A vírus és az intézkedések szorításában
Hónapok óta élünk együtt a koronavírus-járvány miatt hozott, időnként enyhébb, újabban egyre szigorúbb intézkedésekkel. Többször írtunk már arról, hogy ez milyen hatással van a gazdaságra. Ezúttal rozsnyói éttermeket, cukrászdát kerestünk fel, hogyan birkóznak meg a kilátástalan helyzettel. A bezárás lehetősége Damoklész kardjaként függ felettük.
A város egyik legismertebb étterme a Bányászok terén, a városháza földszintjén működő Három Rózsa, amelyet több mint tizenöt éve Legnár Péter üzemeltet. Erősségük a cateringszolgáltatás, céges és privát rendezvényeken, lakodalmakon biztosították az étkeztetést. Előfordult, hogy egyetlen rendezvényen kétezernél több embert lakattak jól. A járvány miatt átálltak az étel kiszállítására, csökkenteni kényszerültek az alkalmazottak számát és a munkaidőt.
– Elkezdtünk kiszállítással foglalkozni, de nagyon ingoványos talajon járunk. Előfordul, hogy a háromszorosát adjuk el annak, amire számítunk, de olyan is van, amikor csak a megfőzött étel egyharmadát. Ez nem nyereséges, minden hónapot mínusszal zárunk – mondja Legnár Péter, hozzátéve, szerencsére több lábon áll a vállalkozása. Egyebek közt foglalkoznak még hústermékek és készételek előállításával, tavaly pedig Harapatka néven pizzériát nyitottak.
Az éttermet a tulajdonos lánya, Nikolett vezeti. Elmondása szerint a járvány előtt 17 alkalmazottat foglalkoztattak, ma már csak hatot. Hozzáteszi, hogy az állam által a járvány sújtotta vállalkozóknak juttatott elsősegély általában időben megérkezik, viszont kevés. A járulékokat lefedi, de másra nem elég. Azt senki nem kérdezi, tudunk-e fizetni az áramért, vízért, gázért – jegyzi meg. Nagy segítség lenne, ha a kormány csökkentené az áfát vagy az alkalmazottak után elvezetett járulékokat.
Legnár Péter hozzáteszi, sokat segítene egy kamatmentes hitel, ahhoz hasonló, amilyet Magyarországon vehetnek igénybe a koronavírus-járvány miatt bajba került kis- és középvállalkozások. Nálunk is jelentősen segítene a vállalkozások újraindításában, esetleg fejlesztésében, hogy magasabb színvonalon folytathassák, ha végre elérkezik a várva várt nyitás.
– Mi optimisták vagyunk, különben már bezártunk volna. Az optimizmus azonban nem elég ahhoz, hogy ezt a vállalkozást tovább tudjuk vinni. Remélem, hogy a szezon kezdetén kinyithatunk, mert ha ez sokáig így folytatódik, mi is kénytelenek leszünk megválni az étteremtől. Nagyon sajnálnánk, mert a szívünkhöz nőtt, és az elmúlt 15 évben komoly nevet, helyet szerzett a gömöri gasztronómiában.
Szintén a város főterén található a Paprika étterem, amelynek vezetője, Kankula Judit elmondja, már több mint három évtizede tevékenykednek a gasztroszektorban. Ezt az éttermet két és fél éve nyitották, mellette egy pizzériát is üzemeltetnek a közelben. Az utóbbit még decemberben bezárták, az alkalmazottakat kénytelenek voltak elbocsátani. A Paprika hétvégenként zárva tart, a munkanapokon lerövidített nyitvatartási idővel üzemel. Férje és két megmaradt alkalmazottjuk segítségével főzik és szállítják ki az ételt. Mint mondja, a forgalmuk a járvány előtti időkhöz képest körülbelül 70 százalékkal esett vissza. A kiadások viszont még nőttek, a bérleti díjat, a rezsiköltséget, a járulékokat ugyanúgy fizetni kell, mint korábban, az alapanyagok ára emelkedett, a csomagolóanyag sem olcsó.
– A kiszállítás nem nyereséges. Örülünk, hogy annyi van, amiből az embereket ki tudjuk fizetni. Azelőtt tele volt az étterem, főleg ebédidőben. Vacsorázni is jártak hozzánk, időnként rendezvényekre főztünk. Most ez sincs. Rövidesen el kell döntenünk, hogy folytatjuk, vagy véglegesen bezárunk, és feladjuk az egészet. A mielőbbi nyitás segíthet, de nem számítunk rá, hogy erre április végénél előbb sor kerülhet. Jó lenne, ha legalább a teraszt megnyithatnánk, ahová a vendégek szeretnek kiülni, ha jön a tavasz. Most azonban fekete járás vagyunk, az emberek egyelőre tartózkodóak, félnek, nem nagyon hiszem, hogy sokan eljönnének.
Kankula Judit azt mondja, jó lenne, ha megszűnnének a korlátozások, ha lehetnének rendezvények, ha lehetne étterembe járni, de véleménye szerint a mostani helyzetben nagyobb segítséget jelentene, ha az állam nagyobb összeggel, megfelelőbb módon támogatná a vállalkozókat.
Szabó Lóránt 2010 óta üzemeltetett cukrászdát a főtéren, majd 2018-ban a Lilla E Rose nevet viselő cukrászda távolabb költözött a város központjától, abba az épületbe, amelyben a Szociális Biztosító, bankok, biztosító és több más vállalkozás székel. Ezzel, bár néhány törzsvendég megmaradt, alaposan megváltozott a vevőkör, turisták ritkán járnak erre, inkább azok térnek be, akiknek elintéznivalójuk akad a környéken. A tulajdonos szerint az új helyen a cukrászda még felfutóban van, nincs annyira a köztudatban, ahogyan szeretné. Az ezzel kapcsolatos tervekbe gázolt bele a koronavírus, tavaly október közepén kénytelen volt bezárni. Alkalmazottjától meg kellett válnia, az állami támogatásból a kötelező elvonásokra, a járulékok kifizetésére futja, de másra már nemigen.
– A mi szakmánkat teljesen ellehetetleníti a mostani helyzet. Az éttermek ugyan működnek, de csak kiszállítják az ebédet. Nem hiszem, hogy az ő helyzetük rózsás lenne, küzdenek azért, hogy talpon maradjanak. A részleges feloldások nem sokat segítenek. Az lenne a megoldás, ha engednék, hogy az élet menjen a saját útján, megnyílnának az iskolák, óvodák, kulturális intézmények, üzletek, kávéházak. Talán nem vagyok objektív, de engem nagyon dühít, hogy az egészséges, tettre kész embereket nem hagyják élni, érvényesülni. Az ember dolgozna, de nem lehet. Persze megértem, hogy miért, nem tartozom a vírustagadók közé, de... És ott van az a de – mondja Szabó Lóránt. – Remélem, tavasszal kinyithatok, bár nem vagyok túl bizakodó. Nem látjuk a fényt az alagút végén. Rozsnyó amúgy sem egy túl fizetőképes lakossággal rendelkező kisváros. Ha most a vírus miatt még többen elveszítik az állásukat, nem tudom, kire számíthatunk egyáltalán.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2021/8. szám)
