75 éve hurcolták el a nagybalogiakat málenkij robotra

A község temetőjénél 2005-ben állítottak emléktáblát a 20. század nagybalogi áldozatainak, köztük a két világháborúban elesetteknek, a holokauszt áldozatainak és a málenkij roborta elhurcoltaknak.

Azóta az önkormányzat, a helyi szervezetek képviselői és a hozzátartozók minden évben megkoszorúzzák az emlékművet. Az idei megemlékezést Lehotai Aladár: Málenkij robot – Gömöriek a szovjet lágerekben című könyvének bemutatójával kötötték össze, amelyre a helyi gyülekezeti teremben került sor.

Lehotai Aladár évtizedek óta foglalkozik a témával, összeírta az elhurcoltak névsorát, feljegyzéseket készített a túlélők visszaemlékezései alapján, fényképeket, dokumentumokat, tárgyi emlékeket gyűjtött, majd maga is végigjárta az elhurcoltak útvonalát, felkereste a bányákat és az egykori lágerek helyét. A kutatás során összegyűlt anyagot kötetbe rendezte, amely a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás, valamint a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma gondozásában jelent meg. 

A könyvet - amelyről ITT írtunk korábban – két hónappal ezelőtt mutatták be a rimaszombati Matej Hrebenda Könyvtárban.

A nagybalogi vetített képes előadáson Pál Gabriella üdvözölte a jelenlévőket, akik közül sokaknak a családját érintette a történelmi trauma.

A Vörös Hadsereg parancsa alapján 1945 januárjában Nagybalogról 136, a szomszédos Uzapanyitról pedig 17 fiatal férfit és nőt gyűjtöttek össze, majd hurcoltak el azzal, hogy csak pár napig tartó romeltakarítást kell végezniük Miskolcon. A szovjetek által háborús kártérítésnek titulált kényszermunkát azonban nem itt, hanem az ukrán bányákban végeztek embertelen körülmények között és akár három-öt év is eltelt mire szabadultak.

A nagybalogiak közül 19-en, míg az uzapanyitiak közül hárman már nem tértek haza többé. Az egyetlen még ma is elő túlélő a 94 éves Gesko Andrásné Simon Ilonka egészségügyi állapota miatt már nem tudott részt venni a megemlékezésen.

Koós István nyugalmazott tanár köszönetet mondott Lehotai Aladárnak, aki oral history formájában végzett nagy kutatást és ez alapján állította össze a kötetét. Hangsúlyozta, hogy a szerző pénzt, időt, energiát és személyi biztonságát nem sajnálva járta végig a Donyec-medencének azon területeit, ahol a gömöriek dolgoztak a bányákban, a mezőgazdaságban és az építkezéseknél is. 

Nagybalogi tragédiák címmel korábban éppen Koós Istvánnak jelent meg kötete a témában, a 300 példány azonban egytől egyig elkelt, ezért a Csemadok helyi alapszervezete felvállalta, hogy anyagilag is támogatja a könyv újra kiadását.