A vértanú utolsó levelei

Szenzációs levéltári leletről szóló könyv bemutatóját tartották Kassán. Az aradi vértanúk egyike, Dessewffy Arisztid honvéd vezérőrnagy elveszettnek hitt, nemrég egy kassai levéltárban fellelt leveleiről és iratairól, megtalálásuk történetéről számoltak be a kötet szerzői.

+3 kép a galériában

Dessewfy Arisztid utolsó levelei

Fotó: Fábián Gergely

A dokumentumokat 2018-ban Szeghy Gábor, Kassa Város Levéltárának levéltárosa fedezte fel, majd felesége, Szeghy-Gayer Veronika, a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetének kutatója segítségével látott hozzá, hogy sajtó alá rendezze. Előtte azonban további levéltári és múzeumi kutatással arra igyekezett fényt deríteni, hogy a levelek hogyan kerültek Kassára. A közös munka eredményét, a Dessewffy Arisztid utolsó levelei című kötetet a Kassai Magyarok Fóruma adta ki.

A könyvbemutatón Szeghy Gábor elmondta, a kassai levéltár gyűjteményének a 70-80 százalékát sikerült feldolgozni eddig, de tudják, mit tartalmaz a feldolgozatlan gyűjtemény egy része, illetve van az iratoknak egy harmadik csoportja, amit úgy neveznek, hogy varia, azaz vegyes iratok. Amikor ideje engedi, ez utóbbiak közül elővesz egy-egy dobozt és átvizsgálja. 2018 tavaszán is így tett, és nem akart hinni a szemének, amikor előkerült az iratköteg, amire ceruzával azt a címet írták: Dessewffy Arisztid, 1849. október 6-i aradi vértanú vértanúságára és családjára vonatkozó családi levelek és más iratok.

Miután végigolvasta az iratokat, otthon beszámolt a felfedezésről a feleségének. Arra gondoltak, egy ilyen jelentőségű történeti forrást már biztosan közreadtak, de mint kiderült, a szakirodalomban nincs nyoma. Így hát nekiláttak a kutatásnak.

Most már el tudom képzelni, mit érzett Carter, amikor megtalálta Tutanhamon sírját, vagy Schliemann, amikor felfedezte Tróját"

– jegyezte meg a levéltáros.

„Nékem a halál semmi”

Az irategyüttest tíz levéltári borítékba csomagolva összesen 18 dokumentum alkotja, amelyek az 1848 decemberétől 1850 áprilisáig terjedő időszakból származnak. Egyebek mellett megtalálható közöttük Dessewffy Arisztid házassági engedélye (Kossuth Lajos aláírásával), házasságlevele és végrendelete, második feleségéhez, Szinyei Merse Emmához írt négy levele, valamint unokaöccséhez, Dessewffy Lajoshoz írt búcsúlevele. Fennmaradt továbbá Franz von Liechtenstein cs. kir. altábornagy levele, amelyben az özvegy bocsánatát kéri, amiért nem tudta betartani ígéretét, miszerint közbenjár a halálos ítélet megváltoztatása érdekében, illetve Baló Benjámin aradi református lelkész hat levele, amelyeket az özvegyhez és annak Budán élő rokonához írt. Baló nyújtott lelki vigaszt október 5-én Dessewffynek, aki együtt imádkozott vele és úrvacsorát vett, majd másnap a kivégzésénél is jelen volt.

(…) gyakran mondá: ’Nékem a halál semmi, sok ezer halál lebegett körülem a csatákban, csak a nőmtől megválni, kit erősen szeretek, ez fájdalmas.’ Kívánságára még egyszer imádkoztattam – hajnalodott kelet felől – menni kellett – én voltam utolsó barátja, enyém volt utolsó kézszorítása, karját megfogva mennyeiekre vezetve gondolatait mentünk (…) egy erős lövés, s a test, melyben oly hős lélek lakott, a harmatos fűszálakon nyúlt el.”

– írja Baló Benjámin Szinyei Merse Emmának.

Az özvegy unokaöccse, Berzeviczy Albert 1907-ben megjelent visszaemlékezéseiben ír a forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos családi beszélgetésekről, illetve a levelekről is, mégpedig olyan részletességgel, amelyek alapján megállapítható, nemcsak hallott róluk, hanem olvasta is őket. Leírása segít a levelek azonosításában, illetve említést tesz egy október 6-án kelt búcsúlevélről, amelyet tudomása szerint Emma „magával vitt a sírba”. A Kassán fellelt iratcsomóból tényleg hiányzik a tábornok feleségéhez írt búcsúlevele.

Dessewffy Arisztid utolsó levelei, könyvbemutató

Hatalmas érdeklődés mellett mutatták be a könyvet

Fotó: Fábián Gergely

Hogyan kerültek a levelek Kassára?

A szerzők arról is beszéltek, hogy kutatásuk elején az iratokon látható, N23/904. jelzet alapján azt feltételezték, hogy azok 1904 előtt, pontosabban a 19. és a 20. század fordulóján kerülhettek Kassára. A vértanú egyik unokaöccse, Dessewffy Pál ugyanis egy több mint 600 darabból álló, értékes gyűjteményt adományozott a Felsőmagyarországi Múzeumnak, amely akkor a levéltárral együtt városi fenntartású volt. A gyűjteményben azonban alig voltak iratok, a leveleknek nincs nyoma a múzeum gyarapodási könyveiben. Előfordulhat, hogy a jelzet (könyvek, iratok elhelyezését, osztályozását feltüntető jelzés, a szerk. megj.) nem a múzeumban, nem Kassán, hanem még a családi levéltárban került rájuk. Az iratok valószínűleg 1927 után kerülhettek a kassai városi levéltárba, ugyanis ekkor hunyt el Kemény Lajos, aki 1925-ig a város főlevéltárosa volt. Kemény hétszáznál is több munkát, cikket publikált különféle témákban, így, ha tudott volna Dessewffy iratairól, bizonyosan írt volna azokról is. Amit viszont biztosan tudunk, hogy az 1940-es évek elején már a kassai levéltárban voltak, ugyanis a levelek mellett volt egy szlovák nyelvű levéltári formanyomtatvány, amelyre magyarul, ceruzával írták rá a korábban említett iratcímet, illetve ugyanez a kézírás található több borítékon is. Ez pedig Rédeky Marianne kézírása, aki 1940–1945 között dolgozott a levéltárban. Honnan tudjuk ezt?

Az elmúlt száz évben összesen 20 levéltáros dolgozott ott, Gábort is beleértve. Ő készített egy tanulmányt a 20. század első felében a levéltárban dolgozók életútjáról, és lényegében mindegyikük kézírását ismeri"

– mondta Szeghy-Gayer Veronika. Hozzátette, nem tudni, Rédeky Marianne miért nem publikálta a leveleket, talán a háború zűrzavara, a levéltár evakuálása miatt egyszerűen nem volt rá lehetősége. Talán ő volt az, aki becsúsztatta a dokumentumokat egy dobozba, és előfordulhat, hogy épp ennek köszönhetően maradtak fenn.

Bár a könyv regényes történetet ír le, a szerzők kiemelték, ez nem regény, igyekeztek szakszerű forráskiadványt összeállítani. Felvázolják a levelek és megtalálásuk történetét, ezek fényében adalékokkal egészítik ki a Dessewffy-életrajzot, illetve közlik a dokumentumokat, jó minőségű fényképként, valamint a mai magyar helyesírás szerinti átiratban, továbbá eredeti magyar, illetve német nyelvű betűhív (betűhiba, a szerk. megj.) átiratban.

Lapajánló