A koraszülöttekre emlékeztünk egy kis helyi harcos és szülei társaságában, Komáromban - KÉPEKKEL
Komárom az idén másodszor csatlakozott a koraszülöttek világnapjához, amely a kis harcosokról és az értük erejükön felül küzdő szüleikről szól. Az Egészségügyi Világszervezet - WHO ez évben globális egészségügyi kampánnyá emelte ezt a napot, amely időszerű nemzetközi mottója: „Adjunk a koraszülött babáknak erős kezdetet a fényesebb jövőért!”. Minden év november 17-én lilába öltözik a világ, hogy az érintett családokra irányítsa a figyelmet. A múlt éjjel ismét lila színben pompázott a komáromi Monostori-híd is, miközben egy helyi koraszülött, Czibor György Logan és családja témába vágó történetével is megismerkedtünk...
Az eredeti tervek szerint minderre a „belilult” Monostori-hídnál megrendezendő sajtótájékoztatón került volna sor, ám az időjárás helyszínmódosítást indokolt. Keszegh Béla polgármester a média képviselőinek elmondta: Észak- és Dél-Komárom közös kezdeményezése a világnaphoz való csatlakozás és a Monostori-híd fényfestése. Hangsúlyozta: Szlovákiában hozzávetőleg minden 10. baba számít koraszülöttnek, akiknek a korai halálozása nagy kihívást jelent, s az ilyen helyzet „utolérheti a komáromi családokat is“.
Majd átadta a szót Filkó Gabriellának, a kórház igazgatóhelyettesének, aki az ellátásról és az azt segítő kórházi felszereltségről is tájékoztatott. Elöljáróban elmondta: koraszülöttnek a 37. terhességi hét előtt világra jött kisbabák számítanak, akik többségének a születési súlya 1500-2500 gramm között van (akadnak kisebbek is, akik még bonyolultabb esetek), és a koraszülés időpontjától függően bizonyos szerveik még éretlenek lehetnek.
A tüdő, az agy, az emésztő- és immunrendszer éretlensége miatt sokuknak légzés- és keringéstámogatásra, mesterséges táplálásra és különböző gyógyszeres kezelésekre is szüksége van. A testhőmérsékletük fejlettebb társaikénál alacsonyabb, sokszor merülnek fel náluk táplálási nehézségek is.
Bár mindez nagy kockázatot jelenthet a további fejlődésükre, életminőségükre nézve, mégis az egyre magasabb színvonalú orvosi ellátásnak köszönhetően nő a túlélési arányuk. Sőt, bizonyos esetekben képesek az anyaméhben tartani a magzatot, hiszen „ott van a legjobb helyen“. A szakmai hozzáértés mellett az a szeretet, amivel őket a szülők veszik körül, létfontosságú abban az időszakban is, amikor a babát még az inkubátor fala választja el tőlük. Ugyanis nagy hányaduknak a születés utáni heteket inkubátorban kell tölteniük, szakszerű orvosi ellátás mellett, az életben maradásukat segítő eszközök sokaságával testükön. Az inkubátor nem csak a megfelelő hőmérsékletet biztosítja számukra, de párás levegőjével megakadályozza a babák testének kiszáradását is, hiszen a koraszülöttek bőre vékonyabb és érzékenyebb, mint a normál időre született csecsemőké.
A kórházi szakembertől azt is megtudtuk, hogy ugyan helyben nincs speciális perinatológiai központ, de szorosan együttműködnek a legközelebbivel, amely az érsekújvári kórházban található. Koraszülés esetén rendelkezésükre áll egy speciális szállító mentőegység, ami centralizált szolgáltatás. A nemrég felújított itteni szülészeten pedig már van egy speciális inkubátoruk, amely alkalmas a pici koraszülöttek ellátására, s abban akár életmentő kezeléseket is el lehet végezni.
A hivatásuk magaslatán álló egészségügyi dolgozók készen állnak a koraszülöttek ellátására, az inkubátort azonban eddig még nem kellett használniuk. Azt is örömmel nyugtázta, hogy 2025-ben eddig 16 olyan koraszülöttük volt, akik a 1500 és 2500 gramm közti súlycsoportba tartoztak, s egyikük esetében sem merültek fel bonyodalmak, mindnyájan jól vannak.
A szakmai információk után a Komárom-Örsújfalun élő Czibor család kendőzetlenül beszélt az általa végigjárt, nagyon nehéz útról. Az anyuka, Éva hat évnyi próbálkozás és 8 vetélés után, 2024. október 23-án, akut császármetszéssel adott életet kisfiuknak, György Logannek, aki 1100 grammal és 37 centivel jött világra. Dr. Urban László komáromi gyermekorvos tanácsára, „akire bármikor, még éjjel is számíthattak”, vérzés miatt az érsekújvári kórház szülészetére siettek. Az ottani egészségügyi dolgozók nem áltatták őket, megmondták nekik: nem biztos, hogy a hatodik hónapban született baba túléli. Mindig csak az éppen időszerű állapota kapcsán jelentették ki: akkor és ott rendben van, de hozzávetőleg egy hónapig tartott az időszak, amíg a legrosszabbra is fel kellett készülniük.
Az aggódó szülők egy ideig csak 15 percekre láthatták a régóta nagyon várt gyermeküket. Eközben az anyuka nem mondott le a szoptatásról: azzal is ösztönözte saját tejtermelését, hogy a kórházban más babák számára is leadott anyatejet – összesen 20 litert. A fiuk azonban kezdetben csak egy millilitert kaphatott az anyatejből, aminek az adagját fokozatosan emelték. Természetesnek tartja, hogy másféle táplálás mellett, még most is szoptatja őt.
A helyzetet nehezítette, hogy a kisfiú elkapott egy fertőzést, amelynek hatására három vérátömlesztésen kellett átesnie, s öt napig intubálták, mert az infekció miatt „elfelejtett lélegezni”.
Miután mindezt átvészelték: 2024. december elsején a kórházból telefonáltak nekik, hogy ideiglenesen beköltözhetnek a kisbabájukhoz, aki már jobban van. A kórházban együtt töltött első karácsonyuk után, december 30-án végre hazatérhettek vele.
Persze, azóta is különféle szakorvosi kivizsgálásokra kell járniuk, s gyógytorna szintén segíti a fejlesztését. Éva az énekhang jótékony hatására is esküszik: a várandóssága alatt és az inkubátornál is énekelt a kisfiuknak:
Bár a már virgonc kissrác három havi fejlődési lemaradással érkezett a földi létbe, jelenleg az eredményei minden téren jók, immár 11 kilós és 78 centi magas.
A szülei hatalmas szeretettel és pozitív energiával támogatják őt, az evangélikus egyház szentmiséket mondott érte, a városvezetés pedig tavaly az ő története hatására ötlötte ki Komáromnak a koraszülöttek világnapjához való csatlakozását és a Monostori-híd lila fénnyel való kivilágítását.
– mondta búcsúzóul Éva és György, akiknek teljesült a legnagyobb kívánságuk: végre szülőkké válhattak.
