Ahol a mamasüti és az emlékek is otthonra találnak – Manóvár Vízkeleten

A vízkeleti futballpályán ezúttal is gyermekzsivaj fogad. Amikor megérkezem, éppen pihenőt tartanak két kézműves foglalkozás között. Adri néni figyelmezteti a cserfes kislányokat, hogy ne merészkedjenek túl mélyre a pályát körülölelő erdőben, miközben a fiúk Laci bácsi után futnak, hogy segítsen visszahozni az idegen terepre elrúgott futball-labdát.

Miközben a gyerekekkel arról beszélgetünk, mekkora kihívást jelent számukra egy-egy alkotás elkészítése, előkerül a tábor védjegyévé vált „mamasüti” is, amely Szomolai Adrianna táborvezető családi receptje alapján készül.

– meséli a kilencedikes Mohamed, aki testvérével együtt vesz részt a Manóvár táborban.

A helyiek is nagyon szeretik és nagy becsben tartják a tábort. A főszervező a Csemadok, az önkormányzat támogatásával, de minden évben akadnak csendes támogatók is. Ettől válik igazán közösségivé és értékessé a Manóvár.

„Itt-ott egyszer csak felbukkan valaki, aki dinnyét hoz, más gyümölccsel vagy valamilyen aprósággal kedveskedik a gyerekeknek. Ez az ajándékozás sohasem szervezett, de mindig becsöppen valaki, aki érdeklődik a tábor iránt. Hatéves kortól akár tizenöt éves korig is fogadjuk a gyerekeket, akiknek a többsége visszajáró táborozó. A nagyobbak már inkább pihenni és barátkozni jönnek ide. Bár a faluban máskor is találkoznak, előfordul, hogy különböző iskolákba járnak, és a tanév során nincs lehetőségük egész napokat együtt tölteni. A tábor erre is lehetőséget kínál” – magyarázza az egyik szervező, Király Katinka.

Hozzáteszi, hogy a helyi Csemadok szívügyének tekinti a tábort, amely a környék egyik legolcsóbb nyári elfoglaltsága is. A szülők gyermekenként húsz eurót fizetnek az egész heti táborozásért. Ez az összeg nemcsak a foglalkozásokat, hanem a napi egyszeri, házias ízeket idéző étkezést is magában foglalja.

„A Csemadok is hozzájárul bizonyos összeggel a tábor költségeihez, de az árat csak azért tudjuk évek óta ilyen alacsonyan tartani, mert a két foglalkozásvezetőnk, Szomolai Adrianna és Szomolai László sem emel árat. Nekik is szívügyük, szinte a családjuk ez a tábor” – mondta a szervező.

– magyarázza Szomolai Adrianna.

A mobiltelefonok jelenlétét nem tartja különösebben zavarónak. Úgy véli, ha a gyerekek figyelmét lekötik a foglalkozások és a közös programok, az online világ elveszíti a jelentőségét a táborban.

A Manóvárt több mint húsz évvel ezelőtt a vízkeleti Csemadok akkori elnöke, a helyiek legendás tanító nénije, Pék Éva álmodta meg. A közelmúltban bekövetkezett haláláig elhivatott szervezője és támogatója maradt a tábornak. Még akkor is rendszeresen érdeklődött iránta, amikor egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy aktívan részt vegyen a szervezésben. Az idei Manóvár tábort az ő emlékének is szentelték.

„Éva volt az, aki befogadott minket Vízkeleten. Nyitott lelkű ember volt, ezért az első perctől kezdve otthon éreztük magunkat a táborban. Amíg az egészsége engedte, mindennap kijött ide, nézelődött és beszélgetett. Amikor már nem ő volt a Csemadok elnöke, akkor is eljött, vagy minden délután felhívott bennünket. Megkérdezte, melyik gyermek hogyan viselkedett, és mi történt aznap. Nagyon szomorú, hogy már nem lehet velünk, de a tábor továbbra is őrzi az emlékét” – mondta Adri néni.

A Manóvár nemcsak a kézműveskedésről, hanem a hazai ízekről is szól. Adri néni és Laci bácsi készíti el a nagyszülők konyháját idéző finomságokat a táborlakóknak. Pogácsa, sütemény és vajas-lekváros kenyér is kerül az asztalra. A szülőknek pedig üzenik: a lekváros kenyér továbbra is az örök klasszikusok közé tartozik, amelyet előszeretettel fogyasztanak a gyerekek.

A „mamasüti”, vagy ahogyan a Csallóközben és Mátyusföldön ismerik, a Nap és est sütemény pedig immár elmaradhatatlan része a Manóvár táborainak – akárcsak a gyermekzsivaj, az együtt töltött nyári napok és az évről évre továbbadott emlékek.