A lévai zárdaiskola öröksége – Küzdelem, nevelés és megpróbáltatások egy évtizedeken átívelő történetben
2025 novemberében és decemberében két helytörténeti előadás is emlékeztetett Léva városában arra a nagy múltú oktatási intézményre, amely 145 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. Az eseményeknek a Reviczky Ház adott otthont a Reviczky Társulás helytörténeti szakosztályának és a Lévai Szent László Körnek a szervezésében.
A nagy kutatómunkát végzett előadó, Müller Péter, a helytörténeti szakosztály vezetője mutatta be az intézmény hét évtizedet átívelő történetét. Az előadássorozat a lévai zárdaiskola megalakulásától, 1880-tól egészen az 1950-es felszámolásig tartó időszakot ölelte fel.
Az iskola gyökerei egészen 1870-ig nyúlnak vissza, amikor a lévai lokálpatrióta és piarista pap, Szepesi Imre a saját megtakarításából vásárolta meg a Kazy-féle házat. Eredeti szándéka szerint rajz- és ipariskolát kívánt létrehozni a jövő lévai iparosai számára, azonban elfogadta a Lévai Nőegylet javaslatát, amely egy kisdedóvó és leányiskola szükségességét hangsúlyozta. Az iskola alapítását Szepesi halála után végül Simor János hercegprímás tette lehetővé. 1878-ban ő döntött úgy, hogy az iskola vezetését a Páli Szent Vincéről elnevezett szatmári irgalmas nővérekre bízza, akiknek eltartására és az épület szükséges átalakítására is pénzügyi támogatást nyújtott. Így nyílhatott meg 1880. november 28-án a fiú és leány kisdedóvó, valamint a háromosztályos elemi leányiskola. Az első vezetők között volt Zalka M. Calasantia főnöknő és négy irgalmas nővér.
1904-ben az épület Kazy-féle része emeletet kapott, és megnyílt a gazdasági ismétlő iskola, mely a háztáji munkára és kézművességre oktatta a lányokat. E célra az iskola kerttel, gyümölcsössel és háztájival is rendelkezett a lévai várkertben.
1910-ben megalakult a Lévai Női Mária Kongregáció a fiatalok erkölcsi neveléséért. 1911-ben elindult a női kézimunka-tanfolyam, majd 1912-ben egy női kereskedelmi szaktanfolyam. Ezzel az intézményben működő iskolatípusok száma hétre nőtt. Az oktatás hangsúlyt fektetett a vallásos nevelésre, a háztartásvezetésre és a kézimunkára. A növendékek zenei oktatásban is részesülhettek, és változatos tanulmányi kirándulásokon vehettek részt. Az 1910/11-es tanévben a növendéklétszám meghaladta az 1000 főt.
Az első világháború kitörésével a zárdaiskola élete gyökeresen megváltozott. Az intézmény falai között fény és árnyék váltotta egymást. A világháború alatt a volt Mária-kongregációs növendékek részt vettek a sebesültek ápolásában a Léván kialakított hadikórházakban.
1917-ben Báthy László plébános megvásárolta és az intézetnek ajándékozta a szomszédos „Zöldkertet” – melyet „Báthy-kertnek” neveztek el – torna- és játszótér, valamint gyakorlati oktatás céljából. Az 1918 és 1921 közötti időszakban a tanítást a spanyolnátha és a politikai események szakították meg. Az épület négyszer is kaszárnyává alakult, 1919-ben pedig a város hadszíntérré is vált.
A csehszlovák uralom idején (1918–1938) az iskola nehézségekkel küzdött: a nővérek nosztrifikációs és állampolgársági problémái, nem megfelelő tankönyvek és a szlovák oktatási célra való átvételi kísérletek nehezítették a munkát. Ennek ellenére fejlődött az intézmény: 1929/30-ban a Báthy-kertben tornapálya és filagória épült, de megnyílt az internátus is. Az 1930-as fél évszázados jubileumon a város lakossága felekezeti különbség nélkül gyűjtött támogatást az iskolának.
1931-ben megszűnt az intézet kereskedelmi szaktanfolyama egy állami „kereskedelmi kurzus” miatt. A kirándulások továbbra is nagy élményt jelentettek a növendékeknek, bár ekkor már csak Csehszlovákia területén belül. 1914 és 1937 között a növendékek száma 816-ról 476-ra csökkent.
1938 őszén, Léva Magyarországhoz való visszacsatolását a nővérek örömmel fogadták. Az épületet állami támogatással felújították, és bővült a tornaterem. Új ifjúsági szervezetek alakultak, és a nővérek támogatták a szegényeket, valamint a háborús károsultakat. Katonai célra is készítettek meleg holmikat. Az utolsó tanítási nap 1944. március 31-én volt. Az épületben ezt követően magyar, majd szovjet katonai kórház működött, és nagy károkat szenvedett, különösen a szovjet katonák pusztítása miatt.
1945-ben az iskolát államosították, szlovák óvoda és népiskola költözött a falai közé. Számos nővér Magyarországra távozott vagy kitelepítették őket. A zárdaiskola története tragikus véget ért: augusztus 29-én reggel 8 órakor, az ún. R-akció keretében, állami tisztviselők és nemzetbiztonságiak közölték az ott maradt négy idős nővérrel, hogy azonnal el kell hagyniuk a várost, és Rozsnyóra kell indulniuk.
– fejezte be előadását Müller Péter.
