A szeretet farmja
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szalagavató, ahol Peti szemet vetett Dórira, és nem sokkal később már közösen tervezték életüket. Tavaly szeptembertől a két fiatal pedig már férj és feleség.
Lábodi Fekete Dóra és Lábodi Péter Bősön, egy nyugodt kis utcácskában élnek, ahol egy házat és egy telket vásároltak. Mivel nem ajtóstól török rájuk, hanem előre egyeztettünk, így már a kapuban fogadnak kedélyesen. A Peti Mini Farm udvarában hullámos papagájok serege üdvözöl, de pusztán ők az egyetlen „tájidegen” állatcsapat a kis birtokon, bár rozellák is tervben vannak.
– Ő is betelepült. Mármint Bősre – mutat Dóri nevetve Peti felé, aki ezt persze nem veszi zokon, hiszen már szinte mindenki ismeri őt a városban. Ahogy beljebb lépünk, egy klasszikus baromfiudvar látványa tárul elénk. Közben Dóri folytatja:
– Mi úgy kerestünk házat, hogy nagy telek legyen hozzá, mivel Peti mindenképpen állatokat szeretett volna tartani, mert nagyon szereti őket. A házat 2020-ban vettük és átépítettük. A baromfiudvarban jelenleg 56 tyúk, kakas, 4 pulyka, közel 40 kacsa, 3 lúd, arrébb 4 birka, 2 kecske, 3 sertés éldegél békességben, de a koca hamarosan fialni fog, így a számuk majd gyarapszik.
– mesél a kezdetekről Lábodi Péter, aki az állatokkal való törődést nem munkaként, hanem szenvedélyként éli meg.
– Amikor fáradtan hazajövök a munkából és vacsora után kimegyek az állatok- hoz, rögtön elszáll a testemből fáradtság. Minden nap reggel 4-kor kelek, megyek etetni, aztán dolgozni, és van, hogy csak 10 körül érek be a házba az állatoktól. Amikor a póni elpusztult és a disznó betegeskedett, nagyon megviselt, de sose tudom föladni. 25 évesen volt is már egy infarktusom. Akkor éreztem, hogy a tempóból vissza kell vennem kicsit. 2021-től kicsinyen- ként gyarapodtunk, míg végül hivatalosan is bejegyeztettük a farmot – ecsetelte Peti.
Persze nemcsak házi kedvencként tartanak baromfit, a hosszabb távú cél a fenntartható gazdaság megvalósítása. Dóri a városházán dolgozik, Peti a festő-mázoló szakmát adta fel, mert a Covid idején bizony nem nagyon dolgozhatott. Most sírásó, és ez bizony olyan tevékenység, ahol sajnos mindig van munka. Házi használatra már saját tyúk- és nyúlpástétomot is készítettek (tervben van a sertéspástétom is), és az egyik céljuk bevizsgált, jó minőségű házi termékek készítése. A tápozást nem preferálják. Szeretnének egy kis feldolgozót is kiépíteni, amivel még munka mellett is tudnak foglalkozni. Peti kitanulta a böllér szakmát is, mert szívügye a természetes és egészséges élelmiszerek előállítása.
– reménykedik az ifjú gazda, aki már saját füstölőt is épített és a fagyasztó is nagyjából készen van már. A mekegő jószágok búr kecskék, amiket a húsukért tenyésztenek, s ez nálunk igencsak ritka, árulja el Peti, aki időközben laktózérzékeny lett, de az a napi másfél liter tej, amit adnak, pont elegendő számára. A ludak toulouse-i és landes-i keverékek, a kacsák rouenik, búbosak, de vannak japán kacsák is. Őket a pulykákkal együtt a Bősi Kisállattenyésztők Egyesületétől szerezték be, ahova a közelmúltban Dóriék is beléptek. Az egyesület minden októberben kiállítást is szervez a kultúrházban. A szárnyasokat gyűrűzni kell, a nagyobb négylábúakat pedig a fülcímkével regisztrálják. Petiékhez párszor beköszöntek ismerősök, és a házigazdák azt vették észre, hogy már a helyiek sem nagyon ismerik a háziállatokat, ezért arra gondoltak, hogy – némileg ismeretterjesztő, nevelő jelleggel is – miért ne nyithatnák meg az udvarukat a nyilvánosság előtt. Azóta családos látogatók és nyári táborok résztvevői is felkeresték már őket.
– Előfordult, hogy a táborozók megkérdezték, ez itt milyen állat? Nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak, amikor egy kislány rávágta, hogy „az tyúk, te hülye”. Hát, mondom, az kacsa – mesélte Dóri és hozzáfűzte, ne gondoljuk azon ban azt, hogy csak a gyerekek nem ismerik az állatokat. Erre Peti is nevetve előhozott néhány példát.
– Korábban csak a saját oldalára szokott Peti képeket feltölteni, aztán tavalyelőtt kitaláltam, hogy csináljunk egy minifarmos oldalt. Ezután már többen kopogtattak, a Csiga-biga babaklub, a különböző gyermektáborok lakói. Általában ilyenkor én maradok itthon velük – meséli Dóri. Több látogató, illetve szülő javasolta, hogy tegyenek ki becsületkasszát, mert mindenki dobna bele valamit, így hát megtették. A begyűjtött „borravalót” természetesen az állatok etetésére fordítják. Nyár van, a kirándulások ideje, de a fiatal házaspár nagy kirándulásokra sem nyáron, sem télen nem vállalkozhat, a 3-4 napos kiruccanásokat is alaposan meg kell szervezni a rokonokkal, ismerősökkel, hogy nézzenek rá az állatokra és adjanak nekik enni, inni.
