70 éves a füleki magyar gimnázium
„Vannak iskolák, melyek már száz vagy több éve is ugyanabban az épületben, ugyanolyan név alatt léteznek. A mi iskolánk nem ilyen. Viszonylag rövid története alatt immár a harmadik helyen van, számos keresztelőt, átszervezést, összevonást, iskolareformot, minisztert és fennhatóságot élt meg és át.”
Böszörményi István 1996-ban megfogalmazott gondolatait idézzük fel az évfordulón, aki a továbbiakban kérdezi: létezik-e az a bizonyos ALMA MATER, a mindenkori helyzettől, körülményektől független, azok fölött álló, láthatatlan és mégis élő ISKOLA, melynek „az eljött élet-csaták között” mindig volt diákjaihoz „víg üzenete”, melynek öregdiákjai, mint egy anyának a gyermekei, valahogy rokonként viszonyulnak egymáshoz – akik félszavakból – persze anyanyelvünkön mondottakból is – megértik egymást?
A hontalanság éveit követően nemcsak a magyar alapiskolák alakultak meg, hanem néhány év múlva a gimnáziumi oktatás is elkezdődött Füleken. Igazgatója, Matusek Rudolf lett, az első tantestületet dr. Molnár Zoltán, dr. Lóska Lajos, Frenyo Győző, Tóth Lajos, Kuloványi Lajos és Pálenyik László alkották. Ez a tanári kar alapozta meg a magyar nyelvű gimnáziumi oktatást Füleken a katolikus templommal szemben álló háromablakos épületben. Az első osztályba 42 diákot vettek fel. Somogyi Alfrédné Sörös Márta néni az első füleki magyar gimnáziumi osztály egykori tanulója, később pedig tanára volt. Azt meséli, diákok, pedagógusok és szülők a losonci építészeti szakközépiskola segítségével akkoriban építették az intézmény két új tantermét a Koháry téren.
– Feladatul kaptuk, hogy kezdjük lebontani a fölösleges udvari épületet, s mivel csak egy tanterem volt, tudtuk, hogy otthont kell készítenünk a későbbi fecskék számára, hiszen mi voltunk az első fecskék. A nyár folyamán megindult az iskolaépítés – emlékezik vissza a nyugalmazott pedagógus.
1952. szeptember 1-jén állt a két új tanterem, a két szertár és a tanári szoba. Az innen kikerült diákok pedagógusok lettek, és az ország minden részére vitték magukkal a lelkesedést, a tenni akarást.
1953-ban a nemzeti iskola, a középiskola és gimnázium összevonásával Füleken is megalakul a tizenegy éves iskola, majd két évtizedre rá, 1973-ban a Kerületi Nemzeti Bizottság iskolaügyi szakosztályának határozata alapján egyesítették a szlovák és magyar tannyelvű tizenegy éves iskolákat. Ezzel gyakorlatilag megszűnt az akkor már jó nevű, a régióban egyedüli magyar tannyelvű középiskola önállósága.
Alapításától 1964-ig az iskola az egykori „katolikus olvasókör” és a régi elemi iskola épületeiben működött.
Az újjászervezett gimnázium osztályai számára 1971-től ad otthont a jelenlegi épület, a Berchtold-kastély. Itt alakult ki az a törzsgárda, amely munkájával megalapozta az iskola hírnevét.
Csupán néhányukat említve, Kondracsin László 21 évig volt az iskola igazgatója, Kálosi János matematikatanár rengeteg fiatalt indított el a természettudományok irányába. Vassányi Aurél megszerettette a diákokkal a kémiát, Kovács Sándor pedig a fizikát. Ők voltak azok, akik az alapítókkal együtt, illetve őket követve, nevükkel fémjelezték a köztudatban egyszerűen csak „füleki gimiként” ismert iskolát.
– A magyartanárok közül említést érdemel Fehér László, akinek a magyarórája élmény volt minden diák számára. Szakó Lászlótól azt tanultam meg, hogy osztályfőnökként kötelességem a diákoknak megmutatni a világot, akárcsak szűkebb pátriánkat – meséli Márta néni. Böszörményi István, az intézmény polihisztora orátori képességeivel nyerte el a diákság tiszteletét. Általa és Hahnné Duray Éva ösztönzésére sok diák kapott kedvet írásra, alkotásra, a kultúra szervezésére. Az általuk (is) nevelt mai tanári kar több évtizede oktatja, neveli a diákságot.
Benko Pál édesapja nyomdokaiba lépett, aki hosszú évekig dolgozott igazgatóként és tanárként.
– Édesapám a ‘70-es évek elején jött ide tanítani. Ebben az épületben szocializálódtam, az itteni emberek által közvetített szellemiség kísérte végig az éle-temet. Egyrészt édesapám, másrészt pedig tanáraim nagyon sokat tettek azért, hogy Füleken legyen egy magyar nyelvközösség.
Mi pedig igyekszünk továbbvinni ezt a szellemiséget, hogy ne csak történelmi értelemben, mint egy épület, hanem szellemileg is végvár maradjon a gimnázium. Diákjaink sokasága bizonyítja azt, hogy jó munkát végeztünk, de még jobbat kell, mert nem egyszerű az élet. Viszont ezek a gyökerek segítenek, táplálnak bennünket. Ha arra gondolunk, hogy elődeink ezt nagyon nehéz körülmények között meg tudták tenni, gimnáziumot alapítottak, végig tudták vinni munkásságukat, akkor nekünk is ezt kell csinálni. Föl kell venni a lobogót, és vinni tovább, előre. Nagyon remélem, hogy így lesz, és ha az Isten velünk, ki ellenünk?
A diákok az erős, összetartó közösség részesei, elméleti és gyakorlati tudásukat matematika-, robotika-, nyelvi és színjátszó szakkörökben bővíthetik. Utóbbi összefonódott Szvorák Zsuzsanna nevével, aki több mint három évtizede élteti az országosan és nemzetközileg is elismert füleki diákszínjátszást.
– 36 esztendeje tanítok a Füleki Gimnáziumban. Számomra és az egész család számára ez az igazi alma mater. Férjemmel itt ismerkedtünk meg, ide járt három gyermekünk, és nagyon büszke vagyok arra, hogy tanulmányaik befejeztével vissza is tértek a szülőföldjükre, és munkájukkal segítik a füleki magyarság és a gimnázium további életét. Magyar és etika szakos tanárként soha nem csupán a tananyag átadására helyezek kellő hangsúlyt, hanem inkább arra, hogy az irodalmi alkotásokat megízleljék és maradjanak jó magyarok, igazi lokálpatrióták. Ezért éltetem az Apropó és a Zsibongó Kisszínpadot és foglalkozom tehetséggondozással – mondta Szvorák Zsuzsa, magyartanár.
– A családomban hagyomány, hogy a gimnáziumot választjuk továbbtanulásunk céljául. Édesanyám is ide járt, a nővérem is, és az öcsém is ide készül. Az intézményről csak jót tudok mondani, hiszen a tanárok nagyon segítőkészek, igen hálás vagyok nekik – nyilatkozta Sonkoly Krisztián diák.
A nagy múltú intézmény az egyetlen magyar nyelvű gimnázium a Losonci járásban, és kiemelkedő szerepet tölt be az anyanyelvi oktatásban. Bízunk benne, hogy szellemisége sokáig élni fog!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/45. számában.
