A Beneš-dekrétumok határon túlról személve
A kollektív bűnösség elvén alapuló Beneš-dekrétumok, amelyek a második világháború után a magyar és német kisebbséget háborús bűnösnek minősítő és állampolgárságuktól megfosztó rendeletek is tartalmaznak, a mai napig a szlovák jogrend részét képezik. A dekrétumok jogi értelemben véve ma is a szlovák jogrendszer szerves részét képezik, és a szlovák állam az elmúlt évtizedekben visszaható hatállyal, több ezer esetben alkalmazta őket elkobzásokra.
A Beneš-dekrétumok volt a témája annak az előadásnak, amelyre a Csemadok Országos Választmánya és Ifjúsági Tagozata szervezésében került sor Pozsonyban, és amelynek vendégei Szili Katalin volt házelnök és volt miniszterelnöki főtanácsadó, illetve Kalmár Ferenc főtanácsadó voltak, akik Szlovákia határain kívülről szemlélve elemezték a sokat vitatott dekrétumokat, azok történelmi hátterét és máig tartó hatásait.
Eddig nem született megbékélés
A második világháborút követően beindultak a nemzetállami elképzelések, és Edvard Beneš is úgy gondolta, hogy megtisztítja az országot, és egy olyan nemzetállamot alakít ki, ahol az itt élő nemzetiségek és kisebbségek ezt nem zavarják, mondta Szili, hozzátéve, így jöttek létre azok a jogszabályok is, amelyekről Beneš úgy gondolta, hogy a megalkotásukra egy személyben hivatott.
„Ezek közül a13 legszigorúbb kifejezetten a németség és a magyarság meghurcolásával, büntetésével foglalkozott” – mondta Szili Katalin, hozzátéve, a magyar kisebbséget érintő legfontosabb intézkedések az állampolgárság elvesztése, a magyar iskolák bezárása, a vagyonelkobzások, deportálások, kitelepítések, a reszlovakizálás és a jogfosztottság voltak.
Az ember azt gondolta, hogy a 21. századra ezeknek a feloldása vagy legalábbis a megbékélés megtörténhet, de úgy látszik, hogy erre a megbékélésre nem kerül sor”
– mondta Szili, aki szerint a kollektív bűnösség hatályban tartása ellentétes a modern jogállamiság elvével.
Amint azt Szili Katalin az előadás során elmondta, az európai uniós csatlakozás során is elvárható lett volna a megbékélés, hiszen a csatlakozás során az unió is kimondta, hogy el kell indítani egy megbékélési folyamatot.
„2007-ben Hrušovský szlovák házelnök idejében mi a magyar parlament akkori elnökével el is indítottunk egy ilyen folyamatot, azt gondoltuk akkor, hogy mivel eltelt már 60 év a kitelepítéseket, jogfosztottságot követően, meg fogjuk tudni teremteni a közös megbéléshez a helyzetet. Elterveztük, hogy mindkét parlament elfogad majd egy olyan nyilatkozatot, amelyben ezt a kérdést sikerül egyrészt bocsánatkéréssel, másrészt gesztusokkal valahogy a helyére tenni.
A magyar parlamentben volt erre fogadókészség, a szlovákban viszont nem”
– fogalmazott Szili. A megbékélés helyett 2007-ben a szlovák parlament egy olyan határozatot fogadott el, amelyben érinthetetlennek nyilvánította a Beneš-dekrétumokat, mivel ez a jogszabálykeret az alapja a szlovák államiságnak.
Máig ható jogi valóság
A Beneš-dekrétumok alapján végrehajtott földelkobzások azonban nemcsak történelmi sebeket jelentenek, hanem máig ható jogi valóságot is: a vagyonelkobzásokról szóló rendelkezés hatása még ma is érzékelhető. A szlovák álláspont mindeközben arra hivatkozik, hogy ezeket a földterületeket a második világháború után a kollektív bűnösség elve alapján el kellett volna kobozni, de ez adminisztratív hibák miatt akkor elmaradt.
Kalmár Ferenc főtanácsadó, aki a szlovák-magyar kormányközi kisebbségi vegyesbizottság magyar elnöke, az előadás során elmondta, először 2016-ban találkozott Miroslav Mojžita nagykövet-államtitkárral Budapesten, aki szlovák részről a vegyesbizottság elnöke.
Én javasoltam, hogy tartsunk akár egy konferenciát a Beneš-dekrétumok kérdéséről, amire ő azt mondta, ha ezt a témát felhozom, ő a szlovák küldöttséggel hazamegy, nem hajlandó erről tárgyalni”
– mondta a főtanácsadó. Hozzátette, 2020-ban aztán megjelent a sajtóban egy statisztika arról, hogy 2019-ben a Szlovák Földalap 600 olyan határozatot adott ki, amelyek a Beneš-dekrétumok alapján olyan földterületeket koboznak el, amelyek az autópálya-építés során érintettek voltak.
„2021-ben aztán mi vettük át megint a bizottsági munkát, s azt mondtam, hogy ezt a kérdést kikerülni nem lehet, és beterjesztettünk a javaslatok közé. A tárgyalás során azonban a szlovák fél ragaszkodott ahhoz, hogy ezt ki kell onnan venni, mi meg ragaszkodtunk ahhoz, hogy benne maradjon” – mondta Kalmár. Hozzátette, emiatt egy évig nem írta alá a jegyzőkönyvet.
Végül a szlovák fél annyiba beleegyezett, hogy a preambulumba beírják, hogy a második világháború lezárását követő dekrétumoknak az aktuális alkalmazásáról a két félnek merőben ellentétes álláspontja van.
„Ez a minimum, mert ha ez sem marad, akkor nem tudunk mire hivatkozni” – mondta hozzáfűzve, most a szlovák félnek kellene a jegyzőkönyvtervezetet adnia és a bizottsági ülést megtartania Pozsonyban, de azt elhalasztották.
„Van azonban egy másik probléma is, hogy Rimaszombat környékén a Beneš-dekrétumokat tévesen alkalmazták egyházi – református ingatlanokra. Ezt többször is felvetettük, de a szlovák fél mindig azt mondta, hogy: nálunk a restitúció lezárult, s ha eddig nem kértek semmit, akkor ezzel nincs mit tenni.
Végül is benne maradt egy olyan passzus a jegyzőkönyvekben, hogy a szlovák állam tárgyaljon a református egyházzal, mert ez nem a kommunista államosítás problematikája, hanem a Beneš-dekrétumok téves alkalmazása”
– mondta.
Szili Katalin szerint sajnos, az Európai Unió sem foglalkozik a Beneš-dekrétumok kérdésével, mint ahogyan az őshonos kisebbségekkel sem. Megelégszik azzal, hogy az európai uniós elveket alkalmazza csak, bár azt mondja, hogy nem ért egyet a kollektív bűnösség elvével, de nem hajlandó kimondani, hogy elítéli, hogy Szlovákiában a kollektív bűnösségre vonatkozó jogszabályok érvényben lehetnek, hiszen annak alapján zajlanak a földelkobzások még mindig.
A szlovák büntetőtörvénykönyv módosítása pedig aszerint, hogy ha a Beneš-dekrétumokat valaki kritikával illeti, az büntethető, egy európai jogállamban megdöbbentő a 21. század első negyedszázadának a végén”
– mondta Szili Katalin, aki egy levelet is írt ezzel kapcsolatban Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének.
A Beneš-dekrétumok tehát máig érzékeny történelmi kérdést jelentenek, egyben máig ható valóságot is. Szili Katalin szerint fontos lenne, hogy ezekben a kérdésekben egységesen lépjünk fel a jószomszédi viszony fenntartásával, de a szlovák politikának is gesztusokat kell tennie ez ügyben a 20. század meghaladására.
Számunkra ugyanis elfogadhatatlan, hogy a Beneš-dekrétumok hatályban lehetnek, elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy ez alapján még ma is földeket sajátítanak ki Szlovákiában, elutasítjuk azt, hogy a kollektív bűnösséget még ma is hatályban tartják, és fontosnak tartjuk, hogy a kisebbségi jogokat tiszteletben tartsák, mint ahogyan az is, hogy a történelmi igazságtétel megtörténjen”
– mondta Szili Katalin, hozzátéve, hiába vagyunk a 21. században, mindaddig nem lépünk be oda, amíg nem haladjuk meg a 20. század eme történéseit. „Közép-Kelet-Európának kizárólag akkor van lehetősége arra, hogy Európában újradefiniálja magát, és annak súlypontja legyen, ha ezen túl tud lépni. Hogy ez valóban megtörténjen, ehhez csak egymás tiszteletben tartására lenne szükség” – tette még hozzá Szili Katalin.
