2026. augusztus 23., 18:10

A felvidéki magyarság ma is meg kell vívja bel- és külharcait – Kiss Beáta Deákin

Tizedik alkalommal találkoztak Deákin a mátyusföldi régió történeteit kedvelők. A régió múltjának egy-egy darabját is közelebb hozták a jelenhez a Szent István régiótörténeti konferencián. A korábbi rendezvények felidézése mellett a Duka Zólyomi család történetét, Duka Zólyomi Árpád életútját, valamint a deáki templom 1940–41-es megújulását állította középpontba a konferencia. Az ünnepi koszorúzás szónoka Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke volt. 

Deáki - Szent istván régiótörténeti konferencia
Galéria
+10 kép a galériában
Fotó: Szomolai Andrea

Az Országos Szent István Király Ünnepséget augusztus 22-én rendezték meg Deákin. A jubileumi alkalom szervezéséből a Csemadok Országos Tanácsának megbízásából a Csemadok Galántai Területi Választmánya, a Csemadok Deáki Alapszervezete és Deáki Község Önkormányzata vállalt részt.

Az ünnepi délután régiótörténeti konferenciával kezdődött. A tizedik évforduló alkalmat adott az eddigi rendezvények mérlegének megvonására, miközben két, Deákihoz és a tágabb mátyusföldi régióhoz szorosan kötődő történet – a Duka Zólyomi család sorsa és a község ősi templomának megújulása – is hangsúlyos szerepet kapott. A konferenciához három kiállítás kapcsolódott: az egyik az ünnepség elmúlt tíz évét, a másik a Duka Zólyomi család életének állomásait, a harmadik pedig a templom 1940–41-es felújítását idézte fel.

A konferencián zenei közreműködést a helyi alapiskola gyermekkórusa vállalt, Szolárd Balla Viktória vezényletével. A gyermekekből álló kórus igazán megtiszteltetésnek érezhette, hogy a neves karnagy, Deáki szülötte, Kaprinay László kísérte őket zongorá. Kaprinay László a Szlovák Nemzeti Opera karmestere is.

Jakócs Krisztina, Deáki polgármestere köszöntőjében Szent István örökségét a jelen közösségeinek felelősségeként értelmezte.

Szent István felismerte, hogy egy nemzet jövője nem pusztán az erőn múlik, hanem az összetartáson, a felelősségen, a hiten és a közös értékek megbecsülésén is. Az államalapító király olyan ország alapjait teremtette meg, amely képes volt megmaradni és fejlődni a változó történelmi körülmények között. Ez az üzenet Deákin különös súlyt kap. A község múltját dokumentumok és helytörténeti kutatások őrzik, valamint az évszázadokon át fennmaradt közösségi hagyományok és maga a település temploma is. Mi, itt Deákiban, különösen jól tudjuk, mit jelent a múlt öröksége. Ismerjük elődeink történetét, őrizzük hagyományainkat, templomainkat, emlékeinket, és büszkék vagyunk arra, hogy magyar közösségként évszázadokon keresztül megőriztük nyelvünket, kultúránkat és identitásunkat. A múlt azonban nem csupán emlék. A múlt iránytű a jövőhöz“

– mondta Jakócs Krisztina. A polgármester szerint különösen a kisebb közösségek számára fontos az egymás iránti felelősség, hiszen egy kis közösség ereje nem abban rejlik, hogy sokan vannak, hanem abban, hogy számíthatnak egymásra

A jubileumi alkalomból elsőként Görföl Jenő tekintett vissza a rendezvény történetére. „Az elsőtől a tizedikig” című előadásában az elmúlt évfolyamokat, az azok során feldolgozott témákat és azt az utat idézte fel, amelynek eredményeként a Szent István-napi találkozó mára a régió történetével foglalkozó rendszeres eseménnyé vált. Görföl Jenő arra is kitért, miért tartotta fontosnak, hogy Szent Istvánról országos szinten emlékezzenek meg. Meglátása szerint az ilyen rendezvényeknek nem pusztán az ünneplés a feladatuk,  olyan gondolatokat és értékeket is közvetíteniük kell, amelyeket a jelenlévők magukkal vihetnek saját közösségeikbe.

A konferencia következő része a Duka Zólyomi családhoz kapcsolódott. Pék László előadása egy olyan családtörténetet bontott ki, amely Pozsony, Taksony és a tágabb régió huszadik századi történetéhez egyaránt kötődik. A Duka Zólyomi család sorsa egyúttal annak a korszaknak a lenyomata is, amelyben történelmi döntések egyik napról a másikra változtathatták meg családok életét. Pék László kutatásaira támaszkodva beszélt a család második világháború utáni taksonyi időszakáról. A pozsonyi családot a háborút követően telepítették ki Taksonyra. Előadásában Duka Zólyomi Árpád szülei, Norbert és Aglája, valamint testvérei, Ildikó és Emese története is megelevenedett. Szó esett arról az időszakról is, amikor a magyar iskolák bezárása miatt a gyermekek szlovák iskolába kényszerültek, és csak később folytathatták ismét anyanyelvükön tanulmányaikat.

A családtörténet után Neszméri Tünde Duka Zólyomi Árpád életének és munkásságának meghatározó állomásait idézte fel. A felvidéki magyar közélet ismert személyiségének pályáját nemcsak politikai tevékenységén keresztül mutatta be, hanem hangsúlyt kapott közösségszervező szerepe, az ifjúsághoz és az ifjúsági táborokhoz való kötődése, valamint következetessége és személyes kisugárzása is.

Deáki történelméből aligha lehetne úgy válogatni, hogy a község temploma ne kapjon kiemelt helyet. Az ősi szakrális épület évszázadok történetének tanúja, amelyhez a település vallási és közösségi emlékezete szorosan kötődik.

Renczés Nóra „Ősi kövek, új idők – a deáki templom felújítása és újraszentelése” című előadása az 1940–41-ben végzett nagyszabású munkálatokat idézte fel. A felújítás kezdeményezője Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek volt, aki Szapucsek György néven Deákin született. A munkálatok során a műemléki szempontokra is különös figyelmet fordítottak, az új freskók pedig sajátos módon a helyi közösséget is megörökítették: deáki emberek alakjai is megjelentek rajtuk. Az újraszentelés jelentőségét mutatja, hogy a korabeli beszámolók szerint mintegy tizenötezren vettek részt rajta.

A régiótörténeti konferenciával ugyan véget ért a délután első része, a Szent István-napi megemlékezés azonban folytatódott. A résztvevők késő délután a köztéri emlékműnél gyűltek össze, ahol ünnepi beszéd, kulturális műsor és koszorúzás következett. Az ünnepi gondolatokat Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke osztotta meg a jelenlévőkkel, közreműködött a Deáki Nefelejcs Vegyeskar.

Évszázadokon keresztül úgy sóhajtott a magyar nép: Hol vagy István király, téged magyar kíván. A ma élő magyar szerte a magyar hazában úgy gondolja, hogy István király ma is köztünk van – szellemiségében, örökségében, mindabban, amit annak idején, amikor királlyá koronázták eltervezett és uralkodása alatt el is végzett. Mindaz, ami ezer éve államalapítást jelentett, ma intézményeket jelent, kultúrát, a közösségmegtartást. A ma élő magyarság is megküzdi bel- és külharcait egyaránt. Külharc alatt érthethjük mindazokat a hatásokat, amelyek az itt, a Felvidéken élő magyarságra hatnak: elvándorlás, globalizáció, aszály, politika – mindezzel vívünk. De meg kell vívni belharcainkat is, ilyenkor a közösségnek befelé kell figyelnie – arra nézni, mi az, amit az itt élő magyarság érdemel. Odafigyelést, intézményrendszert, magyar nyelvű identitást, oktatást, kultúrát, hitet. Ezeket a harcokat nem tudjuk elkerülni. Mindenki tudja a maga helyén, mi lenne az a személyes harc, amit meg kell vívni: hogy ott van az unoka, aki már kevésbé beszél magyarul, vagy ott van az iskola, amelyért össze kellene fogni, hogy ne zárják be a kapuit, vagy ott van az a vállalkozó, aki magyarként a magyar közösséget szolgálná, ha lenne elegendő megrendelője, vagy éppen ott van az a polgármester, aki eddig a települése lakosságát erőn felül segítette, szervezeteit támogatta, de most nem biztos a helye, mert most jönnek a külső erők? Fogalmazzuk meg a küzdelmeinket, és úgy, mint István király, harcoljuk azokat meg“

– fejtette ki ünnepi, bölcs gondolatait Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke.

Az elnökasszony ünnepi beszéde után a szervezetek és közösségi személyek elhelyezték az ünnepi koszorúikat a deáki milleniumi Szent István emlékműnél. A nap végül abban a templomban zárult, amely néhány órával korábban még történeti előadás tárgya volt. Az ökumenikus istentiszteleten Balogh Károly plébániai kormányzó és Édes Ákos deáki református lelkipásztor szolgált.

Deáki - Szent istván régiótörténeti konferencia
Galéria
+10 kép a galériában
Megosztás
Címkék