Utak és lehetőségek a „szupermost” világban
Pedagógusként nagyon nehéz dolog utat találni a kissé erőltetett reformkísérletek és az egyre dinamikusabban változó fiatal generációk között. Egyszerre feladat megfelelni valamiféle homályos, újító szándéknak és jó emberré nevelni egy olyan generációt, amelyet nem igazán érdekli a múltja, nincs tere és ideje a jelenben, a jövőben pedig nincs hite.
Kissé borúlátóak lehetnek cikkünk bevezető szavai, de való igaz, hogy sok sebből vérzik a szlovákiai oktatás. A felső szintről jövő újító szándékú reformtervezetek nem tisztázottak a pedagógusok előtt, gyakorlatilag az ismeretlenbe robog az a bizonyos tanítói vonat. Pedagógusaink már régen nem tudnak felelni a kérdésre, hogy például miért is szükséges az irgalmatlan mennyiségű tárgyi tudás felhalmozása a nebulók fejében.
– A család klasszikus intézménye recseg-ropog. Az amerikai liberális trendek egyre inkább befurakodnak, a világ káosza eléri már a mi régióinkat is. A család keresi a helyét ebben a kaotikus 21. században, miközben digitális forradalmat is írunk. Csak az én korosztályom eljutott a töltőtolltól addig, hogy ma már a mesterséges intelligencia képes egész szakdolgozatok megírására – mondja előadásában a soproni egyetem dékánja, Varga László az első Galántai Pedagógiai Napokon. A szakmai fórum az utak és lehetőségek mottót kapta, éppen azért, hogy a részt vevő nevelők, oktatók tapasztalatot cserélhessenek, friss és a gyakorlatban is alkalmazható módszereket tanuljanak egymástól, illetve az előadóktól.
Mindeközben szüleik, az Y és a Z generáció tagjai ugyanúgy elveszettek, a „szupermost” világban élnek, „szuperjó haverszülőkként”, hatalmas döntési lehetőségeket adva át a gyerekeknek. „Baby bossokat” nevelünk, akik számára a világ következmények nélküli. Nehéz az élet, de ne mondjuk el nekik elv alapján – magyarázza tovább a neuropedagógia területén jártas magyarországi vendég.
– tette hozzá Varga László.
A gyerekek abszolút más világból, egy digitális eszközökkel, ingerekkel megtömött világból érkeznek be az iskolába, abba az intézménybe, amely megrekedt minimum a comeniusi „szinten”. Sok gyerek otthon programokat ír az apukájával, aztán bemegy egy tantárgyakra szétszabdalt, összefüggéseket nem látó oktatási rendszerbe, ahol még véletlenül sem létezik az interdiszciplinaritás.
A tanításnak-tanulásnak olyannak kellene lennie, mint egy dzsungelnek, ahova bozótvágó késsel indulunk el a diákokkal együtt. Ezek a gyerekek nem élik meg az időt és a perceket, a fiatalok nem terveznek, hanem élményt vásárolnak, a jövő kiszámíthatatlan számukra, ezért pótszerekre van szükségük. Ezért kell visszatérni a gyökerekhez, és megtalálni a 21. századi folklórt – magyarázza Varga László.
A gyerekeket mindenkor hat dologgal lehet motiválni: ez az alkotás, a közösség, a kíváncsiság, a gyakorlati haszon, a sikerélmény és a kapcsolatrendszer.
Bízni kell a gyerekben és olyan feladatokat kell nekik adni, amelyek elvégezhetők, kerülni kell a versenyeztetést, amelyre igencsak rászokott az oktatás, ehelyett a belső világot kell gazdagítani. Katartikus élményekre van szükség, ki kell menni sátorozni, szalonnát sütni, segíteni másoknak, a tóban, patakban fürdeni, mert kell a mélyre nyúló egyenes és oldalsó gyökér is, amely megtart.
Az első Galántai Pedagógiai Napok alkalmával tizenegy szakmai előadás hangzott el. A mátyusföldi pedagógusoknak idáig nem volt lehetőségük a régióban ilyen összefogottan és szervezetten találkozni és eszmét cserélni. Éppen ezért is van nagy jelentősége a rendezvényeknek, hiszen azok jönnek össze egy platformon, akik a jövő generációja jólétének a zálogát hordozzák a kezükben és szívükben. A hagyományteremtő szándékkal elindított szakmai fórumnak két galántai helyszín: a Pázmány Péter Alapítvány székháza, valamint a Galántai Kodály Zoltán Alapiskola adott otthont.
A kétnapos rendezvény megnyitóján Fekete Irént, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnökét is köszöntötték, aki kiemelte, a pedagógia alapvető kérdése ettől a perctől kezdve, tudunk-e olyan tanulási rendszert szervezni, hogy a gyermek társas együttlétben saját igényéhez mért feladatok megoldása során ismereteket tudjon szerezni ebben a túlmedializált, információ-sokkos világban.
– A gyermekek egymás között „digitális bennszülött életmódot” folytatnak, ők ebben jól tájékozódnak, mi azonban nem. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy ha mi nem tudunk az ő kultúrájukhoz csatlakozni, ők pedig a miénket nem értik, akkor könnyen elveszíthetjük egymást – mondta a pedagógusszövetség elnöke.
Megjelent a Magyar7 2024/20. számában.
