2024. december 1., 15:34

A taps egy kicsit nekem is szól

Az Ipolyságon élő Vanek Gábor civil munkája mellett hangmesterként tevékenykedik. Amatőr zenészként, énekesként is sokan ismerik, hiszen több ipolysági formációban zenélt már. Vele beszélgettünk a zenével való kapcsolatáról, arról, hogyan került az életébe a hangosítás, és hogyan lett szenvedélye a hangmesteri szakma.

hangmérnök
Vanek Gábor
Fotó: Jozef Kristof

Mikor kezdtél el érdeklődni a zene, a hangszerek iránt?

A zene gyerekkoromtól jelen van az életemben. Hatéves voltam, amikor a szüleim beírattak harmonikára, viszont én zongorázni szerettem volna, de a hetvenes években nem lehetett bárkinek zongorája. Másfél évig bírtam a harmonikatanulást. Később a húgomnak vettek egy zongorát, így kezdtem el én is kalimpálni a hangszeren. Akkoriban a jelenlegi nagyszombati érsek, Orosch János volt Ipolyvisken és Ipolypereszlényen a plébános. Multiinstrumentalistaként volt szintetizátora, különböző gitárjai, dobjai, így velünk, templomba járó fiatalokkal alapított egy zenekart. Mivel unokatestvéreim is ott játszottak, én is belógtam a próbákra. Így kezdtem el tanulni velük a hármashangzatokat, az akkordokat.

Nyolcadikos koromban magántanárnál tanultam zongorázni; ez volt a feltétele annak, hogy anyukám hangszert vegyen nekem.

Végül kaptam egy szintetizátort, s beléphettem a zenekarba, ami a kilencvenes évek elejéig működött is, amíg a plébános itt szolgált. Az őt követő papok sajnos nem folytatták ezt a munkát. Tizenhat éves koromban az unokatestvérem, Zsolt volt a kántor. El kellett mennie katonának, nekem pedig volt egy-másfél hónapom arra, hogy felkészüljek az ő helyettesítésére Ipolypereszlényben. 18 éves koromig ott kántorkodtam. Zeneileg mindez nagy iskola volt számomra.

Később további zenekaroknak is a tagja voltál. Mi vezetett el végül a hangosításhoz?

A húszas éveim elején még inkább megnyílt előttem a zene világa; elkezdtünk különböző formációkat létrehozni, és zenéltünk lakodalmakban is.

Mindig a zene határozta meg azt, hogy hol vagyok. 1996-ban bevonultam egy évre katonának, s amikor otthon voltam szabadságon, tervezgettük a Galeri nevű zenekart. Amikor végleg hazajöttem, csatlakoztam is hozzájuk billentyűsként.

Akkor Moys Erich, Majtán Miro, Adamek Zoli (Zümi) és az Elán forever jelenlegi gitárosa, Moys Dani alkották a zenekart. Közben egy jó barátom, a végzettségét tekintve elektromérnök, Zólyomi László technikusként dolgozott különböző zenekarokkal. Ahogy az évek során bővítette a technikai felszerelését, adott volt, hogy segítségre lesz szüksége, s mivel ő nem volt zenész, olyan ember kellett mellé, aki ért a muzsikához is. Így kerültem hozzá 1998 körül. Különböző bulikat, koncerteket hangosítottunk, eközben pedig több formációban is zenéltem: a Pangeában például már nemcsak billentyűs voltam, hanem énekeltem is.

Mit adott a Magyar Rádióban elvégzett képzés?

Az első években a legtöbb gyakorlati dolgot Zólyomi Laci mellett tanultam meg; a 2005-ös OKJ-s képzés viszont fordulatot hozott az életemben. Megmondom őszintén, hogy a képzésen nem sok mindent tanultam, mert a tanterv viszonylag elavult volt, adott azonban egy komolyabb zenei áttekintést, hiszen a komolyzenétől kezdve a rögzítésen keresztül, több témában is megszereztem egy alaptudást. Az viszont, hogy ebben a történelmi közegben jártam, s közelről láthattam és megismerhettem a stúdiókat, életre szóló élmény volt. Talán ez volt az a pont, amikor kialakult bennem a szakma szeretete, a szenvedélyem.

Ezt követően mélyedtem el igazán a szakmában. Lacival hangosítottunk tovább, de mellette már felvételek készítésével is próbálkoztam, illetve saját technikai berendezéseket kezdtem vásárolni, létrehozva a saját stúdiómat.

A következő nagy fordulópont az, amikor a Peter Cmorik Band hangmestere lettél. Hogyan kerültél a csapatba?

2017-ben szólítottak meg a Peter Cmorik Bandből. Kiss Kristóffal, a zenekar billentyűsével és menedzserével nagyon régóta ismerjük egymást; az egész családjával nagyon jó barátságot ápoltam. Amikor a zenekar hangosítót keresett, Kristóf engem keresett fel. Elvállaltam, így 2018 tavaszától a mai napig velük dolgozom.

vanek
Fotó:  Vanek Gábor archívuma

Ez a munka alázatot követel meg, hiszen nem te vagy a reflektorfényben… Nem hiányzik a zenélés, illetve az, hogy a színpadon állj?

Az évek alatt arra jöttem rá, hogy a zene technikai része sokkal jobban érdekel, mint a reflektorfény. Közben lassan a hangszereimtől is megváltam, és meg kell, hogy mondjam, nem is hiányzik a zenélés.

Sokkal jobb helyzetben vagyok, mint a zenészek, mert a pult mögül én hallom a legjobban a zenekart. Nagyon tudom élvezni, ha minden szépen, kereken szól. Mivel minden koncerten mások a feltételek, sosem válik unalmassá a munka.

Mi volt a legnagyobb kihívás a szakmádban?

Nagy kihívás volt az O2 Arénában 13 ezer ember előtt dolgozni. Éreztem a nyomást, valamint azt, mekkora súlya van annak, hogy ekkora térben, ennyi ember előtt kell bizonyítanom.

Persze, nagy terhet vett le a vállamról, hogy a helyszínen egy nagyon profi, a szakmában élen járó csapat dolgozott.

Kik azok a szakmában, akiktől sokat tanultál, akik inspiráltak?

Sokat tanultam a stúdiós Sellyei Tamástól, akinek a munkásságát az interneten ismertem meg. Később öt tanfolyamán is részt vettem. Neki nagyon sokat köszönhetek.

Fontosnak tartom továbbá megemlíteni, hogy sok olyan szakmabeli van nálunk és Magyarországon egyaránt, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolok, és akiket bármikor felkereshetek: tapasztalatot cserélhetünk, kikérhetem a véleményüket.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik érdeklődnek a hangtechnika iránt, s azon gondolkodnak, hogy megtanulják ezt a szakmát?

Nehéz kérdés. Nagyon elhivatottnak kell lennie annak, aki ezt szeretné csinálni.

Azt, hogy milyen így az élet, meg kell tapasztalni. Egyrészt sok lemondással jár, másrészt senki sem ezzel a munkával lesz milliomos. Csak az válassza a hangmérnöki, hangtechnikusi szakmát, aki nagyon szereti a zenét, s aki szenvedéllyel és odaadással tudja végezni a munkáját.

Felülmúlhatatlan az érzés, amikor egy jól sikerült koncert részese vagyok, s a színpad mellett állva látom a munka gyümölcsét. A több ezer ember tapsa ilyenkor egy kicsit nekem is szól…

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.