A legrégebbi alakos sírkő - Pozsonypüspöki
Pozsonypüspöki első okleveles említése 1221-ből származik, amely már a település templomát is említi. A Szent Miklós-templom eredetileg román stílusban épült, valószínűleg még a 14. században nyerte el gótikus formáját.
A mezőváros fénykorában, az 1480-ban történt átépítéssel, jelentősen módosult a templom külsőleg és belsőleg is. A toronysisak és a fiatornyocskák egészen más megoldásban jelennek meg a püspöki templomon, mint a Csallóköz más templomain: a toronysisak hatszögű, a fiatornyocskákon mérmíves gótikus ablakok vannak.
Püspöki Nagy Péter 1968-ban megjelent Püspöki mezőváros története című könyvében találkozunk egy vándormotívum leírásával, illetve annak a helyi hagyományban való megjelenésével:
A szépen felújított templom számos érdekességet tartogat a látogató számára. Mindenképpen közéjük tartozik, hogy itt van a történelmi Magyarország legrégibb alakos sírköve, jelenleg az oldalhajó szentélye melletti falba helyezve. A kopott, emberjárta kövön még olvasható a felirat, amely Püspöki Nagy Péter fordításában arról tudósít, hogy alatta „Péter úr, ezen szent egyház papja nyugszik.”
A papot az 1349-ben állított Mária-oltár alá temették. Sírkövét az 1937-es átépítés során fedezték fel. Mivel az oltár előtt elhelyezett fedőlapon talán évszázadokig jártak, a pap kőbe vésett alakja és az írás kissé megkopott, de azért jól látható és olvasható az 1360-as évszám (MCCCLX) is.
Megjelent a Magyar7 2025/30.számában.
