A hajdani Pozsonyi udvar utódja is áldozatul esett a koronavírusnak
Ifjúkorom hajdani kedvelt találkahelye volt a város szívében lévő Duna utcai étterem, a Prešporoki kúria vagy ahogyan a pozsonyi magyarok nevezték: Pozsonyi udvar. Szívesen jártunk ebbe a rendszerváltás után magyar kézbe került vendéglőbe, mert aránylag jól főztek, és a sör is jó volt.
Emlékszem, a pozsonyi magyarok felkapott helye volt annak idején, gyakran beszéltük meg éppen ide a találkozóink színhelyét, és kétségkívül a pozitívumai közé lehetett sorolni a Duna utcai magyar tannyelvű iskola közelségét is.
Bár sohasem tartozott a luxus kategóriájú éttermek közé, sokkal inkább a kispénzűek jártak ide, mi azért szerettük.
Mindig lehetett ugyanis ismerőssel találkozni itt, akivel egy korsó sör vagy egy jó étel mellett jókat lehetett beszélgetni.
Sok világmegváltó terv született annak idején ezeknél a kerti asztaloknál, amikor egy-két korsó sör után egyébként is merészebbé válik az emberi lélek.
Aztán, ahogy cseperedtek a gyerekeink, velük is el-eljártunk ide, igaz, már ritkábban, de egy-egy közös baráti ebédet azért még meg-megejtettünk itt, főleg a nyári időszakokban, mert a sörkert melletti füves-fás parkocska a kocsiban ülő kisgyerekek számára is megfelelőbb volt a zárt éttermeknél, meg a nagyobbacskáknak is nyújtott némi szórakozást az agyonnyűtt hintájával és homokozójával. Akkoriban a város szívében még nem volt minden sarkon kertvendéglő.
Az étterem színvonala aztán egyre csak romlott, az ételkínálat minimális lett, inkább már csak egy kifőzdére emlékeztetett, de sült krumplit sajttal, pizzát meg sört és kofolát mindig lehetett kapni itt.
A hatalmas épület, a több részre osztott belső tér így egyre kihasználatlanabbá vált, és csak idő kérdése volt, mikor zárják be az épületet.
A bezárásra végül a kétezres évek első évtizedének vége felé került sor, lezárták még a hozzá tartozó parkot is, oda se lehetett belépni, a közelben lakó kisgyermeiket levegőztetni kívánó anyukák nagy bánatára. A város közbeszerzést hirdetett az eredeti éttermi részekre, és azt tervezte, hogy a versenypályázat nyertesével bérleti szerződést köt majd, ettől többet a a hajdai pozsonyi vendégek nem tudtak róla.
A bezárás a tervezettnél hosszabb időre sikeredett, mígnem 2012 táján újra mozgolódást lehetett észlelni az épület környékén, fokozatosan szállították ide a Pozsonyi Polgári Sörfőzde hatalmas sörtartályait. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a hajdani Pozsonyi udvarba és a hozzá tartozó közkedvelt sörkertbe - találkozóink színhelyére - nagy valószínűséggel visszaköltözik az élet.
A Pozsonyi Polgári Sörfőzde ekkor már ismert cég volt Pozsonyban, első üzemét azelőtt két éve nyitotta meg a városközpontban lévő, Fa utcában (Drevená).
A Duna utcai épület belső terét széles padok és fából készült székek töltötték ki az asztalokkal, a falakon oldalt pedig régi sörfőzdék korabeli fotói lógtak. Egy impozáns széles bárpult fogadta a vendéget, a belső teret pedig a tetőn elhelyezett ablaktáblák tették világosabbá: egy klasszikus szép kocsma lett belőle, ahol hagyományos pozsonyi receptek alapján készült ínycsiklandozó ételekkel várták a vendégeket. Felújították a nyári teraszt is, ahol kellemes volt az üldögélés a nyári estéken egy-egy korsó jófajta házi készítésű sör mellett, és a szocializmus idején ínyencségnek számító, mára azonban a pozsonyi vendéglők étlapjáról már csaknem teljesen kikopott tormával kínált marhanyelvet is megkóstolhatta az ide betérő vendég.
Egyszóval megint közkedvelt hely lett ez a Duna utcai sörkert. Amíg a koronavírus-járvány tönkre nem vágta a boltot…
2021 őszétől kínálja az egyik pozsonyi ingatlaniroda eladásra az ismert pozsonyi éttermet és sörfőzdét a hajdani Pozsonyi udvar helyén. A világjárvány szomorú következményeinek egyikeként ez az éterem is, több társával együtt Szlovákia-szerte, erre a sorsra jutott.
2020 végén még bizakodó volt a bérlő, hogy sikerül kilábalni a válságból, a járvány újabb hullámai azonban térdre kényszerítették őket is, ahogyan az egész vendéglátóipart általában.
Az éttermet eladásra kínáló ingatlaniroda munkatársa szerint az eladási árból az következik, hogy a járvány előtti években a létesítmény éves bevételei meghaladták az ötmillió eurót. Ez a járvány előtti forgalom aztán a járványintézkedéseknek köszönhetően a felére csökkent, és mindehhez még személyzeti gondok is társultak. Eladásra a bérleti szerződést és a berendezést kínálják, mivel az épületek és az alattuk lévő telek a város tulajdonába tartoznak.
