A vers útja néha kanyarog
Idén Érsekújvár adott otthont a 32. Tompa Mihály Országos Versenynek. A rendezvény bölcsője és megszokott helyszíne Rimaszombat – Tompa Mihály szülővárosa –, amely most kultúrházának felújítása miatt nem tudta fogadni az eseményt. A háromnapos találkozóra mintegy 150 fiatal érkezett, hogy vers- és prózamondásban, valamint verséneklésben mutassa meg tehetségét.
A verseny nem csupán megmérettetés, hanem igazi ünnep, ahol a költészet, a nyelv és az előadóművészet kéz a kézben jártak. Sztruhár Izrael Diána, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnöke hangsúlyozta, a verseny hatalmas lehetőség a gyerekeknek, hogy „rákapjanak a versek ízére”. Az idei megméretésbe a kezdetektől mintegy 2400 diák kapcsolódott be, ami örömre ad okot, és azt is jelzi, nem engedhető meg, hogy ez a hagyomány akár csak egy-két évre is megszakadjon.
– Nálunk nincs olyan kultúrház, mint Rimaszombatban, ezért több helyszínen zajlottak a programok, a verséneklők például a Béke mozi Hollywood kávézójában léptek fel. A kötetlenebb környezet oldottabb, barátságosabb hangulatot teremtett, és a fellépők kevésbé érezték versenyszerűnek a megméretést.
Ebben a kategóriában a zsűri – Tóbisz Tinelli Tamás, Göbő Sándor és Madarász András – az értékelések mellett bátorító, építő gondolatokkal is segítette a fiatalokat. A verseny lelkes házigazdája, Ozsvald Damián a fellépések közti szünetekben interjúkat készített a csoportok vezetőivel, még közelebb hozva egymáshoz a közönséget és az előadókat.
Csanaky Eleonóra író, újságíró, szerkesztő, a verseny állandó zsűritagja visszatekintett a kezdetekre.
Felidézte, annak idején maga is szorgalmazta, hogy a Jókai Napok programjából önállósítsák a vers- és prózamondó szekciót, és Rimaszombatba telepítsék át, hogy Közép-Szlovákiának is legyen országos rendezvénye. Kitért arra is, hogy a korai években különösen magas színvonalat képviseltek a versenyzők. Akkoriban még tanfolyamokat is szerveztek a felkészítő tanároknak, ennek alapja volt az általa írt Vers- és prózamondók kézikönyve.
– A vers- és prózamondás a pillanat művészete. A gyerekeknek is jó tudniuk, amit most mutattak, az a jelenlegi tudásuk tükre, de később, más körülmények között ez fejlődhet – mondta Csanaky Eleonóra.
Az idei verseny színvonalát jó középszintűnek értékelte, ugyanakkor aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy manapság a pedagógusok kevesebb időt tudnak szánni a diákok felkészítésére.
– Egy tapasztalt zsűritag már az első hanglejtésből megérzi, mennyi munka áll egy előadás mögött. És a közönség is megérzi, hogy őszinte-e, természetes-e az előadás – tette hozzá.
Az átmeneti helyszínnel kapcsolatban Csanaky Eleonóra elismerően szólt.
– Nem találok szavakat a dicséretre. Nagyon összefogott a szervezés, nincsenek üresjáratok, szinte a semmiből megvendégelnek néhány száz gyereket és pedagógust, minden gördülékeny.
Az eredményhirdetésre várva szólítottam meg két versmondót.
Sztruhár Mátyás, a párkányi Ady Endre Alapiskola tanulója már kiskora óta versenyez, és harmadszor jutott el az országos döntőbe. Ezúttal Drozdy Győző Bajtai kisbetyárok című prózájával állt színpadra.
– A szöveg különösen közel áll hozzám, hiszen én is Bajtán élek. Már az is nagy öröm, hogy idáig eljutottam, de persze mindenki szeretne minél jobb helyezést elérni. A verseny során azt éreztem, hogy bár volt néhány kiemelkedő előadás, összességében nagyon egy szinten voltunk. Nem lehetett könnyű dolga a zsűrinek. Egyébként a 18 versenyző közül heten voltunk fiúk.
Takács Viktória, a komáromi Eötvös Utcai Alapiskola hetedikes diákja eddig főként prózával szerepelt, de idén verset választott, Varró Dániel Üzenet az olvasóknak című művét adta elő.
– Nem tudom pontosan, én hogyan mondtam, de a többiek előadásai nagyon tetszettek – mesélte mosolyogva. Az öröm pedig hatalmas volt, amikor kiderült: a III. kategóriában Arany sáv 2 minősítést kapott.
Laboda Róbert, Takács Viktória felkészítője, pályafutása során 17 diákot kísért el a versenyre, s nem csupán tanár, de elismert felvidéki költő, író és művészeti szervező.
– Mindig a gyerekhez kell alkalmazkodni. A formai követelményeket úgy kell átadni, hogy azok természetesen éljenek tovább a következő generációban. Külön kiemelte, idén Viktóriával egészen más próbafolyamatot éltek meg, mint korábban.
– Sok alázattal fordult a vers felé, megfogadta barátom, Süveg Márk Saiid rapper mondását: a szöveget ne fejből, szívből mondd! Remélem, hogy minden egykori tanítványom egyszer maga is felkészítő lesz. Nagyon sok múlik azon, ki a felkészítő: eldöntheti, hogy a kultúra fontos marad-e a gyerek életében – mondta Laboda Róbert, aki példaképként említette egykori osztályfőnökét, Szvorák Zsuzsa tanárnőt, aki mindig azt mondta: „ha tanár leszel, vezess színjátszó csoportot, legyenek szavalóid”.
A verseny műsorfüzetében Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke így köszöntötte a résztvevőket és a szervezőket: „Nagy köszönet az érsekújvári szervezőknek és a több mint három évtizedes tapasztalattal őket segítő rimaszombati csapatnak. Bízunk abban, hogy a verseny mielőbb hazatérhet Rimaszombatba, mert az országos döntőnek Gömörország szívében a helye. Szívem szerint a résztvevőket és szervezőket egyenként megnevezném és megölelném, de nemcsak a mostaniakat, hanem mindenkit, aki annak idején kitalálta, megvalósította, megszervezte, levezényelte ezt a nemes versengést.”
Ha minden jól alakul, 2027-ben ismét Rimaszombat adhat otthont a döntőnek, de az idén Érsekújvár biztos kézzel és szeretettel bonyolította le a versenyt. Mert ugyan a vers útja néha kanyarog, de mindig célba ér.
