A vértörvényszék áldozatainak emlékműve Eperjesen
1687-ben az ország keleti felének – ahonnan Thököly mozgalma elindult – megfélemlítésével bízta meg I. Lipót császár a kegyetlenségéről híres, olasz származású Caraffa tábornokot.
A tábornok Eperjesen rendezte be főhadiszállását, a városban ostromállapotot hirdetett, s kezdetét vette a féléves vérfürdő. A felállított törvényszék főleg gazdag és tekintélyes nemeseket és polgárokat fogott perbe hamis vádak alapján. Kegyetlen kínzások után a kivégzéseket is a lehető legkegyetlenebb módon hajtották végre. Az első áldozatoknak levágták a jobb kezét, majd fejüket vették, testüket felnégyelték és keresztekre szögezték fel. Később ettől elálltak, csak lefejezték az áldozatokat. Összesen 24 nemes és városi polgár esett áldozatul Caraffa kegyetlenkedésének. Az országos felháborodás nyomán I. Lipót leállíttatta a vértörvényszék működését.
A vérpad helyén az eperjesi jezsuiták 1751-ben egy Mária-oszlopot emeltek.
A város 1905-ben úgy döntött, hogy az áldozatok emlékére egy emlékművet állítanak emléktáblával. Mayer Ede városi polgár kezdeményezésére közadakozást szerveztek, s két évi gyűjtés után Markup Bélát bízták meg az emlékmű elkészítésével. Felavatására 1908. június 11-én került sor.
A két méter magas emlékmű felső része egy dombormű, mely a szadista Caraffát ábrázolja, mellette a csuklyába bújt hóhér látható.
A dombormű alatti tábla felirata:
„Istent imádni s hazát szeretni tőlünk
tanuljatok!
Carafa 1687. évi eperjesi
vértörvényszékének áldozatai.
Alatta 20 név és 4 ismeretlen szerepel. (A négy ismeretlen tetemét később, 1930-ban a szinyei katolikus templom restaurálásakor találták meg, akiket a rokonok titokban ide menekítettek.)
Az eperjesi mártírok emlékműve előtt 1995-ben II. János Pál pápa mintegy bocsánatkérésként fejet hajtott.
Megjelent a Magyar7 hetilap 36. számában.
