PODCAST: Szívmelengető érzés látni a saját lábán hazamenni a pácienseinket – beszélgetés egy Covidos intenzív osztályon dolgozó szakápolóval

2021. március 24., 18:00
ma7 Patócs Diana

Ha a koronavírus-járvány időszakában követték a SzóBeszéd műsorát, számos olyan stúdióbeszélgetést hallhattak már, amelyben az élvonalban dolgozó orvosokat, szakembereket kérdeztünk tapasztalataikról és az egészségügyi szférában uralkodó állapotokról. A nővérek és ápolók helyzetével azonban még nem foglalkoztunk, pedig ők is nap mint nap, erő felett teljesítenek és veszik fel a harcot a koronavírussal szemben. A SzóBeszéd vendége ezúttal Dobai András szakápoló, aki a pandémia időszakában szerzett tapasztalatait osztotta meg velünk.

2021. március 24., 18:00
:: / ::

Dobai András Pozsonyban a ruzsinói egyetemi kórház aneszteziológiai és intenzív betegosztályán dolgozik, ahol jelenleg a legsúlyosabb állapotban lévő koronavírusos betegeket kezelik. A járvány utolsó két hónapjában az ellátásra szoruló betegek száma a kétszeresére emelkedett, miközben az ápolók, nővérek és orvosok száma nem változott. Ennek ellenére a stúdióvendégünk elmondása szerint azon a betegosztályon, ahol ő dolgozik a vezetőség remek megoldást talált ki arra, hogy az egészségügyi dolgozók ne legyenek túlterhelve.

Azok az orvosok és nővérek, akik a műtőben dolgoznak a pandémia időszakában jönnek segíteni nekünk, úgyhogy ebből a szempontból nekünk szerencsénk van. Több a beteg is az igaz, de így eloszlik a munka.
A nővérek és ápolók munkája már a koronavírus előtt is megterhelő volt, hiszen ők vannak a legközvetlenebb kapcsolatban a betegekkel, ők azok, akik segítik őket mindenben, amiben csak szükséges, mindezek mellett szinte minden beavatkozásnál jelen vannak.
Amikor az ember ezt a pályát választja, ezt azért teszi, mert szeretne mindenkit megmenteni, de egy idő után megérti, hogy ez nem lehetséges. Elveszíteni egy hozzátartozót az mindig egy nagy fájdalom. Még akkor is, ha a mai orvostudomány már tényleg nagy dolgokra képes, azért a mi határaink sem végtelenek. Ezzel nekünk együtt kell tudni élni. – hangsúlyozta.

Mindezek mellett azt is elárulta, hogy hogyan telik egy napja a kórház falain belül, a világjárvány felbukkanásával változott-e az életszemlélete a munkájával és az magánéletével kapcsolatban, valamint, hogy hogyan éli meg a sikereket és sikertelenségeket a betegek ellátásában.

SzóBeszéd - borítókép