A Löffler-villa kiköltöztetéséhez kér segítséget a Rovás
A Rovás a háromszorosára megemelkedett rezsiköltségek és az együttműködésre képtelen Kassa-óvárosi képviselő-testület negatív hozzáállása miatt úgy döntött, hogy nem tartja fenn tovább Löffler Béla szobrászművész szülői házát, és kiköltözik onnan – áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben, amelyet Szabó Ottó, a társulás elnöke fogalmazott meg.
A szobrászművész azért ajándékozta Kassa Óvárosának a kertes családi villát, hogy azt kizárólag tehetséggondozásra és fiatalok képzőművészeti képzésére használják, olyan kikötéssel, hogy az épületet nem adhatják el – ennek ellenére folyamatosan megkísérelték azt az utóbbi 10 évben.
A Rovás csak egy olyan bérlet keretében tudta megvédeni a löffleri örökséget, amilyet vállalkozások fizetnek Kassán a bérleményekért, az Óváros nem vette figyelembe Társulásunk non-profit jellegét és edukációs tevékenységét, sem azt a tényt, hogy a város művészeti és kulturális életének minőségi felemeléséhez nagyban hozzájárulunk.
Csak a bérleti díj kifizettetése érdekelte a képviselő-testületet, de az, hogy egy nemzetközi művésztelepet is beindítottunk a Kmeť utcai ingatlanban – hidegen hagyta őket – mutat rá levelében a társulás.
A Rovás a Löffler-házat már 2010 novembere óta bérli Kassa-Óvárostól – bérbe adták, amit azzal a kitétellel kaptak ajándékba, hogy ott kizárólag képzőművészeti tevékenység és tehetséggondozás folyhat. Ezt a kitételt nem tudták bebiztosítani (az Óváros valójában nem teljesítette az ajándékozási szerződés feltételeit), mert ebben az esetben neki kellett volna oktatókat és művészeket megfizetni a munkájukért, bebiztosítani az oktatást és a képzéseket, valamint a rezsiköltségek is őket terhelték volna. E helyett hagyták volna az épületet tönkre menni.
Amikor mi, a Rovás úgy döntöttünk, hogy pályázati pénzekből megmentjük az épületet, úgy adták bérbe az ajándékba kapott ingatlant, mint egy vállalkozónak. Közben derült ki, hogy az épület bizonyos részei már életveszélyes állapotban vannak és a tűzoltóság semminemű tömegrendezvényt nem engedélyez ott.
Így hát a tömegrendezvényeinket máshol valósítjuk meg, a Löffler-villában pedig klub-jellegű alkotótevékenység és kisebb létszámú könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, kamarakiállítások zajlottak, itt folytak kisebb csoportokban az Esti Iskolánk oktatóprogramjai, kurzusai és képzései. Művészeti rezidenciákra jó volt, műterem apartmanokat hoztunk létre, és megalapítottuk a Löffler Művésztelepet. Hosszabb-rövidebb alkotótevékenységre ismert lengyel, ukrán, magyar, cseh, szerb, román és szlovák művészek érkeztek hozzánk, de a nagyobb létszámú alkotótáborainkat nem tudtuk itt szervezni, biztonsági okokból – részletezik közleményükben.
Közösen az Óvárossal olyan képzőművészeti és kulturális nívóval járulhattunk volna hozzá a város szellemi életéhez, amely példa értékű lehetne más városok számára is – de minden akarásunk falakba ütközött a képviselő-testületnél.
Sok szép, élményekkel teli napot töltöttünk itt ez alatt a 13 év alatt, számtalan érdekes, értékes és hasznos programot valósíthattunk meg a “Löffler” falai között, állandó helyet adtunk a Ringatónak, van egy amatőr festő klubunk, egy ifjúsági alkotó klubunk, kifejezetten aktív a profi művészekből álló alkotóközösségünk, itt volt a művésztelepünk, s amíg 2017-ben át nem helyeztük a központunkat az Erzsébet utcai MaJel Rovás Központba, addig a Löffler-ház volt a második otthonunk.
A város sosem kényeztetett el bennünket, sosem tett felénk semminemű gesztust vagy szívességet, kemény feltételeket szabott a bérleti díj tekintetében, és úgy kezelt bennünket, mintha nem is nonprofit szervezet volnánk, hanem az ingatlanban vállalkozást folytatnánk (viszont a bérleti szerződésben megtiltott mindennemű gazdasági tevékenységet).
Tavaly novembere óta elkeseredett küzdelmet folytatunk a 300 százalékkal megemelt rezsiköltségekkel.
A fennálló helyzet miatt a Rovás elnöksége fájdalmas döntést hozott: feladjuk a Löffler-villa épületét, ahol az egyesületünk művésztelepe működött, és amely a Rovás intézményesült indulásának a helyszíne volt. A "régi Rovás” elveszett, amelyet foggal és körömmel védtünk, amely eladását többször is megkísérelték, de elbukott rajtunk minden kezdeményezés.
Sajnos az értelmetlen rezsiemelést már nem tudjuk elviselni, a gáz és a villany horribilis tételt jelent számunkra, egyszerűen kigazdálkodhatatlan! Megpróbáltunk mindent, amit lehetett, hogy megtarthassuk az egyik magyar bástyáját Kassának: potenciális szponzorokat szólítottunk meg, nagyvállalkozókat, akiknek a támogatása megmenthetne egy, már meglévő magyar objektumot, de mindhiába.
Október végével átadjuk a házat a tulajdonosának, az Óvárosnak. Sajnos, megjósolhatatlan, mi lesz a sorsa.
Szinte biztos vagyok benne, hogy ha legközelebb ledől egy kémény – hagyni fogják beázni, majd, miután tönkremegy, lebontják, és lesz a helyében egy mélygarázs.
Bennünket most leginkább az foglalkoztat, hogy onnan mindent elhozzunk: a 6 ezres könyvállományt, amit olyan szlovák fiatalok hordtak össze nálunk, akiknek a nagyszülei még magyarok voltak, egy részét pedig még Kolár Péter ajándékozta nekünk; Löffler Béla szobrász ülőgarnitúráját, a rengeteg bútort, és minden ingóságot az utolsó festőállványig. Merthogy üresen kaptuk a házat, mi megőriztük, sőt javítottunk is az állapotán, lehetőségeinkhez képest, önerőből felújításokat végeztünk benne, és határozottan sokkal, de sokkal jobb állapotban adjuk vissza, mint kaptuk.
Természetesen a költözés óriási feladat és teher lesz mind időben, mind munka és anyagiak tekintetében, miközben nem állhat meg az élet a MaJel Rovás Központban sem. Ennek a döntésnek azonban anyagi vonzata van, amelyet a Rovás egyedül nem tud elviselni. Ezért bízunk a segítségetekben!
A hely egy használaton kívüli iskola vagy óvoda épülete, egy üresen álló kollégium – és azonnal felszerelhetünk egy olyan nemzetközi művésztelepet, amelyet a felajánló magán- vagy jogi személy szabadon használhat, mi pedig negyedévente egy hétre különböző nemzetiségű művészek aktív jelenlétével járulunk hozzá az adott település kulturális életéhez.
Egy olyan település, ahol megszűnt az iskola, azt jelzi, hogy elköltöznek a fiatalok, hogy kevés gyerek születik. Mi életet viszünk a helyszínre, a művésztelep miatt érdemes beindítani vállalkozásokat és otthon maradni. Szobrok kerülhetnek a közterekre, festmények a hivatal és kultúrház falaira, megújulhat a park, rendbe tehető a templom. Segítsetek! Nem csak pénzzel segíthettek!
Támogatásotokat előre is köszönjük!
Az egyesületünk adatai: Občianske združenie Rovás, Kmeťova 34, 040 01 Košice; štatutárny orgán Mgr.art. Otto Szabó; IČO: 312 98630; DIČ: 2021539102
č. ú. SK05 0200 0000 0013 3636 5753.
A megjegyzésbe írjátok oda: adomány/dar és az adományozó nevét.
A témával bővebben foglalkozunk majd a következő napokban.
