A vár – és titkai
Május végén zárult a nagykövesdi várrom régészeti kutatása. A több száz éves vár történetében első ízben került sor feltáró jellegű munkákra. A régészek szerint ritkaságszámba megy, különösen várromok esetében, ha eredeti állapotában maradt, a feltárás idejéig soha, senki által meg nem bolygatott területen dolgozhatnak.
Ahogy arról tavaly, május közepén tájékoztattuk olvasóinkat, a magyar határ közvetlen közelében lévő vár maradványait a szomszédos kastéllyal együtt a falu kényszermegoldásként megvételre bocsátotta. A felújítási munkálatok megkezdése előtt az új tulajdonos kötelessége volt a régészeti feltárások megrendelése.
A vár feltárását a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeinek és régészhallgatóinak szakmai csapata a Közösségi Régészeti Egyesület önkénteseivel, mintegy húsz fő végezte. Eddig a belső vár negyedével végeztek, ami nagyon sikeresnek mondható. A magyar csapat a Kassai Műemlékvédelmi Intézet jóváhagyásával, a lévai Barsi Múzeum régész igazgatójának szakmai felügyeletével dolgozhat. Az ásatásvezető, dr. Rácz Tibor Ákos régész pontosítja, hogy ősszel folytatják a feltárást.
A területen elsőként kutató csapat részletes tervet dolgozott ki. Az első szakasz célja a vár szerkezeti megismerése volt. A pár hónappal ezelőtt még fűvel benőtt dombtetőre felkapaszkodva láthattam a májusi munka eredményeit. Az ásatás vezetője végigvezetett a már feltárt részen, miközben pontosítja, hogy egy hónapos munkájuk célja a statikailag labilis várfalaktól távolabbi belső vár kiépítésének, alaprajzának lehető legalaposabb megismerése, rétegviszonyainak azonosítása volt.
Ehhez egy szelvényrendszert nyitottak, egymással kapcsolatban álló szelvényekből. Mutatja, hogy egy 5x5 m-es háló a belső várból kiindulva átszeli a külső várat vízszintes és függőleges irányban. Így ebben a szélességben bárhol két irányban is metszetet kaptak, aminek köszönhetően nagyobb összefüggésekben ismerhető meg a vár.
A kitűzött céljukat elérve sikerült keltezhető járószintre bukkanniuk, a hozzájuk kapcsolódó falakkal. Ennek alapján következtethetnek arra, hogy mikor és milyen fázisokban épült a vár. Az egyik függőleges metszeten magyarázzák a vár szépen kirajzolódó idővonalát. Szerencsés helyzetnek tartják, hogy a kövesdi várban még soha korábban nem folytak ásatások, nem voltak kincskereső gödrök, nem építették át az újkorban, ezért kevés a szennyező tényező. Vagyis a jelen ásatások során minden úgy tárható fel és ismerhető meg, ahogy azt a lepusztulását megelőzően legutoljára használták.
Már az ásatás első napjaiban minden szelvény területén azonnal előkerült a 18–20. század között keletkezett törmelékes feltöltés, ekkoriban ugyanis a vár egyes köveit elvitték a templom építéséhez. Úgy tűnik, hogy a törmelék alatti első járószint 17. századi.
A megnyitott szelvényeken is előbukkant a legkésőbbi építéshez kapcsolódó főfal. Megpróbáltam elképzelni az ásatásvezető magyarázata alapján, vajon milyen lehetett a délnyugati toronyba bekötött késő középkori épületegyüttes, ami szerinte akár palotának is nevezhető. Rácz Tibor Ákos régész mutatja, hogy miután kibontották, gyönyörűen megmutatkoztak az északkeleti és délnyugati irányba tájolt épület helyiségsorai, megvannak az előkerült osztófalak is.
A keresztmetszeten, amire mutatott, láthattam a bekötő derékszögű falat a szomszédos helyiségbe vezető bejárat ajtónyílásával, a benne rekedt törmelékes földdel. Azon a helyen pedig, ahol álltunk, valaha a vár belső udvaráról az épületbe vezető bejárat volt. Ennek meghatározásában a padlószintek segítettek.
Rácz Tibor Ákos a metszeten mutatja a fekete, kormos, agyagos tapasztott részen a jelzést, ahova az említett járószint bekötött. Az alatta lévő törmelékes rétegből nagyon sok érme került elő, közöttük 5 db 16. századi. A mindkét szelvényben beazonosított járószint kialakítása a 16. század második felére keltezhető, tökéletesen megegyezve a késő középkori építésű főfallal és a mellék- falakkal, azonosan a kapubástya és a délnyugati torony kiépítésével. Ez tulajdonképpen a vár egyik nagy építési perió-dusa lehetett, amely során a korábbi korok építőanyagait is felhasználták.
Pár méterrel odébb a régész megmutatta a korábbi korból előkerült, szabályos körívben kirajzolódó falmaradványokat a hozzájuk tartozó padlószinttel. Megmutatta a fal ívének irányát, majd a kerek épületrészre rákötő későbbi hozzáépítést. A két periódus elkülönülésére utaló egyértelmű jeleket pedig a két szelvényen magyarázza.
Egyikben láthatom a körbeérő boltíves fal bekötő részét, ami jelenleg a vár legkorábbi, 13. század végi, 14. század eleji építési fázisát mutatja. A hozzá tartozó padlószinten 14. századi kerámiadarabok kerültek elő. A szomszédos szelvényben az egyes megkapart, feltárt, már azonosított korok rétegein a régész mutat egy sokkal korábbit, az őskorra keltezhetőt is.
Legvégül azt a belsőváron kívüli szelvényrészt mutatja, amelyen legjobban látszanak az egyes korok rétegei: a legfelső sárga sáv a több szinten megtalálható agyagpadló, az alatta lévő, mintegy 1 méter vastag szürke sáv valójában „a vár élete”. Ez a középkori réteg tele volt 14–16. századi leletekkel. A legalsó fekete, kormos sáv a többi szelvény alján is meglévő őskori réteg, amiből bronzkori kerámiák kerültek elő. A talajradar segítségével a felszínen nem látható falmaradványok is előbukkantak.
Ruházati elemek, övcsatok, bronzkori kerámiák vagy éppen Árpád-kori edények, késő gótikus, reneszánsz kályhacsempék, lengyel és magyar pénzérmék, több ezer cserépdarab, ágyúlövedékek – ezek a feltárás eddigi eredményei. A leletek a lévai Barsi Múzeum vagy a területileg illetékes Tőketerebesi Múzeum gyűjteményét gazdagítják majd a feldolgozás után.
A megtalált műtárgyak jelenleg is Szlovákiában vannak, a restaurátor csapat már megkezdte az állagmegőrző munkákat. Miután ezzel végeztek, a pár évet igénybe vevő feldolgozás, leltározás idejére a relikviák a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre vándorolnak, hogy a kövesdi leletek a régészhallgatók szakdolgozataiban feldolgozott kutatási témaként is fennmaradjanak az átfogó szakirodalom mellett. Ezt követően kerülhet vissza a leletegyüttes a már említett szlovákiai múzeumok valamelyikébe.
Megjelent a Magyar7 2023/23.számában.
