A kitelepítettek és meghurcoltak emlékműve
A csehszlovákiai magyarok 1945-től 1948-ig tartó vészkorszaka, mely a felvidéki magyarságot megtizedelte, igen érzékenyen érintette Udvard községet is.
Csehországba 121 családot deportáltak, egy részük később sem tért vissza. Az úgynevezett lakosságcsere, a Magyarországra való áttelepítés ennél jelentősebb veszteség volt, hisz 211 családot, 1126 személyt telepítettek át. Udvardnak 1939-ben 5678 lakosa volt, s ezeknek az intézkedéseknek a következtében több mint egyharmadával csökkent az udvardiak száma. A Magyarországra telepítettek helyére ottani szlovákok érkeztek, így a község nemzetiségi összetétele is jelentősen megváltozott.
Nem véletlen tehát, hogy a község vezetése úgy döntött, felállítja a kitelepítettek és meghurcoltak emlékművét a község templom előtti terén. Az emlékmű alkotója Lebó Ferenc az egyik Magyarországra telepített udvardi család leszármazottja volt. Felavatására 1996 szeptemberében került sor, a szoboravató ünnepi beszédet Dobos László, a Magyarok Világszövetségének akkori alelnöke tartotta.
Magas kőoszlopon nyitott tenyeret látunk, benne egy emberi szem. Az emlékmű körüli botlatóköveken, annak a 69, nagyobb részt magyarországi településnek a neve olvasható, ahová az elűzötteket telepítették. (A feliratok között szerepel Dachau neve is, ahová korábban az Udvardon élő zsidókat hurcolták el.) A kőből kiemelkedő kéz süllyedésre, elmerülésre utalhat. Ebben az esetben egy közösség süllyedéséről, szétszóratásáról van szó.
A szem maga az alkotó, a látó, láttató, aki személyes viszonyulását is ki kívánja fejezni. Ám a szem lehet a Mindenható (és mindent látó) szeme is. A szinte háromszögszerű felső szemhéjból is következtethetünk erre. A szem őrködik az elhurcoltak felett.
Ez az alkotás méltó módon emlékeztet a vészkorszak áldozataira, a kitelepítettekre és meghurcoltakra. A Pro Pátria Honismereti Szövetség minden évben Udvardon rendezi meg helytörténeti konferenciáját, s ebből az alkalomból a résztvevők mindig megkoszorúzzák ezt az emlékművet.
Megjelent a MAGYAR7 31. számában.
