Azt viszont kevesebben tudják, hogy a kezdeményezés mára az egyik legjelentősebb és a magyarság legszélesebb tömegeit megmozgató karitatív programja lett, melynek eredményeként közhasznú státuszt szerzett, a felajánlók a pénzadományaikat és a személyi jövedelemadó 1%-át is a Magyarok Kenyere Alapítványon keresztül juttathatják célba, olvashatjuk a hivatalos honlapon.
Az évek során a kezdeményezés mellé állt Herczegh Anita, Magyarország korábbi köztársasági elnökének, Áder Jánosnak a felesége, továbbá Kövér László, az Országgyűlés elnöke és dr. Nagy István agrárminiszter, valamint a politikai, a szakmai, a gazdasági és társadalmi élet számos egyéb szereplője. Az összefogást azonban mindenekelőtt a magyar gazdák tartják életben. A „15 millió búzaszem” jelképezi a magyarság számarányát a világban, ebből áll össze jelképesen a nemzet teste, amelynek kovásza az összefogás ereje.
Horváth Vivientől, a Magyarok Kenyere kezdeményezés ügyvezetőjétől azt kérdeztem, hogy honnan indult a kezdeményezés és hová nőtte ki magát?
Eredetileg ez csak egy regionális ötlet volt, a gondolat Pécs környékéről indult. Az augusztus 20-ai nemzeti ünnepünkhöz közeledve néhány gazda összeadott nagyjából 10 mázsa búzát, melyből megsütötték az ünnepi kenyeret, és nem is gondolták, hogy már első alkalommal ekkora mennyiség összejön. A felesleget természetesen nem szerették volna kidobni, így az első nagyobb felajánlást Böjte Csaba dévai gyermekotthona részére továbbították.
Ez a szép gondolat egy alulról jövő kezdeményezésként kezdte kinőni magát, melyet egyre több [vár]megye vett át, és 2013-ban becsatlakozott a Magyar Agrárkamara. Mivel a kamara országos szervezet, mind a 19 vármegyében van szervezete, s mivel Magyarországon a gazdák egyúttal a kamara tagjai is, így a kezdeményezés már nagyon gyorsan el tudta érni a gazdálkodókat. Amikor a MAGOSZ (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége) is csatlakozott, onnan vált ez a kezdeményezés már nemcsak magyarrá, hanem nemzetivé. A teljes Kárpát-medence gazdálkodói, gazdaszövetségei, beleértve a Szlovák Agrárkamarát is, csatlakoztak a programhoz. Most ott tartunk, hogy a 19 magyarországi vármegye és 15 határon túli gazdaszervezet gyűjt, s most már nemcsak egy augusztus 20-hoz kötődő kezdeményezésről és nemcsak búzagyűjtésről beszélünk, hanem egy igazi hagyományőrző, a magyarságot összekovácsoló programról.
A búza életciklusához kötődően először a búzaszentelés zajlik, melynek eseményeit regionális szinten »közösségerősítő« programokként is megtartjuk, de minden rendezvénykörhöz egy Kárpát-medencei nagy esemény is csatlakozik. A búzagyűjtés idején búzagyűjtő napokat tartunk, azt pedig a búzaösszeöntés ünnepsége követi. Felvidéken például augusztus 12-én lesz egy ilyen esemény, 19-én pedig Szolnokra költözik a nagy búzaösszeöntő ünnepség, ami mindennek a »megkoronázása«, azaz a regionális összeöntésekből ott még összeöntjük a közös búzát, melyből egy helyi kemencében kisütjük a nemzet kenyerét. De előbb a búzából liszt lesz. A lisztet a gazdák különböző gyűjtések keretében eljuttatják a program különböző gyűjtőpontjaira (Magyarországon kb. 100, a határon túli területeken pedig kb. 200 ilyen gyűjtőpont található), és a lisztet gondos logisztika után illetékesség szerint beszállítjuk a malmokba.
A malmok megőrlik a búzát és becsomagolják a lisztet, amit szétosztunk, rendszerint a lokális igények figyelembevételével, hogy minél kevesebbet »utaztassuk« a lisztet. Mindig megkérdezzük a gyűjtőket, hogy az ő régiójukban mi az igény, vagyis a hálózatunkon keresztül feltérképezzük azt, hogy milyen szociális intézmények, gyermekotthonok és egyéb rászorulók igénylik segélycsomagként az adományt, amelyet így végül is visszaosztunk. A helyben gyűjtött adományok nagy része tehát helyben hasznosul, az ősz folyamán a helyi rászorulókhoz kerül.
Mostanra viszont olyan mennyiségeket ért el a program, amire annak idején talán nem is számítottunk: már 1000 tonna gabonát gyűjtünk az egész Kárpát-medencében, és így túlmutatunk a helyi igényeken. Ennek eredményeképpen egy központi adományozás indult, mert ha egy [vár]megyei régió nem tudja hasznosítani az összes adományát, akkor azt központilag számszerűsítjük és ezeket a tételeket célirányosan juttatjuk el oda, ahol nagyon nagy szükség van rá. A honlapunkon is fel van tüntetve 10–12 szervezet, amelyek kiemelt adományozók. Több száz szervezetnek adunk ebből a gyűjtésből, legyen az civil vagy egyházi szervezet, illetve mások. A program központi vezetőjeként személyesen is részt veszek a rendezvényeken és az adományozásokon és a kollégákkal igyekszünk mi is kivenni a részünket az ismerkedésből, az összetartozás építéséből. Nagyon jó, hogy sok helyre eljuthatunk és beszélgethetünk az ottani emberekkel. Mindenhol megjegyzek valami kis eseményt, momentumot vagy kedves arcot és jó beszélgetések születnek. Május 20-án Hanván volt a központi búzaszentelő ünnepségünk, ami szintén egy emlékezetes rendezvény volt."
Patasi Ilona, a Szlovák Agrárkamara elnöke arról mesélt, hogy mikor csatlakozott a kezdeményezéshez Felvidék:
2018-ban valósult meg Szlovákia déli régióiban a Falugazdász Mozgalom, amit Magyarország Kormánya támogat és a Szlovák Agrárkamara koordinál. 15 fiatal agrármérnök falugazdászunk van Pozsonypüspökitől egész Bodrogközig. Ennek kapcsán a Magyarok Kenyere kezdeményezésről megkaptuk az információkat, és hogy csatlakozzunk-e hozzá, az nem volt kérdés. Mivel ez egy karitatív akció, az iskolák, a szociális intézmények, a rászoruló családok nagyra értékelik, ha karácsony előtt kapnak egy ilyen csomagot. Az első évben a 60 tonna gabonát gyűjtöttünk össze, ami később már 80-90 tonna körül mozgott.
A Covid alatt sajnos ezt is eléggé nehéz volt megszervezni, idén pedig a gútai malom az őket ért bonyodalmak miatt nem vállalja a búza őrlését, ezért egy magyar tulajdonos szövetkezetének kisebb malmában történik majd az őrlés. Ennek ellenére a lelkesedés a gazdálkodókban megvan. Akik adják a búzát, meghatározhatják, hogy kinek szeretnék adományozni. Ebben az évben a nagykürtösi régió egyik iskolájának raktárában a közegészségügyi hivatal nagyobb mennyiségű lisztre bukkant, és mivel az ottani falugazdász elmulasztotta megkötni az ajándékozási szerződést közte és az adományt átvevő között, a hivatal emiatt őt és az iskolát is 3000 eurós bírsággal sújtotta volna. Így hát levelet kellett írnunk, hogy karitatív akcióról van szó, az adminisztratív dolgokat megoldottuk, így végül a büntetéstől eltekintettek. Ami a nagyobb akciókat illeti, próbáljuk mindig más régióban megszervezni, ugye idén Hanván volt a búzaszentelő, a búzaösszeöntés pedig a Bodrogközben, Nagytárkányban lesz augusztus 12-én. Innen visszük aztán a szimbolikus mennyiségű búzát a központi összeöntő ünnepségre.”
A Pécs környékéről indult gondolat tehát 10 esztendő alatt kiteljesedett, tettekké vált, segítséget nyújtott a rászorultaknak és egységbe kovácsolta a nemzet gazdáit Magyarországon, a Kárpát-medencében és a diaszpóra területein is. A kezdeményezés felvidéki vonatkozásairól részletesebben kollégánk, Nagy Miskó Ildikó révén olvashatnak majd a közeljövőben.
