A zselízi Esterházy-örökség feltámadása
Évszázados kocsányos tölgyek és hatalmas platáncsoportok hűvös árnyéka, a fák levelei között a Garam menti szellő suttogása. Zselízen a múlt nem csupán a történelemkönyvek lapjain él, hanem lépten-nyomon megelevenedik.
Az egykori Esterházy-birtok ma igazi kulturális oázisként ébred újjá, amely visszafogott eleganciájával, romantikus hangulatával és lenyűgöző történeteivel észrevétlenül csábítja maradásra az utazót. Ha egy olyan helyszínt keres, ahol a csendes pihenés, a zenész zsenik hagyatéka és a gasztronómia forradalmi pillanatai fonódnak össze egyetlen felejthetetlen élménnyé, akkor ideje útra kelnie, s felfedeznie ezt a gyöngyszemet.
A zselízi Esterházy-kastély története egészen 1720-ig nyúlik vissza, amikor klasszikus vidéki kúriaként megépült, majd a 19. század elején nyerte el ma is látható, elegáns klasszicista formáját. Az akkori tulajdonos, gróf Esterházy János Károly és felesége, Festetics Róza pontosan itt lelték meg azt a békét és nyugalmat, amit a nyüzsgő bécsi nagyvárosban sokszor hiába kerestek. Nem csak magánrezidenciát építettek azonban; a grófi pár igazi kulturális pezsgést hozott a térségbe.
Ha belépünk a kastélyba, ma is ugyanazokon a tardosi márványlépcsőkön haladhatunk, amelyeken egykor a zene zsenije, Franz Schubert is lépdelt. A zeneszerző 1818-ban és 1824-ben is megfordult itt a grófkisasszonyok – Mária és Karolina – zenetanáraként. A hely ihlető erejét kiválóan bizonyítja, hogy a zeneszerző – egyes feltételezések szerint – Zselízen írta meg a Die schöne Müllerin, vagyis A szép molnárné című dalciklusának jelentős részét, s itt ihlette őt a magyar zene is a Divertissement à l’hongroise című négykezes darab megalkotására.
A kastélyban kialakított, eskető- és koncertteremként is működő díszterem ma egy korabeli, 1863-ban gyártott koncertzongorával büszkélkedhet, amely méltó módon őrzi ezt a páratlan zenei örökséget. Elképzelni is felemelő, amint a finom billentyűleütések hangja visszhangzik a felújított termekben, összekötve a múltat a jelennel.
A Sacher-torta zselízi gyökerei és a Magyar Ház Zselíz nemcsak a zene szerelmeseinek tartogat meglepetéseket, hanem az igazi ínyenceknek is. A világhírű Sacher-torta megalkotója, Franz Sacher is szorosan kötődik a városhoz: 1841-től kezdve éveken át szakácsként tevékenykedett a kastély konyhájában. A kastély közvetlen szomszédságában álló, egykori Sacher-házat (amelyet a helyiek Magyar Házként vagy Csemadok-házként is ismernek) a rendszerváltás után vásárolta meg a helyi szervezet. Ma az épület igazi reneszánszát éli: példás civil összefogással, valamint magyar kormányzati támogatással folyamatosan nyeri vissza eredeti, régi pompáját. A tetőszerkezet, a hangulatos, háromtagolású kémények és a tetőablakok rekonstrukciójával, valamint az eredeti kerítés vissza-
állításával az épület a térség fontos kulturális közösségi terévé válhat.
A kastélyt övező, több mint nyolchektáros angolpark harmadik fokú természetvédelmi oltalom alatt áll, és valódi menedéket nyújt a rohanó mindennapok elől. A parkban sétálva monumentális, évszázados kocsányos tölgyek, hatalmas platáncsoportok és egy különleges, 25 méter magas védett mocsárciprus nyújt árnyékot. A területen keresztülfolyik a hangulatos Sári-patak, amelynek partján egykor maga Schubert is gyakran sétált tanítványával, Esterházy Karolinával.
A park éppen egy átfogó, több mint félmillió eurós revitalizáción esik át az Európai Unió támogatásával. Megújul a növényzet, a sétautak burkolata és a közvilágítás is, így a park még biztonságosabbá és hívogatóbbá válik. A családos utazók nagy örömére új játszótér is helyet kapott itt, ahol egy játékos, tücsök alakú többrendeltetésű mászóka, valamint hinták és csúszda várják a legkisebbeket, miközben a szülők a kényelmes padokon pihenhetnek.
A település északi részén, a csendes temetőben bújik meg az 1814 körül emelt, nyolcszög alaprajzú, neogótikus-eklektikus stílusú Esterházy-mauzóleum. Az építészeti remekmű az Esterházy család végső nyughelye, ahol a család kilenc tagja nyugszik, köztük Festetics Róza és gyermekei, valamint unokái.
Különleges, misztikus részlet, hogy a kastélyépíttető János Károly teste ugyan Galántán pihen, a márványtábla tanúsága szerint a szíve itt, a zselízi kriptában nyert örök nyugodalmat. A mauzóleum a Nyitra Megyei Önkormányzat Műemlékvédelmi Alapjából, a Nyitrai Főegyházmegye, valamint az Unilever támogatásával, lépésről lépésre újult meg Mézes Árpád zselízi restaurátor szakértő keze nyomán.
A kőelemek, a vakolat és a gyönyörűen díszített ólomüveg ablakok helyreállítása méltó emléket állít a családnak. A sírboltban egy üresen maradt sírhely is található. Ide a kastély utolsó nemesi tulajdonosát, Ernestine Coudenhove grófnőt temették volna, aki azonban 1944 decemberében a szovjet csapatok elől menekülni kényszerült, és az ausztriai Niederalm faluban halt meg. Hamvait a háború utáni politikai viszonyok miatt nem hozhatták haza, és ottani sírhelye is az enyészeté lett. A zselízi Sacher Polgári Társulás történészei azonban felkutatták menekülésének útját, és halálának 80. évfordulóján, 2025 novemberében egy gyönyörű márvány emléktáblát helyeztek el a tiszteletére a kriptában. Így a történet – ha szimbolikusan is – végül körbeért.
Bár a kastély a második világháború után nehéz időket élt meg – miután a bevonuló szovjet csapatok megrongálták, értékeit és könyvtárát elégették, majd később hivatalként és óvodaként működött, a rendszerváltás után pedig évtizedekig üresen állt és leromlott az állapota –, az utóbbi évek kitartó munkája azonban meghozta a gyümölcsét. A városvezetés, élén Juhász András polgármesterrel, valamint Nyitra megye alelnöke, Csenger Tibor elkötelezetten küzdöttek azért, hogy a múlt sebei begyógyuljanak. Magyar és nemzetközi források, a Norvég Alap és a határon átnyúló Interreg-programok segítségével több mint egymillió eurós támogatás áramlott a kastély felújításába.
A rekonstrukció első szakaszában újjáépült a tetőszerkezet és az északkeleti szárny, ahol a tetőtér beépítésével egy teljesen új, modern kulturális és közösségi tér jött létre. A legfrissebb és legizgalmasabb fejlesztések a délnyugati, bejárati szárnyat érintették, amelynek köszönhetően a kastély funkciói jelentősen bővültek.
A látogatók előtt hamarosan állandó, meghatározott nyitva tartással nyílik meg a kastély kapuja. Az épületben helyet kap egy interaktív Esterházy-élményközpont, egy turisztikai információs pont, valamint egy hangulatos kávézó és cukrászda. Ez utóbbi stílusosan éppen abban az egykori konyhai helyiségben kap helyet, ahol Franz Sacher is dolgozott, így a vendégek szinte szó szerint a történelem illatait szívhatják magukba egy finom sütemény és kávé mellett. A távlati tervek között szerepel a helyi Franz Schubert Művészeti Alapiskola és a városi könyvtár beköltöztetése is az épületbe, így a kastély nemcsak egy néma történelmi bástya, hanem a zselízi mindennapok lüktető, élettel teli kulturális központja lesz.
Megjelent a Magyar7 2026/31-32.szám.
