A jó tanár halála után is tanít
Szeptember 22-én lett volna 90 éves a szerettei által Icuka néniként emlegetett Oláhné Domonkos Ilona matematika–fizika szakos tanár, aki 1958-tól 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig a mai Selye János Gimnázium és annak elődintézménye, a 11 éves komáromi középiskola tanára volt. A jeles alma materben ismerkedett meg kollégájával, Oláh Imrével, akivel hathetes ismeretség után kötöttek 54 évig tartó házasságot. A tehetséggondozás terén elért sikereikben osztoztak Imre György nevű öccsével, aki bár a Komáromi Ipari Középiskola pedagógusaként ment nyugdíjba, egykor szintén oktatott a gimnáziumban, ahol a születési évforduló napján tantermet neveztek el a 2013-ban Magyar Örökség Díjjal jutalmazott Oláh családról.
Az örvendetes tény, hogy a földszinten róluk elnevezett tanterem és fotós-szöveges emléktábla is hozzájárul hagyatékuk éltetéséhez, az Oláh család még élő tagjain kívül több volt tanítványuknak, elsősorban Angyal Gábornak és nejének, Adriannának köszönhető.
A három tanár-egyéniséget a rokoni szálakon túl a nagyfokú hivatás- és magyarságtudat, emberség, valamint a szenvedélyes munkaszeretet, illetve a diákjaik iránt érzett felelősségtudat is összekötötte.
Az ünnepi szalagátvágás előtt Spátay Adriana gimnáziumi tanár üdvözölte az Oláh család rokonait, volt kollégáit, tanítványait, barátait és további tisztelőit. Majd Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója, valamint az Oláh házaspár által végzett közéleti tevékenységet megköszönve Keszegh Béla polgármester emlékezett rájuk. Folytatódik tehát a mintegy két évtizedes hagyomány: a tantermek jeles tanárokról való elnevezése.
A nemzettudat erősítéséért is sokat tettek
Az Oláh házaspár munkájának is köszönhetően, az ’50-es és ’60-as években matematikából és fizikából az egész ország első iskolái közé emelkedett a komáromi magyar gimnázium.
Oláh Ilonának (1936–2021) volt az első eredményes megoldója a fizikaolimpián. Ő azonban nemcsak tanított, hanem nevelt is. Bátran hirdette, hogy az itt élő magyarságban van akarat, tehetség, szorgalom, és kötelesek vagyunk nyelvünket, kultúránkat továbbadni.
Alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának, 1990 márciusában pedig újraindította az 1881-ben alapított Protestáns Nőegyletet, amelynek élén húsz évig elnökként állt. A komáromi református gyülekezet történetében ő volt az első női gondnok. Tizennégy éven át a komáromi városi önkormányzat mellett működő szociális bizottság munkájában is tevékenykedett. Feldolgozta a komáromi bencés gimnázium történetét, amely 1995-ben jelent meg a Honismereti Kiskönyvtár sorozatban. 2007-től a Vitézi Rend tagja, 2012-ben megkapta Komárom városának Pro Urbe-díját. A legbüszkébb arra volt, hogy 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia budapesti székházában az Oláh család tagjaként ő is Magyar Örökség Díjban részesült „több évtizedes matematika- és fizikatanári, valamint a magyar kultúra megőrzése érdekében végzett munkásságáért”. Ott fogalmazta meg tanári hitvallását: „Aki gyökereit nem ismeri, jelleme sivár, jövője pedig nincs”, hozzátéve, hogy „a jó pap holtig tanul, a jó tanár pedig halála után is tanít”.
Oláh Imre (1931–2012) 25 év alatt 302 versenyzőt készített fel a tantárgyi versenyekre eredményesen, s a humán érdeklődésű diákjaival is igyekezett megszerettetni a matematikát.
Kérésére a diákok minden matematikaóra kezdetén elénekeltek egy magyar népdalt, ekképp őrizve eleink kincseit. Külön dicséretben részesült az, aki új magyar népdalt mutatott be. Ő és felesége egyaránt minden év március 15-én, október 6-án és október 23-án a matematika- vagy fizikaóra helyett történelmi megemlékezést tartott, s ezeken a napokon a diákok az ünnephez méltó öltözetben jelentek meg az iskolában. Nyugdíjasként kapta meg a Czabán Samu-díjat. Nyolcvanadik születésnapján Komárom Pro Urbe-díjával tüntették ki.
Versenyek beindítása, tankönyvek fordítása
Oláh György (1940–2012) a Nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusaként és a Marianum Egyházi Gimnázium tanáraként is dolgozott. A Felvidéken elsőként kapcsolta be tanítványait a világhírű magyarországi Középiskolai Matematikai Lapok, valamint a prágai Matematikai és Fizikai Szemle (Rozhledy) című folyóiratok pontversenyeibe.
Diákjai a versenyeknek, később a szakmának is az élvonalába kerültek, többen matematikatanárok lettek. A tanár úr több diákverseny, nyári egyetem, szaktábor kezdeményezője és szervezője volt. 1990-ben elindította az összmagyar Nagy Károly Matematikai Diáktalálkozót, koordinálta a Felvidéki Magyar Matematikaversenyt, 1992-ben beindította a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt, kezdeményezője volt a Gidró Bonifác Matematikai és Fizikai Napoknak. Számos cikke jelent meg a különböző felvidéki, erdélyi és magyarországi szaklapokban a matematikai tehetséggondozással és szakköri munkával kapcsolatban. Több mint egy tucat tankönyvet és segédtankönyvet, feladatgyűjteményt fordított cseh és szlovák nyelvből magyarra. A balatonberényi matematikai táborban rendszeresen tartott foglalkozásokat a Kárpát-medence ifjú magyar matematikus tehetségeinek. A budapesti Bolyai János Matematikai Társulat Rátz László Vándorgyűlésének rendszeres résztvevője és előadója volt, s előadásaival meghívást kapott több magyarországi egyetemre is.
1999-ben Budapesten jelent meg a Határon túli magyar matematikaversenyek című könyve, a komáromi Honismeretei Kiskönyvtár sorozatban pedig a Szentpéter című monográfiája, amelyben szülőfalujáról írt. A község híres szülöttjének, Kossányi József tanár-költő emlékének hatékony ápolója volt. Oláh Györgyöt a Bolyai János Matematikai Társulat a kiváló matematikaoktató és -népszerűsítő munkásságáért 1985-ben és 2010-ben is Beke Manó-emlékdíjban részesítette. A matematikai olimpiák szervezési és felkészítő munkájáért többször minisztériumi és megyei szintű elismerésben részesült. Sikeres pedagógia tevékenységéért 2002-ben Komáromban Polgármesteri Díjat kapott, 2005-ben pedig az SZMPSZ a Felvidéki Magyar Pedagógusdíjjal tüntette ki.
Az Oláh család életútja, értékrendje, közösségszolgálata követendő példát és erkölcsi kapaszkodót jelenthet a mai nemzedék számára azért is, mert tagjait rendőrségi kihallgatásokkal és másféle nyomásgyakorlással sem tudták eltéríteni attól a közösségi és nemzetmegtartó munkától, amelyet fáradhatatlanul végeztek.
Az ünnepségen ifj. Bertók Tibor hegedűművész, gitáron játszó édesapjával, egy Paganini-művel hálálta meg művészetpártoló tanárnője korábbi támogatását. Ördög Zsófia, a XIX. Kaszás Attila Versmondó Fesztivál fődíjasa Kosztolányi Dezső Tanár az én apám című versével zárta a műsort.
Megjelent a Magyar7 2026/40. számában.
