A község és a közösség szolgálatában
A rendszerváltást követően sok helyütt, így Alistál községben is törés állt be a Csemadok helyi szervezetének az életében. Fazekas István 2002-ben 378 taggal újjászervezte, s azóta is a vezetőség tagja. Munkássága elismeréseként megkapta a Csemadok Életmű Díjat. Az indoklás szerint odaadásával, művelődésszervező munkájával példaként szolgálhat a felnövekvő csemadokos nemzedékeknek. Életútjáról ma is örömmel és fiatalos hévvel beszél.
Már tizenöt évesen Csemadok-tag lett. Mi ösztönözte arra, hogy ilyen fiatalon aktívan részt vegyen a szervezet munkájában?
Nem tagadom, volt bennem fiatalos merészség, de a lényeg, hogy valahova szerettem volna tartozni. Azt gondoltam, erre a legjobb a Csemadok, hiszen a magyarságról, a magyar érdekvédelmi képviseletről, a magyar kultúráról volt szó. Édesapám prímás volt, sok Csemadok-rendezvényen is szerepelt, így én már a bölcsőben magamba szívtam a kultúra iránti érdeklődést.
A község két megmaradt nádfedeles házából az egyiket sikerült múzeummá alakítani. Gondolom, ez nem volt egyszerű.
Nagyon sokan segítettek a faluban egyrészt anyagilag, másrészt kétkezi munkával. Volt egy idős ember, aki náddal foglalkozott, ő is sokat segített. A gondolat megszületésétől a megvalósításig hosszú évek teltek el, de megérte. Azóta már egy felújításon is túl vagyunk, és hogy ezt megvalósíthattuk, Csáky Pálnak, egykori miniszterelnök-helyettesnek is sokat köszönhetünk.
Alistál lélekszáma közel kétezerre tehető, ennek ellenére a községben két teljes szervezettségű iskola (az egyik református) és egy művészeti alapiskola is működik. Az utóbbit ön alapította.
A történet ott kezdődik, hogy nekem három gyerekem van, két fiam és egy lányom. Mindhárman Nagymegyerre jártak művészeti iskolába, a fiúk hegedűre, a lányom meg zongorára. Különböző problémák miatt kísérgetni kellett őket, ami időigényes volt. De nem ez volt a legfőbb indítéka az iskola alapításának. Azon gondolkodtam ugyanis, hogy a falusi gyerekeknek miért ne legyen lehetőségük arra, hogy zeneileg helyben képezhessék magukat. Nem beszélve arról, hogy a zene egyfajta terápia is. Bizonyítja ezt az 1973-ban alakult énekkarunk, amelynek évekig Ág Tibor volt a karnagya. Nagyjából negyvenen voltunk és négy szólamban énekeltünk. Már a múlt rendszerben megpróbálkoztam elhinteni a művészeti alapiskola gondolatát a járási nemzeti bizottságon, de csak évtizedek múlva, 2003-ban, Szigeti László oktatásügyi államtitkár segítségével indulhatott el az Alistáli Művészeti Alapiskola.
Azért kedves nekem ez az iskola, mert nemcsak az ötletgazdája vagyok, hanem egyúttal a kivitelezője is. Úgyhogy ez a szívem csücske, talán az egész életemben erre vagyok a legbüszkébb. A történet csattanója azonban az, hogy már tíz éve én is úgymond a növendéke vagyok, ugyanis énekórákat veszek, képzem magam folyamatosan. Miután az énekkar megszűnt, megalakítottuk a Cimbora férfikórust, és megválasztottak a vezetőjüknek. Arra gondoltam, hogy egy vezetőnek többet kell konyítania a dolgokhoz, így aztán beiratkoztam énekre.
Az alistáli óvoda létrejötténél is bábáskodott.
Azt még a múlt rendszerben, a helyi nemzeti bizottság titkáraként kezdtem el, laikus fejjel, „Z-akcióban”, ami azt jelenti, hogy a beruházás 75 százalékát finanszírozta az állam, de a 25 százalékát önkéntes munkával a helyi közösségnek kellett vállalnia. A három tantermes óvodát 90 gyerek számára terveztük és majdnem 1000 órát dolgoztam ott. Négy éven át építettük, hetente kedden, csütörtökön és szombaton folyt a munka, amelyből a képviselő-testület is kivette a részét. Természetesen mindenki ingyen dolgozott, ezt a mai fiatalok már elképzelni is nehezen tudják. Az egész falu nagyon sokat segített, mivel látták, hogy a vezetőség is példamutató. Akkoriban az egészségügyi központ, a felistáli üzletközpont, a gáz bevezetése, illetve a csatornahálózat kiépítése is ilyen módon valósult meg.
A temető rendbetételéhez egy érdekes történet is fűződik. Elmesélné, hogy a sok huzavona után miként ért véget ez a történet?
Amikor a temetőt rendbe hoztuk, felvetettem, hogy az új kapuk fölé írjuk ki: alistáli temető, felistáli temető. Miután ezt megcselekedtük, kaptunk egy levelet Komáromból, amelyben az állt, hogyan merészelünk engedély nélkül magyar feliratokat kihelyezni? Úgy merészeljük, mondtam, hogy az alkotmány szerint használhatók a magyar megnevezések, ha az adott településen a lakosság 80 százalékát a kisebbség alkotja. Ezzel sikerült kifogni a szelet a vitorlájukból, a feliratok pedig megmaradhattak. Már akkor is azt tartottam, hogy az a jó magyar, aki tesz is a magyarságért. Erre neveltem a gyermekeimet, erre nevelem az unokáimat is, és hála istennek sikerrel, már az unokám a Csemadok vezetőségi tagja, az egyik fiam Várkonyon polgármester, de a többi családtagom is aktív a közéletben.
Milyen érzésekkel vette át a Csemadok Életmű Díját?
Nagyon büszke vagyok, mert úgy gondolom, ez nemcsak a Csemadokban kifejtett tevékenységem visszaigazolása, hanem annak a szervezői munkának is, amelyet a falu polgármestereként is végeztem. Napjainkban is szívesen énekelek magyar nótát, megzenésített verseket, népdalokat, de a nyugdíjasok szervezetének elnökeként is dolgozom. Gyakran a Csemadokkal közösen szervezünk rendezvényeket. Voltak előttem jó példák és a község lakosai teljes mértékben támogattak. Engem most is a munka éltet, s hála istennek a nejem is támogat ebben.
Megjelent a Magyar7 2024/7. számában.
