Vár minket a színpad
A somorjai származású Bölcs Krisztina elsőéves egyetemista a pozsonyi Comenius Egyetem angol–spanyol tolmács szakán. A fiatal lány nemrég alelnöke lett az AIESEC-nek, az egyik legrangosabb diákszervezetnek. Arról kérdeztük, mennyire viseli meg az egyetemistákat a jelenlegi helyzet, illetve mi motiválhatja az embert a legnehezebb időszakban is.
Hogyan viseled az egyetemisták életére nem éppen jellemző bezártságot?
Nagyon örülnék, ha végre visszatérhetnénk az iskola falai közé. Tulajdonképpen két hétig volt szerencsém megélni az egyetemista életet. Angol–spanyol tolmácsnak tanulok, ami nagy kihívást jelent. Szerintem a diákok többsége ebben a helyzetben sokkal kevesebbet tanul, persze tisztelet a kivételnek.
Jómagam online egyetemi órákra ,,járok” és a szomszédokat „boldogítom”, mert ki kell énekelni magamból a stresszt.
A szüleim szerencsére mindenben támogatnak, így sokkal könnyebb átvészelni ezt az időszakot.
Mit jelent az AIESEC?
Az AIESEC (Association internationale des étudiants en sciences économiques et commerciales) a világ egyik legnagyobb diákszervezete, amely jelenleg több mint 120 országban van jelen. A szervezet célja, hogy segítse a fiatal generáció képességeinek a fejlesztését. A világ legégetőbb problémáira próbál megoldásokat találni, ennek érdekében együttműködik az ENSZ-szel is. Az AIESEC nonprofit szervezet, tagjai és vezetői is diákok, akik önkéntesekként dolgoznak. Szlovákiában meglepően kevesen ismerik az AIESEC tevékenységét.
Miért csatlakoztál ehhez a szervezethez?
Tulajdonképpen számomra is új volt a mozgalom, de még a szeptemberi beiratkozás alkalmával volt szerencsém találkozni a pozsonyi képviselőivel. A bemutatkozójuk során főleg az általuk feltett kérdés ragadott meg: Miért vagy különlegesebb a körülötted élő több száz embernél?
Mindig is szerettem az új kihívásokat, s bár fogalmam sem volt, mibe vágok bele, beálltam közéjük. A szervezet megadja a lehetőséget a más országokban élő diákokkal való kapcsolattartásra, ami szerintem nagyon jó dolog. Így az idegen nyelvet is gyakorolhatja az ember.
Hogyan lehettél alelnök ilyen rövid idő alatt?
Az AIESEC-ben hierarchikus munkaelosztás van: először van a tagság, efölött a csapatvezetői poszt, és utána feljebb lehet jutni a ranglétrán, például jelentkezhetsz alelnöknek is. Az én csapatom azokat a cserediákokat fogadta volna, akik Szlovákiába készültek. Ez sajnos meghiúsult a határzár miatt. A vezetőnk a helyzetre való tekintettel mást javasolt, felajánlotta a menedzseri posztot, ami az alelnökséget jelentette a pozsonyi szervezeten belül. Ez természetesen nagy kihívást jelent, de hiszem, hogy minden okkal történik, ezért elfogadtam az ajánlatot.
Több mint két hónapja vagyok ennek a projektnek az alelnöke, de már most többet tanultam az emberektől, mint gondoltam volna.
A szervezeten belül nagyon fontos a mindennapi kommunikáció, illetve a különféle konferenciák szervezése. Jelenleg szinte mindent az online térben intézünk. Előadások zajlanak, műhelymunka folyik heti három alkalommal. Elég sokat ülök a számítógép előtt. Emellett a tanulást sem szabad hanyagolni, ami szintén online formában történik.
Mi motivál?
Szeretem mindenben meglátni a jót, mindenből kihozni a maximumot. Az AIESEC-ben végzett munkámmal szeretném elérni, hogy az új diákok jól érezzék magukat nálunk. Szeretnék segíteni a rám bízott embereken.
A jelenlegi helyzet gyors alkalmazkodást kíván mindenkitől, de úgy gondolom, hogy bár nehéz volt beleszokni, sikerült felvennünk a ritmust.
Napjainkban az emberek nagyon demotiváltak, láthatjuk, hogy a diákok között is sok a depressziós. Mivel hiányzik a személyes kontaktus, a beszélgetések, ezeket is megpróbáljuk pótolni.
A nyelvtanulás mindig az erősséged volt?
Az angolt már gyerekkorom óta szerettem. Az olaszt még az alapiskolában tanultam két évig. Aztán kétnyelvű gimnáziumba jártam Somorján, és két hét után otthagytam a konzervatóriumot. Tizenkét éves koromtól ugyanis a Szlovák Nemzeti Színházban gyermek-operaénekesként szerepeltem tizenöt éves koromig. A konzervatóriumban döbbentem rá, hogy nem ezt szeretném csinálni, így jött a kétnyelvű gimnázium. A spanyol nyelvről pedig kiderült, hogy szerethető, így az egyetemi jelentkezés előtt jött a spontán ötlet, hogy angol–spanyol kombinációt tanulnék tovább.
Szóljunk még az énekesi karrieredről, hiszen a Night Ride együttesben szerepelsz. Hogyan tudod összeegyeztetni ezt a sok tevékenységet?
Mostanában nem nagyon tudunk összejárni, így próbákra sincs lehetőség. A gitárosunk a párom, vele és a testvérével gyakran leülünk improvizálni, úgyhogy az éneklést sem hanyagolom. Szerencsére van jó pár ötlet a tarsolyunkban, és vannak dalaink, amelyek mostanára értek be.
Bízunk abban, hogy nemsokára újra színpadon lehet a zenekar. Vannak felkéréseink, így reméljük, hogy a nyáron már megtarthatjuk az elmaradt koncertjeinket. Talán az egyik legnagyobb felvidéki eseményen is ott leszünk, ha a helyzet megengedi.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/14. számában.
