A Honti Kálvária Ipolyság szent helye
A régi Várhegy nyugati nyúlványán épült ipolysági keresztút, vagyis a Honti Kálvária jelenleg is fontos helyszín a térség katolikusai számára, egyben a régió egyik legszebb zarándokhelye. Fantasztikus kilátás nyílik a környező tájra, az Ipoly völgyére. A helyi római katolikus közösség nyilvános gyűjtést indított, hogy a szent hely a jövő nemzedékeinek is megmaradhasson.
Az egykor Várhegynek is nevezett dombon már az 1700-as évek végén állt a jezsuiták által létrehozott barokk kálvária, amelynek minden bizonnyal része volt egy Szűz Máriát, Keresztelő Szent Jánost és Bűnbánó Magdolnát ábrázoló alkotás is. A ma ismert ipolysági Honti Kálváriát már a 20. században, 1907-ben építették. Felső részén található a kálváriaépítés s úgy általában a városszépítés mecénásának, a Totovics családnak a sírhelye.
Csáky Károly helytörténésztől tudjuk, hogy a kálváriaépítés kezdeményezője az esztergomi születésű Schreiber Aladár volt, aki 1902-ben lett Ipolyság plébánosa.
„A kálvária tervét 1906. december 8-án hirdette ki. Az év végéig mind a tizennégy stációra jelentkeztek alapítók, köztük olyan előkelő és ismert személyiségek, mint Rajner Géza főorvos, Szokolyi Alajos levéltáros, olimpiai bajnok és neje, gróf Berchtold Sarolta, Zubovics Fedor huszárhadnagy és bravúros lovag, Schreiber Aladár, a kezdeményező plébános vagy Totovics Kálmán szentsírlovag. De állított stációt az ipolysági állami és megyei hivatalok szolgaszemélyzete, s további jó nevű ipolysági családok egy-egy tagja: Engelhardt Lipótné, Engelhardt Mihály, valamint Gáll Mihály, Tót János és Jakab Lajos, Gáspár József és neje, Tóth Rozália, Szvitekné született Juszt Anna is.”
Az ipolysági római katolikus plébánia honlapján olvashatjuk, hogy a kálváriát – amelynek része egy Krisztus-ábrázolás is a két latorral – tizennégy, magyaros stílusban épült stáció alkotja, melyek mintegy három méter magasságú, ciklopsz kőből és téglából készült, betoncement burkolattal fedett kápolnából állnak: „A stációképeket egy budapesti cég (Rétay és Benedek) készítette festett svédvászonra, a bemélyített ablakokat vasrács és üveg védte. A talapzat felett voltak elhelyezve a márványtáblák, ezeken megörökítve az adakozók nevei. A Krisztustest magassága 162 cm, súlya 190 kg, a két latorfigura 142 cm magas és 153 kg súlyú.”
1996-ban a stációk feletti tér tartófalát építették újjá, s a stációkat, illetve az emléktáblákat, valamint a három barokk szobrot is átfestették. A stációs festményeket domborművek váltották fel. Egy ennél is teljesebb körű felújítás a helyi önkormányzat kezdeményezésére 2007-ben, a kálvária fennállásának századik évfordulóján kezdődött. A munkálatokat Csáky Károly ekképpen foglalta össze: „Lecserélték az egykori stációállítók nevét megörökítő régi, nehezen olvasható táblákat, s helyükre új márványtáblák kerültek. Restaurálásra került Krisztus keresztje és korpusza is. A város ezt százezer korona összeggel támogatta akkoriban. A restaurálást Mézes Árpád zselízi és Csütörtöki András komáromi szobrász-restaurátor végezték a komáromi Juraj Gráfel segítségével.”
Azóta újabb tizenöt esztendő telt el, s ismét szükségessé vált a szakrális tér renoválása. Az ipolysági római katolikus hitközség nyilvános gyűjtést hirdet a kálvária felújítási munkálatainak folytatásához.
A kálváriaépítés és -felújítás kapcsán nem példa nélküli a nyilvános gyűjtés. 1907 februárjában Sághy Benőné az általa szervezett táncmulatság bevételét ajánlotta fel a kálvária építésére, de a különböző helyi előadásokból befolyt összegeket is erre a célra szánták. A napokban megjelent gyűjtés hirdetményében az alábbiakat olvashatjuk: „Az összegyűlő összeget a kálváriaterület alsó részének kitisztítására, a stációk statikai javítására, alapjaik megerősítésére, valamint a főkapu cseréjére, a bejárat környékének teljes felújítására, valamint a keresztre feszítés szoborcsoportja előtti támfal javítására szánjuk.”
Megjelent a Magyar7 2022/17. számában.
