A váci múmiák titkai Galántán - KÉPEKKEL
Csend ereszkedik a Galántai Honismereti Múzeum kiállítótermére. A fények visszafogottak, a levegőben feszültség és tisztelet vibrál. A látogatók halk léptekkel, szinte suttogva közelednek a vitrinekben fekvő alakokhoz. A váci múmiák, a világ egyik legkülönlegesebb leletegyüttesének hat darabja.
A váci múmiák titkai című kiállítás szeptember végén érkezett Galántára. A nagyközönség most először láthatja Szlovákiában a váci Fehérek templomának 1994-ben felfedezett kincseit.
Különösen megrendítő Sándor Terézia, a „szív nélküli apáca” története. A pozsonyi származású klarissza nővér teste arról árulkodik, hogy hosszan szenvedett tuberkulózisban. Halála után szívét hazaszállították családjához Pozsonyba – testén a bemetszés nyoma ma is jól látszik. A rozmaringgal és művirágkoszorúval díszített test előtt megállva a látogató szinte érzi a korabeli búcsúztató szomorúságát.
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központja, a Magyar Természettudományi Múzeum és a váci Tragor Ignác Múzeum közös vándorkiállítása nemcsak a természetes úton mumifikálódott emberi maradványokat mutatja be, hanem ismerteti a feltárás történetét, az egykor élt emberek személyes történeteit, valamint a múmiák természettudományos módszerekkel történő vizsgálati eredményeit.
A váci múmiák története önmagában is regénybe illő. 1994-ben, a váci Szent Mihály-templom felújítása során egy kőműves munkája közben egy tégla beesett a rejtett altemplom üregébe. Az üreg mögött kriptát találtak, tele koporsókkal. Az akkori plébános, Zavec atya döntése kellett ahhoz, hogy ne temessék el a leleteket, hanem a szakemberek rendelkezésére bocsájtsák. A felfedezés óta a kutatók nemcsak a korabeli temetkezési szokásokat, hanem a betegségek nyomait is vizsgálják. A váci múmiák révén például a tuberkulózis baktériumának antibiotikum-rezisztenciáját is tanulmányozni lehet.
Összesen 262 koporsót és osszárium ládát tártak fel.
– Érdekes időszak volt, ilyen leletegyüttes nem mindennap adódik az ember életében. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy sok mindent tudunk a 18. századról, hiszen időbelileg ez már nincs annyira messze tőlünk, de nincs olyan sok tárgyi bizonyítékunk, anyagunk a török kiűzése utáni újrapolgárosodó közösségekről. Az antropológiai és a levéltári ismereteket Vácon nagyon jól össze lehetett hangolni, és így teljesen jó kép alakult ki a város és a polgárok történetéről. Viszont az, hogy ez a lelet világhírű lett, az antropológusoknak köszönhető. Külföldi kutatókat hívtak, és az anyag bekerült a nemzetközi múmiakutatás vérkeringésébe – mondta Csukovits Anita, a kiállítás kurátora hozzáfűzve, hogy mindig ügyeltek arra, úgy kezeljék a múmiákat, mint akik 200-250 évvel ezelőtt, a török kiűzése után újjáépítették Vác városát.
Takács Mihály, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója elmondta, ez az idei negyedik kiállításuk, amely a híres leletegyüttes megtalálásának tavalyi, 30. évfordulója alkalmából kerülhetett el Galántára.
– Szerettünk volna egy komplex, erős, szenzációs kiállítást Galántán, ahol a tárgyi emlékek, az antropológiai anyagok mellett helyet kapnak a kutatási eredmények is. Mindenkinek javaslom, szenteljen időt az információs paneleknek is – mondta az igazgató.
A gyásszal kapcsolatban mindenkinek a fekete és a fehér szín jut eszébe, de a leletegyüttes azt bizonyítja, a 18. század temetkezési szokásaiban a színek gazdagsága is jelen van.
A múmiákat tárolóvitrinekben mutatják be Galántán. Légmentesen lezárt, állandó klímát biztosító szállítóládákban érkeztek Galántára, ahol biztosítani kellett az állandó hőmérsékletet és páratartalmat. Akit érdekel a természettudomány és az antropológia, december végéig látogasson el a világszenzációnak számító váci múmiákat bemutató kiállításra a Galánta Honismereti Múzeumba.
Megjelent a Magyar7 2025/39. számában.
