A magány, ha néha fáj is nem szégyen
Oláh Bernadett negyed évszázadon át dédelgetett álmát váltotta valóra a Királyhelmec központjában tavaly júniusban megnyílt Detty Caffé kávézójával, amiről lapunkban is olvashattak. A másfél éve működő vállalkozásának sikeréhez minden bizonnyal a tulajdonos találékonysága is hozzájárult, hiszen tavaly karácsonyra valami olyan újdonsággal rukkolt elő, amit idén is megismétel.
Mielőtt az egész régióban formabontónak számító ötletéről és a hagyományteremtő szándékkal indított kezdeményezése motivációjáról kérdezném, arra kérem, mondja el, hogyan is zajlott tavaly szenteste a szeretetvacsora. Azzal kezdi, hogy a tiszacsernyői esti liturgiáról semmiképpen sem akart hiányozni, ezért délutáni kezdéssel tudta fogadni vendégeit, hiszen egy időben két helyen nem lehetett jelen. A 21 meghívott már a kávézó küszöbét átlépve meglepte valami apró ajándékkal. A meghatódott Bernadett ünnepi beszédében elmondta, hogyan is született meg benne az az elhatározás, hogy egy vacsorameghívással kedveskedjen az időseknek. Nem felejtette el megköszönni a támogatók segítségét, majd Tóth Mária elszavalta két karácsonyi versét, végül felszolgálták a kétfogásos vacsorát. Mindenki kapott egy kis ajándékcsomagot, és a közös éneklés és ima sem maradt el. Mielőtt sor került volna az órákon át tartó, jóízű kötetlen beszélgetésekre, felelevenítették a Bodrogközben mára már szinte teljesen kihalt kántálás hagyományát is.
Bernadett elárulta, hogy a sikeres estén mindenki nagyon jól érezte magát, a szemek csillogtak, békés mosoly ült ki az arcokra. Így tehát olyan jóleső érzéssel és nyugalommal a lelkében ült be a görögkatolikus templom szent liturgiájára aznap este, mint talán addig soha. Boldog volt, hogy az ötletét a megjelentek értékelték, úgy érezte, sikerült megtörnie a jeget, és azok is kicsit közelebbről ismerhették meg, akik addig soha nem tértek be hozzá magányukban. Azóta már tudják, hogy van egy kávézó a városban, ahova mindig bizalommal mehetnek az év bármely napján, ha egy kedves szóra, bátorításra vagy a megszokottól eltérő társaságra vágynak. Az külön boldogság volt számára, hogy a bőven mért káposztalevesből a megmaradt pár adagot néhány rászoruló családnak felajánlva meleg étel kerülhetett azok asztalára is, akiknél ez nem megszokott napi jelenség.
Detti elárulta, mindezt azért csinálja, mert nagyon régen hordozta magában egy ilyen közös vacsora ötletét, amelyhez saját esete erős motivációul szolgált. Miután fiatalon elvesztette édesanyját, 11 éve édesapja is eltávozott és a testvére sem él már, így tehát nagyon is tudja, mit jelentenek a magányosoknak a szentesték. Maga is azt élte meg a legnehezebben, hiszen december 24-én a meghittség, a szeretet járja át a szíveket, öröm az együttlét, a közös ima és vacsora, de ha nem lehetnek valakihez közel családtagjai, nincs kivel osztoznia mindebben.
A statisztikák is kimutatták, hogy világviszonylatban ekkor ugrik meg a talajtvesztett emberek száma, akik hirtelen elhatalmasodó kétségbeesésükben nem ritkán öngyilkosságba menekülnek. Egy évvel ezelőtt, karácsony közeledtével úgy gondolta, megpróbálja valóra váltania régi tervét, a közös szeretetvacsorát, és a kávézója közösségi oldalán meg is hirdette. Azt feltételezte, hogy örömmel fogadják majd a magányosok és jelentkeznek. Teltek-múltak a napok, de valahogy nem így történt.
– Ám a Jóisten a nehéz pillanatokban mindig küld segítő kezet – mondja Detti. Így Kocsis Gabriella, a királyhelmeci nyugdíjas klub vezetője mellé állt és támogatta ötletét. Segített meggyőzni néhányat a klubba járó özvegy hölgyek közül, és rajtuk kívül eljöttek szüleiket elvesztő, gyermektelen középkorúak, többségében nők, de néhány férfi is akadt.
Amikor tavaly Tóth Mária nyugdíjas kisvállalkozó Berdnadett kezdeményezéséről olvasott a közösségi hálón, rögtön arra gondolt, hogy támogatóként a vacsorán résztvevők számára ajándékot készít.
A lánya helyi varrodájában készült karácsonyi futókra esett a választása. Amikor a kis textilboltjában találkoztunk, éppen az idei, frissen becsomagolt 24 ajándékot rakta glédába. Lapunk szentestét megelőzően jelenik meg, így nem árulta el, az idén milyen helyi textilterméket rejtenek az ajándéktasakok, maradjon meglepetés az idei vacsoravendégek számára.
Mivel Marika néni is jó pár éve özvegy, egyedül töltötte a szentestéket, már tavaly is szívesen csatlakozott a vacsoratársasághoz, amelynek tagjait természetesen ismerte. Idén sem tesz másként, hiszen nagyon jól érezte magát. Lapzártánkkor izgatottan készült.
– A verseim között kell még találnom egy újat, végtére is nem illik ugyanazt elszavalnom, amit tavaly.
A tavalyi szentesti vacsorán kisebbségben lévő férfi vendégek egyikével, a szépkorú Ladányi Kálmánnal hol máshol is találkoztam volna, mint a Detty kávézóban.
– Napra pontosan emlékszem, több, mint egy évvel ezelőtt mikor léptem át először e kávézó küszöbét. Tetszett, úgy éreztem ez a kellemes környezet ideális menedékhely lesz számomra a jövőben. Így is lett, hamar a törzsvendégek egyike lettem. Amióta idejárok, sokkal jobb a közérzetem. Több mint egy évtizede özvegy vagyok, megszoktam már az otthoni magányom a hétköznapokban, de a szentesték egyedül, mi tagadás, nyomasztóak és szomorúak voltak. Szinte naponta beszélek számítógépen keresztül a Csehországban élő lányommal, de ezen és a fotóim rendezésén kívül más egyébre nem használom. Így hát tavaly, karácsony előtt nem a közösségi hálóról szereztem tudomást Detti ötletéről, hanem ő maga hívott meg rá. 80 éve élek a városban, de bizony senkire sem emlékszem, akinek ilyesmi eszébe jutott volna. A meghívást szívesen és szégyenérzet nélkül elfogadtam. Egy nagyon kellemes, addig soha nem tapasztalt hangulatú estével lettem gazdagabb, amiért hálás vagyok és nem is volt kérdés számomra, hogy az idén is ott leszek. Nem lepődöm meg azon, hogy teltházas lesz aznap este a kávézó, szerintem jövőre ez a 24 karosszék már elég sem lesz...
