A Hithez, a nemzethez, a városhoz fűződő hűség jelképe
A Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület szombaton a komáromi Rozália-téren 100 év – egy zászló címmel tartotta meg a komáromi bandériumi zászló centenáriumi ünnepségét, amelyen bemutatták az 1924-ben készített és tavaly felújított, illetve megszentelt zászlót.
A komáromi szekeresgazda bandériumnak 1924. augusztus 31-én Füssy Kálmán szenátor adományozta a zászlót. A Rozália-templom előtt felállított tábori oltárnál dr. Mayer Imre r. katolikus apát-plébános csendes misét celebrált. Ezt követően a bandérium zászlaját az akkori ünnepséget szervező Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt komáromi körzeti zászlajával együtt megszentelte, megáldotta a jelen levő Nt. Gálffy Géza nagygelléri református lelkipásztorral és Jánossy Lajos evangélikus esperessel együtt – számolt be a nagyszabású ünnepségről a Komáromi Lapok 1924. szeptemberi 2-i számában.
Farkas Gáspár egyesületi elnök üdvözölte a kánikula ellenére szép számban megjelent felvidéki és magyarországi érdeklődőket, akik ott gyűltek össze, ahol a száz évvel ezelőtti zászlóavatás is történt. Hangsúlyozta, "az 1920-as trianoni döntés, az 1947-es beneši döntések, a kitelepítések és a kényszermunkák, a kommunista rendszerváltás sem tudott felszámolni minket, mert mindeddig megsegített bennünket az Úr…”.
A gazdák a második világháború után a zászlójukat a bandérium tulajdonában levő jelvényekkel együtt megőrzésre átadták a református eklézsia akkori lelkészének, Galambos Zoltánnak.
Az 1990-es évek elején Kecskés Ágnes kezdeményezésére a dél-komáromi Kecskés László Társaság elkészíttette a zászló másolatát, amit a jeles ünnepeken, így a koszorúzások, díszőrség alatt manapság is használnak a hagyományőrzők. A nagyon rossz állapotban levő eredeti zászlót pedig tavaly, magyar állami támogatással Novák Ágota helyi iparművésszel restauráltatták.
Azt, hogy a zászlószentelés napján reggeltől özönlöttek az érdeklődők és a küldöttségek Komáromba vonatokkal, hintókkal, és gyalog is érkeztek a környező településekről, sőt Kárpátaljáról is, már Lengyel Ákos, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem doktorandusz hallgatója mondta el. Mivel a zászlószentelés országos méretűvé nőtte ki magát, ezért felvonulásra is sor került. Természetesen a komáromi szekeresgazda bandérium vezette a díszmenetet, de csak lépésben tudott haladni, mivel akkora tömeg és éljenzés fogadta a vonulókat. A zászlószentelés, az ünnepi beszédek elhangzása és a koszorúzási aktus után a társasebédet a Horváth-féle vendéglőben tartották 520 személy részére.
Ez alkalommal a történelmi egyházak nevében Nt. Tóth Mihály nyugalmazott lelkész és Mons. Kiss Róbert, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke végezte el a zászló újbóli megáldását és megszentelését.
– Száz év alatt rengeteg igazságtalanságot kellett átélni és elszenvedni. A világ megváltozott, de az egykori szekeresgazda-közösség összetartó erejét és igaz szellemiségét nem lehet elvitatni – mutatott rá a nyugalmazott lelkipásztor. Kiss Róbert azt emelte ki, hogy a megújított zászlónak a megoldása több mint jelképes gesztus.
Kelemen István egyesületi alelnök zárszava előtt Molnárné dr. Taár Izabella, nyugalmazott dél-komáromi járási hivatalvezető a Kecskés László Társaság szalagjával díszítette a megújult zászlót, amelyen egyebek mellett az Előre! felirat is olvasható.
– A komáromi gazdabandérium tagjai hagyománytisztelő, büszke lokálpatrióták voltak, akik nélkül nem zajlott jelentős esemény, ünnep a 19. századtól a második világháború végéig Komáromban. Felekezettől, politikai hovatartozástól függetlenül megtisztelték a városban zajló ünnepeket, rendezvényeket. Megtartották hitüket, nemzetiségüket, kitartottak a legnehezebb, viszontagságos időkben is. A 100 éve elődeinknek adományozott és most megújított zászló a hagyományokhoz híven a hithez, nemzethez, városhoz fűződő hűséget jelképezi, ezért bátran és büszkén sorakozhatunk fel alatta!
Az érdeklődők a Himnusz közös eléneklése után az egyesület központi erődben levő kiállítótermében megtekinthették a száz évvel ezelőtt készített, most pedig vetítőn kinagyított fényképeket.
Megjelent a Magyar7 2024/36.számában.
