A porajmos 81. évfordulójára emlékeztek Dunaszerdahelyen – KÉPEKKEL
A roma holokauszt emléknapján a város elöljárói és lakosai, továbba itthoni és külföldi meghívottak, vendégek is lerótták tiszteletüket az áldozatok előtt.
Az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor „cigánytáborként” elhíresült telephelyén 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradóra közel 3000 romát gyilkoltak meg, ami a roma holokauszt egyik legtragikusabb mozzanata volt. A becslések szerint 200 ezer és másfél millió közé tehető a Harmadik Birodalom kegyetlen bűntetteinek lajstromán a II. világháború folyamán kivégzett romák száma.
A Halpiac téren felállított emlékműnél először Bertók István, Liszt- és Harmónia-díjas zongoraművész adta elő a megemlékezésre írt saját kompozícióját, majd a Karcsai úti szociális lakásokban élő gyerekek és szüleik is fejet hajtottak az áldozatok előtt. Az emlékművet Ollé Tamás katolikus káplán szentelte meg, Görözdi Zsolt református esperes pedig imát mondott az egybegyűlteknek.
Első felszólalóként Ravasz József docens, a Romológiai Kutatóintézet vezetője, az esemény egyik fő szervezője szólt a megjelentekhez. Kifejtette, hogy mindannyiunk lelkében még ennyi év elteltével is mély nyomokat hagy azoknak a borzalmaknak a felidézése, amelyeket a fasizmus, a német náci ideológia 1939 és 1945 között követett el a cigány, a zsidó, a több millió ártatlan polgári lakossal szemben, hiszen ez olyan esemény volt, amit nem felejthetünk el és amiből az elkövetkező generációknak is tanulniuk kell. Mint mondta, a történelemkönyvekben a cigány holokausztról sokat megtudhatunk, ám mégsem eleget.
Ravasz hangsúlyozta, hogy Dél-Szlovákiában másképp alakult a cigányok sorsa, ugyanis az első bécsi döntés után 1938. november 2-án a Trianon által elcsatolt felvidéki régiókat ismételten visszacsatolták Magyarországhoz, így a magyar ajkú cigányok, akik a bujdosásuknak köszönhetően még nem kerültek a Tiso-féle munkatáborokba, rövid időre fellélegezhettek, azonban Horthy Miklós kormányzó szintén szövetségese lett a fasiszta Németországnak, így a cigányok életkörülményei még a kormányzása idején romlani kezdtek. Sorsuk azonban a náci szimpatizáns és szélsőséges Szálasi-féle Nyilaskeresztes Párt hatalomátvétele után pecsételődött meg.
Ravasz ennek kapcsán kiemelte Janovics Ödön dunaszerdahelyi esperes személyét, aki saját életének kockáztatásával mentette meg a deportálás előtt álló cigányokat. Szót ejtett a jelen problémáiról is. Aláhúzta, hogy ugyan az Európai Unió jelentős összeggel járul hozzá a cigány közösségek támogatásához, ennek sok esetben nincs kézzelfogható eredménye, és a romák felzárkóztatása sok helyütt várat magára. A Romológiai Kutatóintézet vezetője szerint erre azonban a cigányságnak is törekednie kell, ugyanis ha nem fogalmazzák meg ezt belső, társadalmi igényként, akkor nehezen lesz változás.
A roma közösségekért felelős kormánybiztos, Alexander Daško figyelmeztetett a roma intézményrendszer hiányára, amely – ha volna – nagyban elősegítené a közösség integrációját. Ezenkívül elmesélte egy kellemetlen angliai élményét is, mikor is arra a kérdésre, hogy van-e múzeuma a roma holokausztnak Szlovákiában, sajnos nemmel kellett válaszolnia.
– tette fel a költői kérdést Daško, kiemelve, hogy a másik legnépesebb kisebbségként még nem sikerült intézményrendszert kiépíteni Szlovákiában, és ebben bizony a többi itt élő nemzetiség jóval előbbre tart.
Róbert Dobrovodský ombudsman megemlítette, hogy a romák helyzete napjainkban sem kielégítő, sok munka és áldozatvállalás szükséges ahhoz, hogy ez megváltozzon. Mint mondta, ne gondoljuk azt, hogy a szegregáció, a diszkrimináció és a rendőri túlkapások a romákkal szemben elmúltak a totalitárius rendszerek bukásával, ugyanis az ombudsmani jelentések nem ezt mutatják. A romákkal kapcsolatban manapság is előfordul szegregált oktatás és vannak olyan roma családok, amelynek tagjai ivóvízhez sem jutnak hozzá.
Patrik Dubovský, a szlovák Nemzet Emlékezete Intézet kutató munkatársa a pozitív példák fontosságát emelte ki, mert „ugyan szép, hogy emlékműveket emelünk, de az még önmagában kevés, ugyanis tartalommal kell azt megtölteni, és a példák ereje viszi előre közösségünket”, kiemelve az első boldoggá avatott roma, Zefír Jiménez Malla személyét.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke beszédének kezdetén párhuzamot vont a zsidók és a cigányok, illetve a magyar kisebbség kollektív megbélyegzése között, s rávilágított annak veszélyeire.
Gubík példaként a vajdasági kiegyezést, kölcsönös számonkérést és bocsánatkérést említette, amire nagy szükség lenne mifelénk is.
A pártelnök mondandóját négy pont köré építette, a szövetségkötés mellett megemlítette a jogvédelem, a régiófejlesztés és a tisztességes politikai kultúra fontosságát is.
Véleménye szerint világnézeti különbségeket valló személyek is egyetérhetnek a humanizmus zászlaja alatt a kisebbségek védelme és az egyetemes emberi értékek fontosságában. Példaként Esterházy Jánost és Fábry Zoltánt említette, akik eltérő világnézetűek voltak ugyan, de míg az előbbi a Tiso-féle fasiszta szlovák állam, addig utóbbi a beneši vészkorszak idejében tudott lelki és eszmei támasza lenni a felvidéki magyarságnak. Gubík szerint nincs stratégiailag nagyobb kihívás, legyen az demográfiai, közösségi vagy akár intézményi hálót tekintve, mint a magyar ajkú cigányság olyan fokú felzárkóztatása, hogy kialakuljon egy egészséges és erős magyar ajkú roma középosztály Szlovákiában.
Az emlékbeszédek után a helyszínen elhangzott a szlovák, a magyar és a roma himnusz, az utóbbit Rigó Mónika adta elő nagy átéléssel Bertók István kíséretében. A kegyelet koszorúinak elhelyezése után a jelenlévők a koncentrációs táborok kegyetlenségeit ábrázoló fényképkiállítást tekinthették meg a helyszínen.
