna-hálózatra, a párkányi régió egyes településein ötszörös vagy akár tízszeres árat fizetnek a háztartások. Amíg ez így marad, nem lehet azon csodálkozni, hogy időnként a falu külterületén, mezőn, szántóföldön ürítik ki a tartálykocsik tartalmát. A régió egyes településein az állami környezetvédelmi hatóság, a rendőrség, sőt, a NAKA tartott razziákat a nyár folyamán, amelyek következményei a végeláthatatlan nyomozások és súlyos büntetések mellett vállalkozási engedélyek megszűnései voltak – emelte ki Farkas Iván. Hozzáfűzte, friss hír, hogy a számvevőszék ebben az évben a vízgazdálkodást veszi majd górcső alá.
Nemzetközi tanulmányok szerint összefüggés van a daganatos megbetegedések és az ivóvíz-, illetve csatornarendszer hiánya között. Sokan használaton kívüli kutakba, pincékbe, vagy csak úgy a kertjük mögé engedik ki szennyvizüket. A növények felszívják a szennyezést és az ember ezeket elfogyasztva megbetegíti a saját szervezetét is. Az ivóvíz hiánya is rásegít a betegségek gyakoriságára. A párkányi régióban csupán Garampáld nem rendelkezik ivóvízhálózattal, ám a Lévai járásban további húsz községben ez a helyzet. A témáról megkérdeztük Juraj Benkót, az Érsekújvári Regionális Közegészségügyi Hivatal tisztiorvosát, aki elmondta, a hivatal nem tudja objektíven felmérni az említett ok-okozati összefüggést, mert erre fókuszáló vizsgálatokat nem végeztek.
A 2021–2027-es időszakban az Európai Unió Kohéziós Alapjából utak, hidak, vasutak, szennyvízcsatorna-hálózat, víztisztítók és vízvezetékek építésének támogatására lehet forrásokat felhasználni. 270 millió euró jut a kétezernél nagyobb lélekszámú, 110 millió euró a kétezernél kevesebb lakosú településeknek, és további 15 millió euró ivóvízvezetékekre. Ezzel csak az a baj, hogy nagyon kevés beruházásra elég.
– Egy Szőgyén vagy Köbölkút nagyságú községről beszélve tízmillió euró kellene, és akkor még a régi árakról beszélünk. Ketyeg az óra, mert a támogatáshoz csak 2027-ig lehet hozzájutni. Fontos, hogy a tettek mezejére lépjünk. Annak idején Mikuláš Dzurindától megtanultam egy fontos mondatot: Kde je vôľa, tam je cesta, magyarul, ahol az akarat, arra vezet az út. Nem lehet tétlenül várni a sült galambra – hangsúlyozta Farkas Iván. Kitért arra is, ő maga régiós megoldásban gondolkodik, a vízművek aktív részvételével. Húsz évvel ezelőtt a vízművek részvénytársaságokká alakultak, ahol a községek a részvényesek. A cél az volt, hogy ne csak vizet szolgáltassanak, de pályázatok útján beruházásokat is végrehajtsanak.
Garamkövesd fele van rákötve egy 2006 körül épült csatornahálózatra, amelyhez tartozik egy helyi víztisztító is.
– Ez utóbbit ideje lenne felújítani, mert minden nap toldozzuk-foltozzuk a csöveket, olyan állapotban van, hogy az egész falut el se bírná. Szeretnénk már folytatni a hálózat bővítését, mert így lakosaink felének többletkiadása keletkezik a szippantó tartálykocsi igénybevételével, de semmi forráshoz nem férünk hozzá – mondta Elzer János polgármester.
Kicsind polgármestere, Pásztor Rita lát összefüggést a csatornahálózat hiánya és a daganatos betegségek között. – 384 lakosú, kicsi falu vagyunk, még a kanalizáció tervének elkészítését (10–12 ezer euró) se tudjuk a költségvetésből kigazdálkodni. Én csak régiós, közös megoldást tudok elképzelni.
Garampáld az Érsekújvári járás egyetlen faluja, ahol nemhogy csatorna-, de ivóvízhálózat sincs.
– A körülöttünk lévő falvakban a ‘70-es években megépült a vízvezeték, senki se tudja pontosan mi miért maradtunk ki. Hogy a hiányt pótoljuk, 2003-ban Zselízzel együtt adtunk be erre a célra pályázatot, de nem lett sikeres. Fogyasztásra a legtöbben palackozott vizet vásárolnak, de mindenkinek van kútja, fürdésre, mosogatásra és hasonlókra ennek vizét használják, ami valljuk be, nem a legjobb minőségű. Az idősebbek a mai napig kútvízből főznek. Döbbenetes, hogy mi hat palack vízért kifizetünk annyit, mint más egy köbméter (1000 l) vízért – állapította meg a polgármester, Góra Mónika.
A fővárosi panellakásokban ugyanannyit kell fizetni a tiszta vízért, mint a szennyezett likvidálásáért, holott a fizetések aránya is magasabb, mint a falvakban. Emellett nem is kell körülötte befektetéseket eszközölni vagy azt figyelni, mikor telik meg az emésztőgödör és azt kivel és mikor vitetem el. Szerintem az lehetne a megoldás, hogy az állam a vízműveket bízná meg a csatornahálózatok kiépítésével, ők pályázhatnának a forrásokra, hiszen nekik vannak olyan szakembereik, akik ehhez a legjobban értenek. Nem beszélve a projektdokumentáció költségéről, ami esetünkben 100 ezer euró felett mozog, ráadásul a forrásokra várva egyes részei elavulttá, felhasználhatatlanná válhatnak. Ha a csatornahálózat kiépítése nem is elérhető a közeljövőben, már az is segítség lenne, ha valamely közeli településen épülne tisztító, ráhordásos módszerrel – mondta lapunknak Köbölkút polgármestere, Szőcs Ferenc.
Szőgyén község tavaly 500 ezer eurót kapott szennyvíztisztító építésére. Csakhogy ennyi nem elég, még 500 ezret hozzá kell tenni saját forrásból, árulta el Méri Szabolcs polgármester.
Olcsóbb lenne helyben tisztítani a vizet, amelyet aztán a patakba lehetne engedni. Ki van írva a közbeszerzés, március végéig le kell zárni, augusztus végéig pedig meg kell építeni a víztisztítót. Egyébként ki vannak dolgozva a tervek a kanalizációra is, már csak az építési engedélyt véglegesítjük. A befektetés nálunk 10 millió euróba kerülne, nincs nagy remény a megvalósítására, de ha mégis, azon nyomban beadjuk a terveket.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/4. számában
